Az indigó szerves vegyület, amelyet kék festékanyagként alkalmaznak. Az indigó név a görög indikosz (ινδικός = indiai) szóból származik. Spanyol közvetítéssel terjedt el.
Története, előállítása Az ókorban a virágzó indigónövényt levágták, és fa kádakban erjesztették víz alatt 10–15 órán keresztül. Ennek során sárga színű oldatot kaptak, melyből a levegőn kék pelyhek formájában vált ki a nyers indigó.
Szerkezetét Adolf von Baeyer állapította meg 1868-ban, és 1880-ban a szintézisét is kidolgozta. A természetes indigót kiszorító ipari szintézis származik 1890-ből. Ma ennek módosításával, állítják elő:
Karl Heumann eredeti szintézise A módosított előállítás
Jegyzetek
Források
Kategória:Nitrogén heterociklusok