Eadgyth, más néven Edit vagy Ædgyth (910. körül – 946. január 26.) német-római császárné.
Származása I. Eduárd wessexi király és második felesége, Ælfflæd hét gyermeke közül harmadikként született. Editnek hat féltestvére volt apja első és harmadik házassága révén.
Családja 929-ben nőül ment a két évvel fiatalabb Ottóhoz, a német-római császári trón örököséhez, akinek két gyermeket szült: Liutgarde, aki Vörös Konrádhoz ment feleségül, Liudolf, Swabia hercege (született 930 körül, meghalt 957. szeptember 6-án).
A császárnak a házassága előtti időkből származott egy törvénytelen fia is, Vilmos (929 – 968), akiből később mainzi érsek lett.
A királyné 936. július 2-án meghalt Ottó apja, I. Henrik német király, és Ottó került a trónra I. Ottó néven, feleségéből pedig királyné lett. (A hivatalos királlyá koronázási ceremóniára Aachenben került sor, 936. augusztus 7-én, míg császárrá koronázása helyszíne a római Szent Péter-bazilika lett 962. február 2-án.)
bélyegkép|balra|250px|Eadgyth sírja Az asszony 17 évnyi házasság után, 946. január 26-án, váratlanul halt meg, mindössze 35 vagy 36 éves korában. Ottó őszintén megsiratta szeretett hitvesét, ám 951-ben újranősült: Itáliai Adelhaidet vette nőül, akitől ugyancsak két gyermeke született, egy fia (Ottó) és egy lánya (Matilda, 955 decemberében). Ottó 973. május 7-én hunyt el, Memleben városában, és a magdeburgi katedrálisban helyezték őt végső nyugalomra. Adelhaid 999. december 16-án követte néhai férjét a túlvilágra, kinek elvesztése után már soha többé nem ment férjhez.
Jegyzetek
Irodalom Winfrid Glocker: Die Verwandten der Ottonen und ihre Bedeutung in der Politik (= Dissertationen zur mittelalterlichen Geschichte. 5. kötet). Böhlau, Köln u. a. 1989, Amalie Fößel: Die Königin im mittelalterlichen Reich. Herrschaftsausübung, Herrschaftsrechte, Handlungsspielräume (= Mittelalter-Forschungen. 4. kötet). Thorbecke, Stuttgart 2000, , 199. oldaltól (Digitalisat auf digi.ub.uni-heidelberg.de, abgerufen am 28. März 2026). Ludger Körntgen: Ottonen und Salier. 3. durchgesehene und bibliographisch aktualisierte Auflage. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 2010, Harald Meller, Wolfgang Schenkluhn, [Boje Schmuhl (szerk.): Königin Editha und ihre Grablegen in Magdeburg (= Archäologie in Sachsen-Anhalt. 18. különszám). Landesamt für Denkmalpflege und Archäologie Sachsen-Anhalt – Landesmuseum für Vorgeschichte, Halle 2012, (Digitalisat auf researchgate.net, abgerufen am 28. März 2026) Stephan Freund, Gabriele Köster (szerk.): Dome – Gräber – Grabungen. Winchester und Magdeburg. Zwei Kulturlandschaften des 10. Jahrhunderts im Vergleich. (= Schriftenreihe des Zentrums für Mittelalterausstellungen Magdeburg. 2. kötet). Schnell + Steiner, Regensburg 2016, Edith Schmidt: Was Käferreste über die Grabgeschichte der Königin Editha verraten. In: Wilfried Rosendahl, Burkhard Madea (szerk.): Tatorte der Vergangenheit. Archäologie und Forensik. Theiss, Darmstadt 2017, , 21–26. oldal Heiko Brandl, Anke Neugebauer: Zu Magdeburg liege begraben ich. Da got vil zceichen thut durch mich. Erzbischof Ernst von Sachsen und sein Grabmalprojekt für Königin Editha. In: Claudia Kunde, André Thieme (szerk.): Ein Schatz nicht von Gold. Benno von Meissen. Sachsens erster Heiliger. Imhof, Petersberg 2017, , 210–219. oldal
Kategória:Német királynék Kategória:946-ban elhunyt személyek