Fatehpur Szíkri (Hindi: फ़तेहपुर सीकरी), az indiai Mogul Birodalom fővárosa volt I. Akbar sah uralkodása alatt, 1571-től 1585-ig, amikor azt lakosai uralkodói parancsra elhagyták, feltehetően a víz hiánya miatt. Fatehpur Szíkri a fővárossal, Agrával osztozott a császári adókból, ugyanis az agrai erőd biztonságos falai között őrizték a fegyver- és kincstárat, illetve az egyéb birodalmi tartalékok nagy részét. Válság idején az udvart – beleértve a háremet és a kincstárat – a mindössze 26 mérföldre fekvő Agrába lehetett szállítani. Különös jelentősége abban áll, hogy Gudzsarát, Mávdi és Hándes elfoglalása után, a birodalommá szerveződő mogul uralom kezdetén született, így a korszak első egységes építészeti koncepciót felvonultató épületegyüttese.
A város fennállása alatt számtalan újítás született a mezőgazdaság, érmeverés, katonai szervezet és a tartományi közigazgatás területén. Építményei, a paloták, csarnokok és mecsetek tükrözik a mogul uralkodókat jellemző iszlám-hindu szintézist mutató kreatív törekvéseket.
1584-ben Akbar a birodalmi központot Lahorba helyezte, mivel így könnyebben védekezhetett a Perzsia és Afganisztán felől betörő támadások ellen, de az udvar magas rangú tagjainak, illetve anyjának, Mardzsam Makáninak fő rezidenciája továbbra is Fatehpur Szíkri maradt. 1619-ben Akbar fia és utóda, Dzsahángír hónapokat töltött a városban. Az Akbar korában több tízezer lakosú város ma már csak egy palotaegyüttes. Az eredetileg nevét adó Szíkri a sziklapárkány alatt terült el, és napjainkra már teljesen megsemmisült.
Fatehpur Szíkrit 1986-ban az UNESCO védelem alá helyezte. Néhány kortárs indiai építész szerint a mai napig fontos inspirációs forrás Indiában.
A város története thumb|200px|Akbar a szúfi szent ember, Szálim Csiszti segítségét kéri a gyermekáldáshoz Akbar 1568-ban, Szíkri település közelében, egy három kilométer hosszú és másfél kilométer széles sziklapárkányon kezdte építeni városát, a legenda szerint Szálim Csiszti szúfi sejk (1480–1572) tiszteletére, mivel az imájával elősegítette, hogy fiúörököse szülessen.
A szikla tetejét legyalultatta, és a domb aljánál 30 kilométer kerületű mesterséges tavat hozatott létre. 1573-ban, gudzsaráti hadjáratáról hazatérve, a várost Fatehpurnak, azaz a „győzelem városának” nevezte el. 1585-ben fővárosát Lahorba helyezte át, mivel hadjáratai során nem bízott abban, hogy egy támadás esetén a várost – a vízkészlet hiánya miatt – megfelelően védeni tudná.
A legendaA város kiürítésekor a sejk már nem élt. szerint Szálim Csiszti panaszkodott, hogy zavarja a város zaja az elmélkedésében, ezért Akbar kiüríttette a várost, és szigorú parancsára abba újra beköltözni is tilos volt. A fából készült szerkezetek kivételével, amiket a környék lakosai elhordtak, az építmény szinte érintetlenül megmaradt.
Akbar szent városnak építtette, elsősorban azért, hogy elfogadtassa toleráns, a nagy világvallások egységét hirdető új vallását, a leginkább zoroasztizmusra hasonlító Dín-i-Iláhit, ám ez nem sikerült neki, alig néhány követője akadt. A város feladásában csalódottsága is szerepet játszhatott. 1585 után építészeti elgondolásait Agrában próbálta megvalósítani.
Főbb építmények thumb|200px|Az építmények elhelyezkedése (leírás a kép adatai között) Fatehpur Szíkri épületei különböző regionális iskolák építészeti szintézise, például stílusában gudzsaráti és bengáli jegyek figyelhetők meg – ennek oka, hogy a hazai kézművesek a birodalom különböző régióiból érkeztek –, elsősorban azonban timurida formákat követ.Vaughan 465 o. Gyakran megfigyelhető a hindu és dzsaina építészet befolyása az iszlám elemeivel keveredve. Az építőanyag túlnyomórészt vörös homokkő, amelyet ugyanabból a sziklából bányásztak, amelyen a város fekszik.
Díván-i-Khász thumb|200px|Díván-i-Khász A Magánkihallgatások Csarnoka Akbar sah építészeti örökségének állít emléket. A Díván-i-Khász úgy is ismert mint Ékszerház vagy az Eksztambha Praszádam, azaz az „Egységes vallás pillére”. Híres központi eleme a harminchat oszloppal körülvett Akbar ítélőszéke.
Az ékszerek ismerete a művelt mogul udvari ember ismérve volt. Az ebben az épületben található királyi termekben Akbar drágaköveket és ékszereket halmozott fel. A pulpituson Akbar ült, mintegy a vagyona tetején, hogy ellenőrizze értékes kincseit. Abul Fazl történetíró megemlíti, hogy három különböző módon rendezték a vagyontárgyakat: egy terem volt az arany (muhr) és az ezüst (rúpia), egy a drágakövek és ékszerek, egy pedig a réz (gát) kincsek számára.
Ez a szokatlan belsővel rendelkező elegáns épület kívülről két emeletből áll, de belül egyetlen nagy belmagasságú termet képez. Ezt négy kioszk hidalja át. Négy bejárati ajtó vezet a mogul építészet egyik legbátrabban szerkesztett pilléréhez, ahol mély kiugrók és erkélyek a domináns építészeti jellemzők. Egy két méter magas, magányos oszlop áll a központi terem közepén, amely kör alakú platformot tart. Ezt 36 konzol támasztja alá. Átlósan kapcsolódó 4 kőhíd vezet a felső emeleten végigfutó galériákhoz. Kis ablakok szegélyezik a lépcsőházi galériákon található kioszkokat.
thumb|200px|Díván-i-Khász, a központi pillér A központi emelvény szerepe ma még nem ismert. Szimbolikusan a középső oszlopra ívelő négy híd jelenti a négy kontinensen uralkodó Akbar kozmikus hatalmának fenntartását a trónon. Akbar hindu-szimpátiája az építészetében is megnyilvánult. Egyesek úgy vélik, hogy ez az oszlop jellemzi Akbar szakítását az iszlámmal, és az általa alapított Din-I-Ilahi vallás erényeit hangsúlyozza. Valószínűleg a hindu és buddhista mitológia inspirálta, amelyben a emberiség teremtése a lótuszvirágból születő Brahmá érdeme. Az oszlopot dzsaina konzolok támasztják meg, ez jelképezi a lótuszt, az ülés a tanulás és a teremtés jelképe.
A boltozatot kőbordákból és panalekből építették. Egy átmeneti középső alátámasztás segítségével az építők helyükre tudták illeszteni a bordákat, így a súlyt a tartóoszlopokra és a szemöldökfákra helyezhették át.
A Diván-Khána-I-Khász thumb|200px|Anup Talao
A császári lakosztály épülete alsó falainak síkjában vájatok láthatók, amelyek elmozdítható kőlapoknak adtak helyet. Ezek mögött könyveket tároltak, amelyeket rendszeresen felolvastak a császárnak. Ezt a helyiséget étkezőnek is használták. A nagyterem mögött , a kiálló déli falon van a terasz, ahol a császár ült, lábát keresztbe téve a vörös bársonyszőnyegen. Az őrök felügyelték és rangsor szerint sorbaállították az udvaron várakozó alattvalókat. A szobától keletre egy kis fürdőszoba volt, amelyet a padló alatt futó csövek láttak el vízzel, ezeket a hidegebb napokon melegítették. A központi terem falait és a mennyezetet arany díszítések borították.
A nyugati falon egy ajtó található, amely most zárva van, ez közvetlen hozzáférést biztosított a nemesek és hivatalnokok csarnokához, a Daftar Khánához, amelynek udvarán a hivatalnokok a császár fogadóórájára várakoztak. 1575-ben Akbar ezen a területen fogadta rokonát, Mirza Szulejmánt, Badakhsán száműzött uralkodóját, és az első jezsuita misszió is ide érkezett. Egy erkélyes ablak nyílt a négyszög alakú térre, ahol a császár naponta megmutatta magát az alattvalóinak. Az uralkodót úgy imádták, mint egy istent, és egyesek szerint nem ettek addig, amíg nem látták az uralkodó arcát. Ez az úgynevezett "Dzsharóka Darsána", a megmutatkozás szertartása volt. A megmutatkozás ablaka felett egy másik is látható, amely egy teraszra néz. Mint Badauni leírja, 1578-1579 februárjában a nagy hindu eposz, a Mahábhárata brahmin előadója ezen a teraszon szavalta el a császárnak a hőseposzt. Akbar érdeklődéssel fordult a különböző vallások felé, és előszeretettel olvasztotta be új, kialakulófélben levő vallási rendszerébe.
Anup Talao thumb|200px|Török Szultána háza Török Szultána házának, vagy Csitrasálának is nevezik. Ez a hely a pihenésre szolgált, eredetileg Akbar első felesége, a török Istamboli Begum részére épült. Egyszobás épület, ám belső díszítése fényűző faragásokkal és festményekkel pompázik. A perzsa stílusú képek dzsungeljeleneteket, állatokat ábrázolnak. Később az északnyugati oldalon a lányiskolához, a délkeletin pedig oszlopsorral a Daulat-Khánához, a császári palotához csatlakoztatták. Három kőgyűrű látható 1,98 méterre a talajszint felett, az áthidalók északi oldalán. Ezeket a vászonsátrak rögzítésére használták, amelyeket fontos tárgyalások alkalmával használtak. A terasz később a festők műterme is volt.
Található az északkeleti sarokban egy magánudvar is, a Mahal-I-Khász, ahol egy egyemeletes lakás áll. Ennek méretei 3,96 x 1,37 méter, belül oszlopos verandákkal lezárva. A nyugati oldalon egy oszlopcsarnok van, 2,64 x 4,97 méter kiterjedéssel. Ennek az épületnek az északnyugati végét oszlopos veranda zárja le. Bár egyszerű a szerkezete, a pavilon díszítése bonyolult virágrajzolatú, amelyet az iszlám képábrázolás tilalma miatt Akbar fanatikus leszármazottai részben megcsonkítottak. A fürdőt kidolgozott stukkókkal díszítették, és hideg-meleg vízzel látták el.
Ez volt a kikapcsolódás helye. 1577 márciusában vászonból hosszú mecsetet emeltek Anup Talao közelében, ahol Akbar naponta ötször teljesítette a kötelező ima előírásait a gyülekezetben, és megnyilatkozott az alattvalók számára. 1817-1898 között Sri Szajiad Ahmad Khán, a brit kormány Fatehpur Szíkri felügyeletével megbízott képviselője kialakított az épületen belül egy új folyosót. A lépcsők hozzáférést biztosítottak a vízhez, ami az északi vízműből áramlott egy csatornán keresztül, a Hauz-I-Sirin felől a palota meredek déli lejtőjén kívül. Zenés előadásokat is tartottak itt. A fesztiválok időszaka alatt az egész víztartály tele volt érmékkel, amelyeket marékszám osztogattak a résztvevőknek.
Naubat Khána A dobház a bejárathoz közel helyezkedik el, mivel a fontos látogatókat dobszó és ének fogadta.
Díván-i-Ám thumb|200px|Díván-i-Ám Nyilvános kihallgatások csarnoka, mely épület tipológiája megtalálható számos mogul városban, ahol az uralkodó megjelenik a nagyközönség számára. Mintegy 100 méter hosszú nyitott folyosó, közepén a császár pavilonjával, amely egy nagy, nyitott térre néz.
Közvetlenül az Agra kapun, a Naubat Khánán keresztül közelíthető meg. Akbar itt hozott ítéletet, és osztott igazságot alattvalói között, mintegy három órán át a napfelkelte után. A hóhér az egész meghallgatás alatt a kínzóeszközök mellett állt – bár azokat sosem használta –, hogy a fegyelmet fenntartsa a teremben. Akbar délutánonként is ellátogatott ide, a császári istállókból jövet, ahol megvizsgálta állatait, és megjutalmazta vagy büntette lovászait.
Birbál Rádzsa háza Az 1572-ben épült ház Akbar kedvenc hindu miniszterének épülete, a hindu stílus egyik jellemző megnyilvánulása Fatehpur Szíkriben. Bár Rádzsa Birbálról nevezték el, aki Akbar új vallásának lelkes híve volt, valószínűleg Akbar egyik felesége lakhatott benne. Az egyemeletes épület két kupolával, tornáccal és oldalt kinyúló lejtős tetővel rendelkezik.
Dzsod Bái palotája Az épület, amely egy udvar körül épült, gudzsaráti hatásokat mutat, és különös figyelmet fordítottak titkos jellegére. Valószínűleg Akbar egyik hindu felesége részére építették. A muszlim és a hindu építészet ötvözete: az oszlopok hagyományos díszítései az erkélyeken és a boltíveken hindu, míg a kupolás tető muszlim jelleget tükröz. Nagy belső udvara körül helyezkednek el a lakószobák és a fürdők. A felső emeleten lévő szoba falai vörös homokkő rácsozatból állnak, ezért a „szelek palotájának” is nevezik az épületet. Valószínűleg az udvarhölgyek itt hűsöltek és nézelődhettek anélkül, hogy őket bárki megláthatta volna.
Pacsiszi Udvar Az udvar valójában egy négyzet alakú, nagy méretű társasjáték (a mai Ludo), amelyen élő emberek játszották a bábuk szerepét.
Ánkh Micsauli