Felpéc község Győr-Moson-Sopron vármegyében, a Téti járásban.
Fekvése Felpéc Győr-Moson-Sopron vármegye déli részén fekszik, Győrtől 21 kilométerre, délnyugati irányban, két középtáj: a Sokorói-dombság és a Marcal-medence találkozásánál. A Sokorói-dombság nyugati vonulatának délnyugati oldalát 4–6 méteres lösz borítja. A táj felszínét az erősen formálódó völgyek, a völgyoldalakba vágódó árkok, lösz mélyutak, szakadékok határozzák meg. A falutól északra futóhomok-dűnék sorakoznak, melyeket a legutóbbi jégkorszak szelei fújtak ki a Bakony-ér medencéjéből a pleisztocén végén. Ez a borókával benőtt terület a sísek, ma természetvédelmi terület.
Megközelítése A település legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Pápa és Győr térségét összekapcsoló 83-as főút. Közigazgatási területét ugyan – a nyugati határszéle tekintetében kevesebb mint egy kilométer híján – elkerüli a főút, de két elágazása felől is elérhető a község. Északi irányból, Győr felől Győrszemere előtt kell letérni a 8308-as útra, déli irányból, Pápa felől pedig Tét központjában a 8306-os, majd még a kisváros belterületén arról balra kanyarodni a 8307-es útra.
A hazai vasútvonalak közül a település területén a halad át, amelynek egy megállási pontja volt itt. Halipuszta megállóhely a 8307-es út vasúti keresztezése mellett működött, a névadó külterületi településrész szomszédságában, a település központjától azonban több mint 3,5 kilométerre. Bizonyára ez a távolság is közrejátszott a kihasználatlanná válásában, amelyre hivatkozva 2019 decemberében a megállóhelyet kivették a személyforgalmi menetrendből.
Éghajlata és vízrajza Felpéc időjárásában a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű éghajlati körzet sajátosságai érvényesülnek. Átlagos borultsága 55–60%-os, a napsütés évi összege 1900–2000 óra. Feltűnő a táj viszonylagos enyhesége, a januári középhőmérséklet szinte sohasem száll –1 °C alá. Hóban meglehetősen szegény, évente 35–40 hótakarásos nap fordul elő. A nyár mérsékelten meleg, a júliusi középhőmérséklet 20,5-21 °C. Uralkodó szele az északnyugati. Felpéc és környéke felszíni vizekben szegény. Legnagyobb természetes vízforrása a Bakony-ér. Jelentősebb állóvíz nincs ma a területen, de korábban két tó is volt a faluban.
Természetes növényzet, állatvilág
A vidéken fellelhető a tatárjuharos lösztölgyes, a szikeserdő maradványa is. A vízpartot bokorfüzes maradványok kísérik. Helyenként előfordul a magasfüvű homokpusztarét is. A tölgyerdőt a 17. századi erdőirtások bontották meg.
A vidéken az eredeti állatvilágnak csak a töredékét találjuk. Kelet felől dombsági, középhegységi elemek, őz, szarvas, vaddisznó húzódtak le. Borz- és rókavárak a domboldalon, a Síseken is megtalálhatók. A honos madarak mellett több alkalommal megjelentek a túzokcsapatok.
Története Újkőkor A vidék már régóta kitűnő helyet biztosított a megtelepedni kívánó embereknek. Az ásatások során a régészek több honfoglalás előtti település nyomára bukkantak. A település határában is az első ember az újabb kőkorban telepedett le. Ezt bizonyítja öt kővéső és egy nyél részére átfúrt kőbalta, amelyet 1877-ben találtak a falu határában. 1882-ben is kerültek elő különböző kőeszközök a földből. A rézkorból, bronzkorból, vaskorból ez idáig nem találtak tárgyi eszközöket, de feltételezhető, hogy e korban is éltek itt emberek.
Római kor Időszámításunk kezdete után, az első négy évszázadban a terület a római birodalom keretein belül élte életét, valószínűleg veterán telep az ún. Malatódombon volt. A határban több helyen találtak római kori pénzeket, cserépdarabokat, illatszeres üvegeket. Van két biztos lelőhely is a határban. Halipusztán római sírokat tártak fel, a hegytetőn, pedig fakitermeléskor római bronz- és ezüstpénzekre akadtak. 1965-ben római edénytöredékeket és egy szárnyas fibulát (csat) dobott ki a föld.
A római birodalom lassú összeomlása után a népvándorlás korában mozgalmas idők következtek. Ebben az időben települtek ide és éltek itt az avarok. Itteni életüket számos régészeti lelet bizonyítja: A mai falu belső területén a Fő utcában, 1951-ben villanyoszlopok letételekor avar sírokat ástak ki, melyekből csontvázak, kerültek elő. A koponyán régi sérülés nyoma látszott, a sírban egy kis edény is volt. A sírtól dél felé, a következő villanyoszlop gödrében újabb csontvázak kerültek elő, ebben dinnyemag alakú gyöngyök voltak.
A mai falu házai alatt avar temető rejtőzik. A szőlőföldön találtak egy sírt, amely a frank korból származik. A sírból egy kétélű kard került elő.
Felpéc és Kispéc helységek keletkezési ideje a honfoglalás idejébe tehető.
Középkor Magát Felpécet a késő Árpád-kori betelepülő Péc nemzetség kapta birtokul, innen kapta nevét a falu is. A település több néven szerepel a középkori oklevélben pl. Villa pech (1250), Peech (1373), Felpech (1415) Balaspech (1433), Pecz (1483). Ebben a korban nagy valószínűséggel Felpéc és Kispéc egyetlen település volt. Az első szálláshely a falutól délnyugatra terülhetett el, a pataktól nem messze a síkságon, ahol legeltetésre alkalmas füvet, ívásra és itatásra jó vizet találtak.
A falut először az 1237–1240 között kelt Albeus-jegyzék említi. IV. Béla király Albeus mesterrel, a nyitrai főesperessel összeíratta a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtokait, jobbágyait, udvarnokait, szolgáló népeit és ezek köteles szolgáltatásait. Eszerint „Tényővel szomszédos falvak: Menfu, Szemere és Pech”. 1295-ben a király Iváncsa fiainak Péternek, Lászlónak és János péci nemeseknek, ill. Aladár mester nevű testvérük fiainak adományozza a Győr megyei Budey nevű földet.Szentpétery Imre–Borsa Iván 1987: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke 1290–1301. MOL kiadványai 2 – Forráskiadványok 13, 153 No. 4035. 1412. február 18-án a győri káptalan felosztja Kis-, Balázs- és Felpéc, továbbá Kamond birtokokat Péci András prépost és a Marcaliak között.Mályusz Elemér–Borsa Iván 1993: Zsigmondkori oklevéltár III. (1411–1412). Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 22. Budapest, 443 No. 1769; Nagy: Pécz nemzetség, 38 (tart. átírás Garai Miklós 1433. március 13-i okleveléből. DL 43945. – Múz. törzsanyag. Horvát István.) 1415. július 13-án Konstanzban Zsigmond elfogadta, hogy Péci Pál fia András pécsi társaskáptalani prépost a pécsi káptalan előtt Kis-, Fel- és Balázspéc, valamint Kamond birtokok királyi jogát jári Barós Miklós fiainak, Békási Gergely özvegyének és Salamoni Domokos feleségének adta.Mályusz Elemér–Borsa Iván 1997: Zsigmondkori oklevéltár V. (1415–1416). MOL kiadványai 2. sorozat Forráskiadványok 27 , 256 No. 854; Nagy: Pécz nemzetség, 31. (Garai Miklós nádor 1413. márc. 13-i tartalmi átírásából. DL 43945 – Múz. törzsanyag, Horvát István iratai.) 1419. május 24-én Győr vármegye megállapítja, hogy a Marcaliaknak, akik a Péc nemzetség tagjai, birtokaik vannak Fel-, Balázs- és Kispécen.Mályusz Elemér–Borsa Iván 2001: Zsigmondkori oklevéltár VII. (1419–20). MOL kiadványai 2. Forráskiadványok 37, 158 No. 201; Nagy: Pécz nemzetség, 37 (tart. kiv. Garai Miklós nádor 1433. márc. 13-i okleveléből. DL 43945 és DL 43946 – Múz. törzsanyag, Horvát István iratai). 1421-ben a felpéciek Kispéci Balázs ellen panaszkodtak.Borsa Iván-C. Tóth Norbert 2003: Zsigmondkori oklevéltár VIII. (1421). MOL kiadványai 2 – Forráskiadványok 39, 385 No. 1270. 1423-ban Kanizsai István familiárisai a nádor pápai polgárainak Kövér Péternek és Jakabnak a felpéci birtokáról a bort jogtalanul elszállították.C. Tóth Norbert 2007: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423). Magyar Országos Levéltár kiadványai II. – Forráskiadványok 43. Budapest, 479 No. 1184.
Középkori települések a mai település körzetében Balázspéc A Péciek a további évszázadokban is meghatározó szerepet töltöttek be a falu életében. A helyben maradtak közül Péci Gergely, Márk fia, már IV. Béla idejében tanúbizonyságát adta vitézségének. Az Apponyi grófok szintén a Péc nemzetségből származnak. Apornak volt Athanáz nevű fia, akinek Olivér fia és Balázs nevű unokája örökölte a felpéci határ nagy részét. Balázs a birtokán falut építtetett, ezt nevezték Balázspécnek. Balázspécen az ásatások során temető került a felszínre. Az emberi csontvázak, a többrétegű, sűrű temetkezés és az épülettörmelék a sírok leletnélküliségével együtt, középkori, falusi templom körüli temető feltételezését engedi meg. A temető területén belül és közvetlen közelében is 14. és 15. századi kerámiákat, edény- és cserépüsttöredékeket, valamint Zsigmond-kori ezüstpénzt is találtak. Balázspécet a török pusztította el.
Hali Felpéctől nyugatra, a mai Halipuszta helyén valamikor falu lehetett. Első ízben Károly Róbert egy 1337. évi oklevelében szerepel. A Halyak a szomszéd birtokrészeket megvásárolták, a hali határukat egészen a sokorói dombokig kiterjesztették, s az itt lévő szülők a Haly nevet nyerték. Törzsbirtokukon a 16. század elején megalapították Hali falut. Ez a település is sok más településsel együtt a török időben pusztult el, az 1609-es összeírásban már nem szerepel. A későbbiekben ez a terület a felpéci kuriális nemesség birtokába kerülve Felpéc határába olvadt.
Török idők A török hódítás 1543-ban kezdődött el, legelőször a Sokorói járás került uralmuk alá. Felpéc a székesfehérvári szandzsák győri náhijéhez tartozott.Farkas Gábor 1989: Fejér Megyei Történeti Évkönyv 19. Székesfehérvár, 128. A török kénytelen volt e területen is megosztozni a Habsburgokkal. Az 1069-es összeírás mind Felpécet, mind Kispécet elhagyott helyként tünteti fel. Haliról és Balázspécről nem tesz említést. Felpéc 1621-ben újra települt, s ekkor került a gróf Cseszneky és a Hegyi család birtokába. Az első evangélikus templomot 1631-ben építették.
A község a XVIII. században Részvétel a Rákóczi-szabadságharcban A közvetlen török veszély elmúltával, a Rákóczi-szabadságharc előtt a legnagyobb elégedetlenséget a beszállásolás és a fuvarozás mellett az erőszakos katonafogdosás keltette. 1702-ben egy erőszakos toborzás kezdődött, ahol a férfilakosság a Bakonyban talált menedéket. Az 1703–1711 között zajló Rákóczi-szabadságharcban sokan támogatták Rákóczit. Ebben az időben Telekész Török István igazgatta a környékbeli protestáns gyülekezetet, hívó szavára sok nemes felpéci vonult a zászlók alá. A szerencsétlen kimenetelű koroncói csatában sok felpéci halt meg.
A III. Károly-féle összeírás A szatmári béke után a település újra benépesült. A pusztai járást ketté osztották, Felpécet újra a sokoróaljai járáshoz sorolták. Ekkor, III. Károly király uralkodása idején hajtották végre a Habsburg Birodalom első népesség-összeírását. Ebben a jobbágyok, zsellérek, szegények által művelt, minden földet fel kellett jegyezni a föld minősége szerint kivetve a terméshozamra is. Azokat a néprétegeket, melyeknek semmi földjük nem volt, és ipart, kereskedelmet nem űztek, figyelmen kívül hagyták, ahogy a földesúri cselédséget is.
A kuriális község A helység történetének újabb jelentős állomása az 1721-es év. Ekkor közgyűlésen hirdették ki kiváltságlevelét, mely szerint Felpéc curiális község (közbirtokosság). 1764-ben Mária Terézia vízi úton Pozsonyból Budára utazott, visszafelé szárazföldi utat választott. Tiszteletére a felpéci nemesség is lóra ült, a nemesi bandérium mutatja a nemesi családokat.
A felpéci jobbágyság helyzete A XVIII. századra a majorsági gazdálkodás majorsági földeknek a jobbágytelkek rovására való növelése egyre inkább tért hódított. A majorság gazdaságára, az árutermelés terjesztésére, a belső piac növekedése, de elsősorban a fejlődő osztrák ipar, osztrák piac, a III. Károly és Mária Terézia háborúi következtében megnövekedett a gabonaszükséglet. Ez megsokszorozta a jobbágyterheket, a majorsági földek egyre több robot napját emésztették fel a jobbágyoknak.