Szemere község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, az Encsi járásban.
Fekvése A vármegye északi részén, a szlovák határtól 5 kilométerre, Encstől 19 kilométerre északra fekszik. Közigazgatási határának több mint 5 kilométernyi szakasza egybeesik az államhatárral.
A közvetlenül határos települések a határ magyar oldalán: kelet felől Pusztaradvány, dél felől Fulókércs, délnyugat felől Litka, nyugat felől Büttös, északnyugat felől pedig Kány. A határ túloldalán a legközelebbi település a közigazgatásilag Perény-Hímhez (Perín-Chym) tartozó Felsőlánc (Vyšný Lánec).
Megközelítése Főutcája a 3-as főút mérai szakaszától az országhatárig húzódó 2626-os út, mely dél-északi irányban húzódik végig a község teljes belterületén. Hernádvécsével és azon keresztül Garadnával a 2627-es út kapcsolja össze.
Határszélét északnyugaton, egy rövid szakaszon érinti még a Kázsmárktól Kány déli külterületein át egészen az országhatárig húzódó 2624-es út is.
Története Középkor Neve magyar személynévre vezethető vissza, melynek alapját az uráli eredetű, ’mag’ jelentésű szem szó képezte. Első említése 1243-ból ismert, amikor Fáj határosaként említették. Ebben az oklevélben a Rosszaszó (Rusozo) fője fölötti bérc választotta el Fájt Szemerétől és Günter földjétől, azaz a mai Litkától.Fejér: Codex diplomaticus IV/1. 286. (MNL OL DL 107597) 1260-ban Radvány határjárásban szerepel, mint annak határosa.Árpád-kori oklevelek a Heves megyei levéltárban 8. sz. (21–22) Szemerét 1327-ben magyarul Kétszemerének nevezték és egyértelműen két birtoknak tekintették. Ebben az évben az Aba nemzetség két ágából való nemesek, a Gagyiak és a Nádasdiak egyeztek meg fölötte: Enyickéért cserébe Nádasdi Domonkos átengedte Gagyi Gerevén fiainak a két Szemerét.Anjoukori oklevéltár XI. 608. sz. (283) A falu az egész középkorban két részből állott, 1477-ben is így említették.Hazai okmánytár V. V. 231. sz. (337)
1348-ban az egy évszázaddal korábban Rosszaszóként emlegetett vízfolyást ekkor Rakanca völgyének hívták, amelyben csak esős időben folyt víz. E földrajzi helyeket a falutól északra és nyugatra fekvő – ma már részben Szemerébe, részben pedig Büttösbe olvadt – Lyuba-birtok határainak megállapításakor említették. Ugyanekkor Bozita, Szemere és Radvány hármas határát is leírták. A falu ekkor is a Gagyiak birtokában volt.Anjoukori oklevéltár XXIX. 244. sz. (174–175) A 15. században már a Szemerei család volt a falu birtokosa, akik egészen bizonyosan szoros rokonságban álltak a Gagyiakkal, talán a Gagyiak itt birtokos ága változtatta Szemereire a nevét.A rokonságra: Hazai okmánytár V. 231. sz. (337); MNL OL DL 107331, 107345. 1479-ben a Szemerei család egyik tagja által birtokolt birtokrész egyetlen nemesi és egy lakatlan paraszti telekből állott.Jászói konvent hiteleshelyi levéltára, Statutoriae E–1–7. (MNL OL DF 250732) 1427-ben a kamara haszna nevű királyi adót 10 paraszti telek után fizették meg. A falu birtokosa ekkor Szemerei Lőrinc volt. A helység a Hernádtól nyugatra fekvő falvakkal feküdt egy járásban.Engel Pál: Kamarahaszna összeírások 1427-ből. Bp. 1989. 31.
Szemere határa a középkorban a mainál valamivel kisebb lehetett, és a török korban valószínűleg az akkor elpusztult Lyuba egy kis részével gyarapodott. Szemere lakott területétől délre található egy Miglinc nevű külterületi rész, melyet a modern turistatérkép Miglic néven a Szemere–Fulókércs-úttól keletre ábrázol.Gömör-Tornai-karszt, Cserehát. 1:40000. Cartographia, Bp. 2020. Itt lakott helyet az 1980-as évek terepbejárásai során nem találtak. Miglinc nem szerepel sem Lyuba, sem Vécse középkori határainak leírásában, pedig ha ott falu feküdt volna, akkor azt említették volna. A településtörténeti irodalom rosszul azonosította az először 1271-ben Miglinc, a 14–15. században Mikléc, Migléc néven emlegetett települést ezzel a külterülettel, azok az adatok ugyanis mind Miglécre vonatkoznak.
Szemere a 14. századtól kezdve kimutathatóan egyházas hely volt. Papja 1332-ben 12, 1333-ban 14, 1334-ben és 1335-ben 12-12 garast fizetett a pápai tizedszedőknek.
Kora újkor A Szemerei (Szemere) család, amely a Cserehát legkiterjedtebb és egyik legősibb családja, a Gagyiak örökségét vitte tovább Szemere falu birtokjogában.
A Szemere család őse az Abaúj határán fekvő Zemplén vármegyei Kak birtokról Kaki néven volt ismert. A 15. század elején Kaki Domokos fia, János feleségül vette Gagyi Bakos Erzsébetet, így a Gagyi család által birtokolt Szemere falu egy része Kaki (Szemerei) Jánoshoz került.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wesselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 534–536.; Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal I–XIII. Friebeisz István–Ráth Mór, Pest, 1857–1868. X. 596–597. A Kaki család kései leszármazóját, Szemere Albert fia Kelement (felesége Rásonyi Orsolya), az abaúji Beret birtokosát 1574-ben kaki Szemere Kelemennek nevezik;Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 1078.; 1097. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.1478 sz.; 3. szn.) hasonlóan a Szemerék erdélyi ágából való rokonához, Báthory Zsigmond erdélyi vajda főember-szolgájához, Szemere Sebestyénhez (†1583). Szemere Sebestyént ugyanis halála után is kaki Szemere Sebestyénnek ismerték,Az Erdélyi Fejedelmek királyi könyvei I. (1569-1602). Báthory Zsigmond királyi könyvei 1582–1602 (Erdélyi Történelmi Adatok VII/3.) Szerk.: Jakó Zsigmond–Fejér Tamás–Rácz Etelka–Szász Anikó. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2005. 710. sz. (208.) 1583-ban Gyulafehérváron készült végrendeletében a Zemplén vármegyében fekvő kaki és legyesbényei, valamint abonyi (elpusztult falu a mai Kesznyéten mellett) birtokokról is rendelkezik.Tüdős S. Kinga (szerk.): Erdélyi testamentumok 2. Erdélyi nemesek és főemberek végrendeletei. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006. 26. sz. (125–128.) A nagyidai várbirtok és falvai 1449. évi birtokba iktatásánál a szomszédok között már Szemerei Györgyöt és Jánost említették,Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DL 14244 1475-ben Szemerei György Szemere falu egyik birtokosa.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DL 17705 1477-ben azonban egy birtokba iktatásnál a két Szemere falu (Alsó- és Felsőszemere) birtokrésze még a Gagyi család Gagyi-, Báthori- és Vendéghi-ágának közös birtokában van.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DL 83823 A középkorban is több egymással rokon nemesi család közös tulajdonában lévő Szemere falu legnevesebb késő középkori birtokosa Szemerei (Szemere) János fia, Szemerei Kelemen abaúji tizedbérlő, visegrádi várnagy (1519–1520), 1503-ban kinevezett jajcai bán,Jajcza (Bánság és város) története 1450–1527. Monumenta Hungariae Historica – Magyar Történelmi Emlékek I. Diplomataria – Okmánytárak XL. Írta és szerk.: ThallóczyLajos–Horváth Sándor, MTA, Budapest, 1915. CX. sz. (174.) akivel 1505-ben Tomori Pál, Radványi Szaniszló és mások egyezséget kötöttek Szemere falu birtokjogát illetően.Várkonyi Tibor dr.: Családtörténet határok nélkül I–II. Heraldika Kiadó, Budapest, 2013. I. 177. Szemere (Szemerei) Kelemen megmaradt a falu egyik birtokosának, sőt szemerei udvarházában lakott, 1520-ban ugyanis itt keresték fel a személyes jelenléti bíróságra való idézéssel.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) Diplomatikai levéltár DL 64545 A hagyomány szerint Szemere Kelemen Mohácsnál esett el.
1552-ben a portális vagy dikális adó jegyzékében Szemere egyik földesuraként Szemere Jánost nevezték meg,Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) E 158 Dikális összeírások, Abaúj vármegye 1552 aki azonos lehet Felsőszemerei (Szemere) Jánossal, Szemere Kelemen (†1526) fiával. Szemere Kelemennek egyébként Jánoson kívül még hét gyermeke volt, köztük további öt fiú (Ferenc, Albert, Gáspár, Gergely, György). A 16. századi adójegyzékek a továbbiakban Szemere falut mindig több nemes conpossessoratus néven is ismert birtokosi közösségének tulajdonaként említik, hasonlóan a Cserehát legtöbb falujához, ahol szintén több nemeshez vagy nemes családhoz tartozott a birtok, amelyet a földesurak jobbágytelkenként, jobbágyonként osztottak meg egymás között. A jórészt Abaúj vármegyéből, illetve a Cserehátról származó birtokos családokat Szemerén is legtöbbször rokoni kapcsolatok fűzték össze, több birtokos felesége révén lett a falu földesura.
1560-ban a Cserehát középkori birtokos családjai, a Radványiak és Láncziak is örökösök voltak Szemere uraságában, ekkor ugyanis I. Ferdinánd király Lánczi (Lánczy) Péter, Mihály, Mátyás, Balázs és Fulókércsi Balázs nemeseket megerősítette az Abaúj vármegyében fekvő, őseiktől örökölt teljes Radvány puszta és Szemere, Kércs, Kis-Szakály, Pólyi, Középső-Lóránt-Lánc falvakbeli részbirtokok tulajdonában.Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) A 57 (Magyar Kancelláriai Levéltár – Libri regii) 3. kötet 637. (Hungaricana közgyűjteményi portál, Levéltár – Adatbázisok: Királyi Könyvek 3.822 sz.) Az örökösök egyrészt a középkor végi birtokosok, Lánczi János és neje, Radványi Katalin fiai voltak, azaz a Radványi család leszármazói, másrészt kércsi (vagy szendi) Fuló Imre abaúji szolgabíró (1519–1520)Kádas István: A megye emberei - A szolgabírói hivatal és viselői Északkelet-Magyarországon (1329–1545). Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Budapest, 2021. 35., 37., 66., 229. fia: Fulókércsi Balázs (kércsi Fuló Balázs), akinek ősei szintén Radvány urai voltak. A középkori Radványi család leányági örököse, Radványi Szaniszló unokája: Radványi Agáta, Gönci Szabó Márton, majd Fuló György özvegye, miután megszerezte nagynénje, Vajda Pálné Radványi Kata örökségét is, 1564-ben eladta radványi és szemerei birtokrészét 100 magyar forintért és 25 köböl búzáért Réghy Kelemennek.Csoma József: Abauj-Torna vármegye nemes családjai. (Abauj-Torna egyesült vármegyék monographiája I.) Forster, Wessselényi és Társai Könyvkiadója, Kassa, 1897. 497. Réghy (Reéghy) Kelemen (†1573 körül) több Abaúj és Borsod vármegyei birtokkal rendelkezett, és rezidenciáját a hangácsi birtokán álló erődített kastélyában rendezte be, így a hangácsi nemesi előnevet is felvette. Az 1550-es években az egri vár főtiszttartói hivatalát viselte, 1559 decemberében Verancsics Antal egri püspök az egri vár második kapitányának nevezte ki,Gyárfás István: A jász-kunok története I–IV. Kecskemét, 1870. I. 79. de az egri püspöki vár és uradalom gazdasági irányítását csak 1562 májusáig végezhette.Sugár István: Az egri vár ágyúi és puskái 1508-1690. Az Egri Vár Híradója 21–22. (1990). 26. Később a Szepesi Kamara tisztviselője lett, királyi biztosként is képviselte a kamarát az 1570-es években. Réghy Kelemen birtokai húgai, Krisztina és Klára családjában öröklődtek tovább.