A kínai birkózás (kínaiul: 摔跤 shuāi jiāo, magyaros: suaj csiao) a birkózás mongol eredetű kínai válfaja.
Története A kínai birkózás története mintegy 4000 évre nyúlik vissza, először a legendás , a Sárga Császár egyik csatájának története kapcsán említik, mint harcformát.
Az idők folyamán a kínai birkózás átalakult, fejlődött, szabályai, technikái változtak és korszaktól, uralkodótól függően más-más neveken említették. Annyi bizonyos, hogy katonai harcmodorként, kiképző technikaként alkalmazták már az időszámításunk előtt uralkodó császárok hadseregében is. A (i.e. 221–206) idejében már sportként is számon tartották. A császár személyi testőrségébe csak azok a katonák kerülhettek, akik kiválóan értettek a birkózáshoz.
A t ma is tanítják a katonai és rendőrakadémiákon Kínában és Tajvanon. Korábban a küzdőfelek félmeztelenül harcoltak, a modern kínai birkózásban azonban ruhában küzdenek az ellenfelek. Ez azonban nem könnyíti meg a dobásokat, mivel a birkózók nem egymás ruhájába kapaszkodnak, hanem izmot és csontot markolnak egy-egy dobás kivitelezésekor. A mérkőzéseken általában sportcipőt is viselnek, bár a kezdők számára a mezítlábas küzdelem is megengedett.
A nem egységes sport, több változata is létezik (például pekingi stílus, stílus, mongol stílus); a modern nak azonban megvannak az univerzálisan kialakított szabályai, felügyelő szervezete és pontozása a mérkőzéseken. A elnevezést a kínai kormány 1928-ban véglegesítette.
A t a -edzéseken is oktatják.
Források
Kapcsolódó szócikkek kínai harcművészet
További információk
Birkozas Kategória:Küzdősportok