Henri de La Tour d’Auvergne-Bouillon, Turenne várgrófja () (Sedan, Ardennes megye, 1611. szeptember 11. – Sasbach, Badeni Őrgrófság, 1675. július 27.); hugenotta családból származó francia főnemes, Bouillon hercegének fia, Orániai Vilmos herceg unokája. 1623-tól Turenne várgrófja. XIII. Lajos és XIV. Lajos francia királyok kiemelkedő tehetségű harctéri tábornoka. 1643-tól Franciaország marsallja. A Francia Királyi haderő 7 vezértábornagyának (Maréchal général des camps et armées du roi) egyike. Közismert nevén Turenne marsall (Maréchal de Turenne). Kiválóan képzett, módszeresen gondolkodó, csapataival elővigyázatosan gazdálkodó tábornok, aki hasonló gondossággal tervezte az utánpótlást és katonáinak ellátását is. A francia–holland háború sasbachi csatájában esett el. A „Nagy Condé” herceg mellett őt tartják Franciaország legjelentősebb hadvezérének.
Élete Származása, családja left|100px thumb|right|Sedan vára, a La Tour d’Auvergne család fészke. Henri de La Tour d’Auvergne hugenottának született, a de La Tour d’Auvergne főnemesi család sedani kastélyában, 1611. szeptember 11-én.
Édesapja, az idősebb Henri de La Tour d’Auvergne, Bouillon uralkodó hercege (1555–1623) volt. Vele kezdődött a család felemelkedése a 16. század végén. Az apa részt vett a francia vallásháborúkban, és 1576-ban áttért kálvinizmusra. Navarrai Henriket támogatta. 1591-ben kötötte első házasságát Charlotte de la Marck hercegnővel (1574–1594), az ő korai halála révén 1594-ben a de La Tour d’Auvergne család megörökölte Bouillon Hercegségét és a Sedani Hercegséget. Mindkettő önálló fejedelemség (terre souveraine) volt, birtokosa önálló uralkodónak minősült, csak a királyi ház közvetlen alárendeltségébe tartozott. Az idősebb Henri de La Tour d’Auvergne felvehette a Bouillon uralkodó hercege (Duc de Bouillon) címet, egyben megillette a külhoni fejedelmi cím (prince étranger) is.François Velde: Account of the Duchy of Bouillon, (utoljára megtekintve: 2008. április 22.)
Első feleségének halála (1594) után 1595-ben Bouillon hercege ismét megnősült. Orániai Erzsébet Flandrika hercegnőt (Elisabeth Flandrika van Nassau, 1577–1642) vette feleségül, az 1584-ben meggyilkolt I. Orániai Vilmosnak (1533–1584), a Holland Egyesült Tartományok kormányzójának, a „hallgatag hercegnek” leányát. Ebből a házasságból 8 gyermek született, 6 leány és 2 fiú:
Louise (1596–1607), gyermekként meghalt Párizsban. Marie (1601–1665), aki 1619-ben III. Henri de La Trémoïlle (Trémouille) herceghez (1598–1674) ment feleségül. Julienne-Catherine (1604–1637), aki 1630-ban IV. François de La Rochefoucauld-hoz, Roucy grófjához ment feleségül. Frédéric-Maurice (1605–1652), aki 1634-ben Eleonora Catharina van Berg’s-Heerenberg grófnőt vette feleségül. Elisabeth-Charlotte (1607–1685), aki 1624-ben Guy Aldonce de Durfort grófhoz ment feleségül. Henriette-Catherine (1609–1677), aki en 1629-ben IV. Amaury Gouyon-hoz, La Moussaye márkijához, Quintin grófjához ment feleségül. Henri (1611–1675), Turenne vikomtja Charlotte (1613 körül –1662)
Második felesége révén az idősebb Henri herceg gyümölcsöző családi összeköttetéseket épített ki az Oránai-Nassaui-házzal, és a Holland Egyesült Tartományok más uralkodó családjaival. A katolikus Franciaországban a protestáns Sedan a hugenották és külföldi protestáns hercegek találkozó helyévé vált. 1604–1605-ben itt, a sedani udvarnál tanult Erzsébet Flandrika hercegnő unokaöccse, Pfalzi Frigyes herceg (1596–1632), a későbbi választófejedelem és cseh király, valamint Brandenburgi György Vilmos herceg (1595–1640), Brandenburg későbbi választófejedelme, Erzsébet Flandrika hercegnő unokahúgának, Pfalzi Erzsébet Sarolta hercegnőnek (1597–1660) jövendő férje is.
Az idősebb Henri herceg 1623-ban bekövetkezett halálakor elsőszülött fia, Frédéric-Maurice (1605–1652) örökölte Bouillon hercegi címét és birtokait. Az ifjabb Henri, akit a kor szokása szerint katonai pályára szántak, 12 évesen Turenne várgrófságát kapta meg, ettől kezdve Turenne várgrófjának (Vicomte de Turenne) neveztette magát. Leánytestvéreik előnyös házasságokat kötöttek, részben apjuk halála után. Ugyanakkor Medici Mária anyakirályné, Franciaország régense és fia, XIII. Lajos király is bizalmatlanul tekintett a protestánssá lett La Tour d’Auvergne családra.
Ifjúsága thumb|right|150px|A gyermek Turenne szobra Párizsban Ifjú éveiről keveset tudunk. Több forrás vézna és beteges gyermekként írt róla.Maxime Weygand: Turenne, Kastner & Callwey, München, 1938. 9-15. old. William O’Connor Morris: Turenne, in: The English Historical Review, Bd.2, No.6 (1887. április), 260-262. old. Életrajzírója, Ramsay lovag szerint egy téli éjszakán titokban kiszökött szállásáról, és kiállt a sedani vár falaira őrködni, hogy apjának bizonyítsa, képes elviselni a katonákra váró viszontagságokat.André Michel, chevalier de Ramsay: Histoire du Vicomte de Turenne, maréchal-général des armees du roi, Bd. 1, La Haye, 1736. Jules Roy: Turenne - Sa vie et les institutions militaires de son temps, Pigoreau, Paris, 1883, 54-56. old. Nevelője és lelkipásztora a sziléziai származású Daniel Tilenus volt, a sedani akadémia tanára, aki a Bouillon család számos más tagját is oktatta matematikára, történelemre és idegen nyelvekre. Henri kedvenc olvasmányai a Julius Caesar és Makedóniai Nagy Sándor tetteiről szóló latin nyelvű leírások, főleg Quintus Curtius Rufus történetíró művei.
Lovaglásra, táncra, vadászatra és katonai alapismeretekre már egészen kis korától kezdve De Vassignac lovag oktatta, akihez Henri nagyon ragaszkodott.Jean Bérenger: Turenne, Fayard, Paris, 1987. . 54–67. old. Szellemi fejlődésére édesanyja is nagy hatással volt. A protestáns Orániai Erzsébet hercegnő viszolygott a királyi udvar szabados erkölcseitől, és családjának tagjait távol tartotta az udvartól. Erzsébet mindkét fiát Tilenius professzor nevelte, szigorú kálvinista hitvallás szerint.
Régebbi életrajzírói szerint Henri-t a nagybátyja már 1625-ben Hollandiába küldte, ahol belépett a hadseregbe, és 1626-ban kapitánnyá léptették elő. Bérenger francia történész 1987-es művében Turenne már 14 évesen, 1625-ben egy ezred tulajdonosa lett. Amikor az ezredet 1626-ban feloszlatták, Henri-t anyja a párizsi Académie de Benjamin katonaiskolába küldte, innen azonban 1628-ban ismét kivette. (E döntés pontos indokát nem ismerjük. Oka lehetett a magas, 3600 livre összegű tandíj. De elképzelhető, hogy a hercegnő óvatosságból hozta haza fiát, mivel ebben az időben, La Rochelle 1627–1628-as ostroma idején Franciaországban kiéleződtek a vallási ellentétek, és a protestáns Erzsébet joggal félhetett a Szent Bertalan-éj megismétlődésétől). Henri csak 1629-ben, Orániai Frigyes Vilmosnak, Hollandia kormányzójának hadjáratában szolgált a holland hadsereg önkénteseként, és részt vett ’s-Hertogenbosch sikeres ostromában. Itt kapta első önálló parancsnoki feladatait, egy tüzérüteget irányított, és felderítő járőrcsapatot vezetett. Tanítója és jó barátja, De Vassignac lovag az ostrom során halálos sebet kapott.
A harmincéves háborúban 1630-ban, 19 évesen Turenne már ezredesként lépett át a francia királyi haderőbe. A harmincéves háborúban Jacques Nompar de Caumont marsallnak (1558–1652), La Force hercegének parancsnoksága alatt részt vett a lotaringiai hadjáratban 1634-ben már maréchal de camp (kb. vezérőrnagyi) rangban állt. Louis de Nogaret d’Épernon de la Valette érsek (1593–1639), lieutenant général parancsnoksága alatt hadat vezetett a Rajnához, felmentette az ostromlott mainzi erődöt. 1636-ban elfoglalta az elzászi Saverne-t, a harcban megsérült, kis híján egyik karját veszítette. 1637-ben elfoglalta a flandriai Landrecies-t.
thumb|right|300px|Vieux-Brisach (Breisach am Rhein) erődített városa, 1644.
1638-ban svéd csapatok támogatásával megostromolta és kemény harc árán bevette a badeni Breisach am Rhein városát. (A város az 1648-as vesztfáliai békeszerződésben Vieux-Brisach néven Franciaországhoz került, és csak az 1714-es rastatti békeszerződés adta vissza a Német-római Birodalomnak). Lieutenant général-lá (kb. hadtest-vezénylő tábornokká) léptették elő. 1639–43 között előbb Henri de Lorraine-Harcourt gróf (1601–1666), majd Tamás Ferenc savoya-carignani herceg (1595–1656)Savoyai Jenő apai nagyapja mellett harcolt a piemonti hadjáratban, és 1640-ben bevette Torinót. 1642-ben már helyettes főhadparancsnokként elfoglalta Roussillon tartományt.
1643 május 14-én XIII. Lajos király elhunyt. Ausztriai Anna anyakirályné, aki a kiskorú XIV. Lajos helyett régensként kormányzott, december 19-én kinevezte Turenne-t Franciaország marsalljává (maréchal de France) és a németországi francia csapatok főparancsnokává.
Turenne újjászervezte az Elzászban állomásozó csapatokat. 1644 májusában átkelt a Rajnán, Enghien hercegével (Condé herceggel) egyesülve a freiburgi csatában felmentette a császáriaktól ostromolt Freiburg im Breisgau városát. A Katolikus Liga erőit, amelyeket Franz von Mercy bajor tábornagy (1590–1645), a Liga főhadparancsnoka vezetett, Turenne kiszorította az egész Rajna-vidékről, de mélységi üldözésükről letett.
1645-ben Turenne jelentős csapaterővel vakmerően beütött Württembergbe. Rothenburg ob der Tauber városáig hatolt előre. Vele szemben ismét Mercy tábornagy állt, aki a túlerő láttán visszavonta a számszerű hátrányban lévő saját erőit. Turenne Mergentheim környékén foglalt állásokat, óvatlanul megosztva csapatait. 1645. május 5-én Mercy meglepetésszerűen rajtuk ütött, és a mergentheimi csatában egy órán belül szétverte Turenne létszámfölényben lévő, de szétszórtan álló erőt. Turenne csak nagy veszteségek árán tudta visszavonni csapatait a Rajna mögé. A kudarc után felajánlotta lemondását Mazarin-nek, a főminiszter azonban új hadsereg felállítására és a támadás megismétlésére utasította. Turenne új sereget gyűjtött, erőit egyesítette Condé herceg, főhadparancsnok csapataival. A két kiváló hadvezér még azon a nyáron ismét átkelt a Rajnán, itt hesseni csapatok is csatlakoztak hozzájuk. 1645. augusztus 3-án ismét megütköztek a Katolikus Liga hadseregével, és közösen vívták ki az alerheimi győzelmet (Nördlingen mellett). A véres csatában maga Mercy tábornagy is elesett, muskétalövedéktől találva. Pürrhoszi győzelem volt, a franciáknak (ekkor) nem maradt elég erejük, hogy tovább nyomuljanak Bajorország belseje felé. Később, november 18-án Turenne bevette Trier városát.
1648. május 17-én Turenne francia és Wrangel svéd tábornagy csapatai a zusmarshauseni csatában döntő vereséget mértek I. Miksa bajor választófejedelem seregeire, utána elfoglalták és felprédálták a Bajor Választófejedelemség területét egészen az Inn folyóig, és bevették Münchent is. E nagy francia–svéd győzelmek döntő mértékben előmozdították az 1648-as vesztfáliai béke létrejöttét (1648. október 24.)
thumb|right|150px|II. Louis de Bourbon-Condé, Enghien hercege, Turenne fegyvertársa, majd ellenfele
Harcban a Fronde-ért és a Fronde ellen A Mazarin főminiszter hatalma ellen irányuló Fronde felkelés kibontakozásakor Turenne marsall a lázadó hercegek, a Frondeur-ök oldalára állt, követve harcostársát, Condé hercegét. 1650. január 18-án Mazarin letartóztatta a lázadás vezetőit, köztük Condét is. Turenne elmenekült, és a spanyol király védelmét kérte.
Egyesítette a Fronde felkelő csapatait a németalföldi spanyol erőkkel, és észak felől becsapott Franciaországba. Elfoglalta a pikárdiai Le Catelet, La Capelle és Rethel városokat. 1650. december 15-én azonban emberére akadt: a retheli csatában korábbi parancsnokával, César du Plessis marsallal került szembe. Turenne marsall a katonai pályáján kevés számban előfordult vereségek egyikét itt szenvedte el.