Macudaira Szadanobu (松平 定信, Hepburn-átírással: Matsudaira Sadanobu, 1759. január 15. – 1829. június 14.) az Edo-korban élt japán daimjó, nevéhez fűződik az ún. Kanszei-reformok (1787-1793) kidolgozása, amelyet Tokugava Ienari sógun uralkodása kezdetével egy időben (1787 - 1837) vezettek be Japánban.

Fiatalkora Szadanobu 1759-ben született az edói várkastélyban, családja az uralkodó Tokugava család Tajaszu ágához tartozott.Ooms, Herman. (1975). Charismatic Bureaucrat: A Political Biography of Matsudaira Sadanobu, 1758-1829, p. 17. Apja Tajaszu Munetake volt, Tokugava Josimune sógun fia.Ooms, p. 17. A Tajaszu család a sógun kiterjedt rokonságával együtt élt az edói várkastélyban, de némileg el is különült tőlük, mivel Munetake az egyszerűbb, szigorúbb, férfiasabb életvitelt (maszuraoburi) kedvelte. A család többi ágától az is megkülönböztette, hogy alapítójának jelentős politikai ambíciói voltak: Munetake azt remélte, hogy apja utóda lehet, de helyette bátyja, Tokugava Iesige lett a sógun.

Szadanobut már fiatalkorától úgy nevelték, hogy hátha egyszer sógun lehet belőle. Ennek megfelelően alapos nevelésben részesült a konfuciánus elveknek megfelelően (amely jórészt a konfuciánus tanítások szó szerinti megtanulásából állt).

Pályafutása Sadanobu a VIII. sógun, Tokugava Josimune unokája, Josimune második fiának, az irodalmár Tajasu Munetake hetedik gyermekeként, Munetake ágyasától született. Szadanobu politikai pályaf utásának kezdetét jelentette, amikor a korabeli főminiszter, Tanuma Okicugu mesterkedéseinek hatására a Sirakawa-han vezetője, Macudaira Szadakuni, a Hiszamacu-Macudaira család feje örökbe fogadta. Ez a család a Sirakava birtok uralkodója volt, amelynek jövedelmét 110 000 kokura becsülték. Mostohaapja elhúzódó betegsége miatt Szadanobu már 1783-ban átvette a birtok irányítását és rögtön szembe kellett néznie a birtok katasztrofális helyzetével: a névleges 110 000 koku jövedelemből 108 600-at "elveszett"-nek jelentettek.Ooms, p. 50. A kor amiben vagyunk a Tenmei-kor, éhségek, sok éhenhalás és lázadások jellemzik. Szadanobu fáradhatatlanul dolgozott a birtok talpraállításán és végül sikeresen stabilizálta a mezőgazdasági termelést és a pénzügyi helyzetét is. Reformja és politikai játszmái következtében egyre nagyobb hírnévre tett szert és 1787 nyarán kinevezték a sógun egyik főtanácsadójának, illetve a következő évben a 11. sógun, Tokugava Ienari régensének.Totman, Conrad. (1988) Politics in the Tokugawa Bakufu, 1600-1843, p. 224.

Szadanobu nevéhez fűződik a Kanszei-reformok kidolgozása, amellyel a gyenge lábakon álló Tokugawa-sógunátust akarta megmenteni. A reformintézkedések lényegében az előző sógun, Tokugava Ieharu intézkedéseinek felszámolását céloztákHall, J. (1955). Tanuma Okitsugu: Forerunner of Modern Japan, 1719-1788. pp. 131-142. és némi sikert értek el a sógunátus pénzügyeinek és bizonyos mértékben hírnevének helyreállításával. Azonban az idő múlásával hírneve megkopott és 1793-ban váratlanul lemondatták. Lemondatásának oka valószínűleg a császári és sóguni családdal szembeni álláspontja lehetett. Ooms, p. 152.

Lemondatása után Szadanobu továbbra is figyelemmel kísérte a politikai eseményeket, különösen elődjével, Macudaira Nobuakival és a sógun egyetemének rektorával, Hajasi Dzsusszaival (akit személyesen nevezett ki) tartott fenn szoros kapcsolatot. Az általa kinevezett miniszterek pedig egészen az 1800-as évek elejéig tovább vitték a reformokat. A birtokot továbbra is nagy figyelemmel igazgatta, elsősorban folytatta reformjait, illetve nagy figyelmet szentelt az oktatásnak is. 1819-ben visszavonult a birtok éléről, helyét fia, Szadanaga vette át. Szadanobut a Csinkoku-Sukoku szentélyben temették el.Ooms, p. 44n

Egyik fia, Itakura Kacukijo szintén nagy hírnévre tett szert a késő Edo-korban a Tenpó-reformokban játszott szerepe miatt.

Jegyzetek

Fordítás

Források Backus, Robert L. The Kansei Prohibition of Heterodoxy and Its Effects on Education. In Harvard Journal of Asiatic Studies, Vol. 39, No. 1. (Jun., 1979), pp. 55–106. Backus, Robert L. The Motivation of Confucian Orthodoxy in Tokugawa Japan. In Harvard Journal of Asiatic Studies, Vol. 39, No. 2. (Dec., 1979), pp. 275–338. Hall, John Wesley. (1955). Tanuma Okitsugu: Forerunner of Modern Japan. Cambridge: Harvard University Press. Iwasaki Haruko. "Portrait of a Daimyo: Comical Fiction by Matsudaira Sadanobu" in Monumenta Nipponica, Vol. 38, No. 1. (Spring, 1983), pp. 1–19. Matsudaira Sadanobu. "Daimyo Katagi" (English translation) in Monumenta Nipponica, Vol. 38, No. 1. (Spring, 1983), pp. 20–48. Ooms, Herman. (1975). Charismatic Bureaucrat: A political biography of Matsudaira Sadanobu, 1758-1829. Chicago: University of Chicago Press. Soranaka Isao. "The Kansei Reforms-Success or Failure?" in Monumenta Nipponica, Vol. 33, No. 2. (Summer, 1978), pp. 151–164. Totman, Conrad. (1967). Politics in the Tokugawa Bakufu, 1600-1843. Cambridge: Harvard University Press. [reprinted by University of California Press, Berkely, 1988. ]

Külső hivatkozások Genealogy Sirakawa uralkodó családjainak leszármazási táblái, beleértve a Macudaira családot Információk Szadanoburól a Japán Parlament oldalán További információk Csendom Andrea: Politikai élcelődés, vagy propaganda? A reformkori kibyōshi ábrázolásmódjáról In. Közel s Távol VI. 2017. 35-63.

Kategória:Daimjók Kategória:1759-ben született személyek Kategória:1829-ben elhunyt személyek