Tornyosnémeti

Tornyosnémeti község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Gönci járásban. Közúti határátkelőhely Szlovákia felé.

Fekvése Miskolctól északkeletre kb. 63 km-re, a Hernád völgyében fekszik. Közúti határátkelőhely Szlovákia felé. A Kassa–Hidasnémeti-vasútvonal mellett fekszik, de Tornyosnémeti megállóhely még az 1960-as években megszűnt. Hidasnémeti vasútállomása szűk fél kilométerre található a két település határától, de az állomást kiszolgáló 26 322-es út még tornyosnémeti területen ágazik ki a 3-as főútból.

Közigazgatásilag a falu legkorábban a vizsolyi ispánság része volt. A XIX. században a kassai járáshoz tartozott, az 1913-as helységnévtár szerint a járás kisközsége. Az 1920-as összeírás szerint már a gönci járás része.

1946. január 1-től Abaúj vármegye része, majd az 1950. március 16-án életbe léptetett közigazgatási területi reform értelmében Borsod-Abaúj-Zemplén megye része, illetve 1950. június 1-től (a gönci járás megszüntetését követően) az abaújszántói járás egyik települése lett, majd ennek megszűnése után, 1962. július elsejével átkerült az encsi járáshoz.

1966 szeptember 30-ától Hidasnémeti, Hernádszurdok, Tornyosnémeti községeket Hidasnémeti székhellyel községi közös tanácsba szervezték, melynek Tornyosnémeti társközsége lett.

1984. január 1-jével felszámolták az encsi járást, és településeit részben Encs, részben Miskolc város városkörnyéki községeivé nyilvánították. Így került Tornyosnémeti Encshez.Petrikné Vámos Ida: A magyar településhálózat területszervezési változásai 1945 és 1990 között : Adattár (Levéltári módszertani és oktatási füzetek 1 Budapest, 1996), 86. oldal 1994 és 2012 között az Abaúj-Hegyközi kistérség része volt. 2013-tól újra a gönci járáshoz tartozik.

Környező települések Észak felől Migléc (Szlovákia, 2 km) és Kenyhec (Szlovákia, 3 km), kelet felől Abaújvár, délkelet felől Zsujta (3 km), dél felől Gönc (7 km), délnyugat felől Hidasnémeti (3 km), északnyugat felől pedig Perény-Hím (Szlovákia).

Története Ókor Tornyosnémeti területe már az őskőkorszakban is lakott volt. Ezt bizonyítják az 1968-1969 fordulóján MÁV lefolyócsatorna ásása közben előkerült kőkorszaki eszközök, korongolt kerámiadarabok, valamint őskori öntőhely és várárok felszínre kerülése,Régészeti Kutatások Magyarországon, 2010 - 532. Tornyosnémeti határa (TSz-től keletre) valamint a 2009-ben a Hernád jobb partján folytatott terepbejárás, melynek során 10 leletet találtak, melyek a paleolitikum és neolitikum korszakából származhatnak.A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)-RÉGÉSZET-HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2009, 244. oldal

2011-ben A Petőfi utca 18. szám alatt egy temetkezést tártak fel, mely a leletek alapján a középső neolitikum – bükki kultúra (kerámiatöredék) vagy a rézkor időszakára (töredékes rézkori csupor) datálható, de szórványosan előkerült töredékek miatt a terület újkőkori használata is felmerülhet. A halottat 170 cm mélyen egy gödörbe helyezték, K–Ny tájolással, zsugorított helyzetben, bal oldalára fektetve, karjai a test előtt kinyújtva, összekulcsolva helyezkedtek el. A csontváz egészén, de leginkább a koponya alatt, a bordáknál és a combcsontnál okkerfesték volt megfigyelhető.A Herman Ottó Múzeum évkönyve 51. (2012)-RÉGÉSZET-HAJDÚ Melinda: A Herman Ottó Múzeum régészeti kutatásai 2011-ben, 140.oldalRégészeti Kutatások Magyarországon, 2011- 364. Tornyosnémeti, Petőfi utca 18. A terület bronzkori lakottságának egyértelmű nyoma az 1893. novemberében a falu mellett előkerült Tornyosnémeti kincs.Hampel József: A bronzkor emlékei Magyarhonban, III. rész., 1896, (CCII. tábla) Bronzkori település nyomaira utaló jelenségek a 2014-ben végzett próbafeltárás során is előkerültek.Régészeti Kutatások Magyarországon, 2014 - 361 (361. Tornyosnémeti, Mézestábla (Mézes-Lamos) (KÖH 16920), M30 gyorsforgalmi út építését megelőző próbaásatás

Középkor Első írásos említése (1219) a Váradi regestrumban található, mikor is "A királynénak új-vármegyei jövevényei, vagyis németjei" panaszt emeltek két vezetőjük ellen "mondván, hogy népnyúzók és javaiknak tékozlói". A vizsgálat a panaszt jogosnak találta és 110 ezüst márkára becsülte a kárt. A két dékántvillicos suos, gazda (város gazdája) Sibrét és Mihált tüzes vaspróbára ítélte. A falu képviselői megegyeztek a bűnösökkel és elengedték a büntetésüket, amennyiben családostól távol tartják magukat a falvaktól.A váradi regestrum (Budapest, 1898)

A királyné jövevényei alatt a vizsolyi ispánság 10 települését értették: Vizsoly, Egyházasvizsoly, Gönc, Perény, Vilmány, Hernádcéce, Felsődobsza, Hidasnémeti (Alnémet), Tornyosnémeti (Középnémet), Miglécnémeti (Felnémet). A német hospesek betelepítésétől, fejlett termelési kultúrájuk révén, a környék gazdasági fejlődését remélték, cserébe különböző kiváltságokat biztosítottak nekik.A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991), GADÓCZINÉ FEKETE Éva: Egy elmaradott terület felzárkózásának történeti földrajzi lehetőségei

A település tulajdonosairól először egy 1295-ben kelt oklevél tudósít. Ebből megtudható,hogy a XIII. század második felében a király Menne asszonynak adományozta a három Németi falut (Fulnempty, Kuzepnempty és Olnempty) összes haszonvételeikkel és tartozékaikkal együtt. Menne István király leányának, Máriának és fiának, Lászlónak volt a dajkája.DIPLOMATIKAI FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Magyarország • Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár • Mohács előtti gyűjtemény (U 468) • 247954, 1296, Ágnes királynéTóth Péter: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei - Borsodi Levéltári Füzetek 28. (Miskolc, 1990) Az oklevelek regesztái, 23. oldal Az 1295-ös oklevél kritikai vizsgálata és a tulajdont nyert család kutatása azonban kimutatta, hogy Felnémetit valójában Izabella királyné, adományozta 1278-ban szász Mihálynak és feleségének, IV. László dajkájának (Mychaeli saxoni filio Stephani et uxori sue, nutrici scilicet Ladizlai incliti regis Hungarie). Szintén 1278-ban adományozták Középnémetit György szekérnagynak, budai polgárnak a dajka fiának (magister Georgius maior plaustrorum suorum reginalium, civis Budensis).Alnémeti megszerzéséről nincs közelebbi információ, annyi bizonyos, hogy 1299-ben a család birtokolja Ez azt is jelenti, hogy a dajka többi gyermekének nem volt birtokjoga Középnémetiben. Ez a későbbiekben több pernek is alapját képezte. A hamis oklevél keletkezésének is ez az oka. Készíttetője a dajka egyik leányági dédunokája, Margit (Drugeth nádor felesége) volt. Célja pedig az volt, hogy egy a szinai hospesekkel folytatott perében bizonyítani tudja, hogy a dajka volt a birtokszerző (nem pedig annak fia, György), így az ő Középnémeti birtokjoga megalapozott.A dajka neve egyedül a hamisított oklevélben maradt fennZsoldos Attila: Két hamis oklevélről, Történelmi Szemle (41) 1999.191-198.

1329-ben Kuzepnemethy István, a dajka unokája tiltakozott az ellen, hogy testvére, Simon vétkeiért az ő tornyosnémeti birtokrészeit Perényi Orbán fia Istvánnak juttatták kártérítésként. 1331-ben azt foglalták okiratba, hogy István ugyan visszavásárolta Perényi Orbán fia Istvántól birtokrészét, de mivel saját vagyona ehhez nem volt elegendő, rokonának Felnémeti Miklós fia Györgynek elzálogosította Miglécnémetiben lévő birtokrészeit.Almási Tibor: Anjou–kori Oklevéltár. XIII. 1329. (Budapest–Szeged, 2003.), 145. oldalTóth Ildikó Éva: Anjou–kori Oklevéltár. XV. 1331. (Budapest–Szeged, 2004.), 222. oldal

1389-ben Zsigmond utasította az egri káptalant, hogy Perényi Miklós pohárnokmestert és testvéreit, Jánost és Imrét iktassa be az Újvár megyei birtokaiba, köztük a Kuzepnempthy-i vámba új adomány címén.Mályusz Elemér, 1951, 91. oldal 1394-ben Zsigmond Szécsi Péter feleségétől, Peleskei Mikes leánya, Sárától csere útján megszerezte az Abaúj vármegyei Újvár és Németi birtokokat (cserébe a Vas vármegyei körmendi birtokokat adja), majd ezt követően egy újabb csere során az Abaúj megyei birtokokat továbbadta Perényi Péternek és nővérének, azok 8 Tolna vármegyei birtokáért.Három oklevél foglalkozik a birtokcserével, kettőben Németi, egyben Középnémeti birtokokat említve, Mályusz Elemér, 1951, 377. oldal

1395-ben a Tornyosnémetiben (Kuzepnempthy-i) birtokos Felnempthy-i Péter fiai, Miklós és László emeltek panaszt Perényi Simon fia Péter ellen; állításuk szerint vámjaikat lefoglalta és erdeiket kivágatta.Mályusz Elemér, 1951, 454. oldal 1405-ben újabb illetéktelen vámszedésről tudósítanak az oklevelek Németi (Nempthy) településsel kapcsolatban. Többeket ért a vád, de felszólítás után csak Perenyi Imre és János fia Miklós tagadták meg a jogtalan vámszedés beszüntetését.Mályusz Elemér, 1956, 454. oldal

1403-ban Duracium-i László kísérletet tett a magyar trón megszerzésére, tervéhez számos magyarban nyert támogatóra, többek között Kezepnempty-i Péter fiait: Sandrinust, Lászlót és Miklóst is maga mellé tudta állítani. A trón elfoglalása nem sikerült, Zsigmond megfosztotta a Kezepnempty-i testvéreket tornyosnémeti és miglécnémeti (Kezepnempty és Kysnempty) birtokaiktól és azt a mellette kiálló Perényi Péter máramarosi ispánnak adta.Perényi könyörületből az elkobzott földekért cserébe Mezőbénye és Alsódobsza (Mezewbenye és KazmerDopza) birtokokat adta a testvéreknek. (Mályusz Elemér, 1956, 479.oldal Perényi ezzel egy időben szerezte meg György fia Jakab leányának: Erzsébetnek és férjének Zsujtai (Suhtha-i) Leukus fia Mihálynak tornyosnémeti és miglécnémeti (Kezepnempthy, Felsekysnemethy alio nomine Myglez) birtokait is, mivel ők is Zsigmond ellen léptek fel.Mályusz Elemér, 1956, 320-321. oldal Az 1427-es összeírásból kiderül, hogy ekkorra az eredeti birtokszerző család már egyáltalán nem rendelkezett tulajdonnal a településen, mert mind a 71 adózó portának Perényi Péter országbíró fia, János a földesura.Engel Pál: Kamarahaszna-összeírások 1427. (Budapest, 1989. Új Történelmi Tár 2.), 50. oldal Újkor A Perényiek birtoklása sem volt zavartalan. 1430-ban a Perényi családon belül történtek birtokcserék, melyek érintették Tornyosnémetit is. Így került Perényi Péter fia Jánostól Perényi Imre fia Jánoshoz a település tulajdonjoga.Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)-Oklevélkivonatok, 202-204, 210. oldal 1488-ban Modrar Pál tartotta elfoglalva Középnémetit.Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)- Oklevélkivonatok, 229. oldal 1527-ben Perényi Péter hűtlensége miatt jószágvesztésre ítélték, de 3.000 aranyon visszaváltotta az adományostól, Macedóniai Pétertől birtokát.

1620-tól kezdve olykor Tornyosnémetiben tartotta közgyűlését Abaúj vármegye.

1715-ben az összeírás 11 jobbágycsaládot talált a településen,Az 1715. évi országos összeírás (N 78) - Tornyos Németh míg 1720-ban 8-at írtak össze.Az 1720. évi országos összeírás (N 79) - Tornyos Némethi

Vályi András a következőképpen írja le a falut a XVIII. század végén: Hidas Németi, és Tornyos Németi. Két magyar falu Abaúj Várm. Hidas Németinek földes Urai Patay, és B. Mesko Uraságok, melly fekszik Perényhez közel, és annak filiája, Tornyos Németinek pedig Komáromi, és több Urak, fekszik ez Kenyherczhez nem meszsze, és annak filiája, lakosaik katolikusok, és többen reformátusok, határbéli földgyeik jó termékenységűek, réttyeik hasznosak, fájok nem igen elég, legelőjök jó van.Magyar Országnak leírása I-III. (Buda, 1796-99.)

1772-ben a településen 26 jobbágy, 7 házas zsellér, 2 ház nélküli zsellér élt és gazdálkodott 18 jobbágytelken. A település legnagyobb birtokosai Báró Perényi Sándor, Tiszta János, Báró Perényi Imre voltak. Rajtuk kívül Demeczky Zsigmondné, Bajay János, Kormos István, Losonczy Lászlóné, Püspöky István, valamint Somogyi László rendelkeztek kisebb birtokokkal a településen (összesen 557 hold).Mária Terézia: Úrbéri Tabellák