Cesária Évora (Mindelo, 1941. augusztus 27. – São Vicente, 2011. december 17.) Grammy-díjas zöld-foki köztársasági énekesnő, a morna stílus legismertebb előadója. Nemzetközi karrierje csak 1988-ban kezdődött, amikor megjelent első nagylemeze, a La Diva Aux Pieds Nus. 2004-ben Voz D'Amor című albumáért Grammy-díjat kapott.
Élete „Cize” (ahogy barátai nevezték) 1941. augusztus 27-én született a Zöld-foki Köztársaság részét képező São Vicente-sziget kikötővárosában, Mindelóban. Hétéves volt, amikor apja – aki hegedűs volt – meghalt. Tízéves korában árvaházba került, mert anyja nem tudta ellátni mind a hat gyermeket. 16 éves volt, amikor egy barátja rábeszélte, hogy énekeljen egy tengerész kocsmában.
A 60-as években olyan portugál sétahajókon lépett fel, amelyek kikötöttek Mindelóban is, és ekkor már énekelt a helyi rádió műsoraiban is. 1985-ben honfitársa, az énekes Bana meghívására Portugáliába ment fellépni. Lisszabonban fedezte fel José da Silva producer, aki lemezfelvételre hívta Párizsba.
A „mezítlábas díva” left|thumb|263px|Cesária Évora háza Cesária Évora nemzetközi karrierje csak azután kezdődött, hogy 1988-ban Franciaországban megjelent első nagylemeze, a La Diva Aux Pieds Nus (A mezítlábas díva). Az album onnan kapta címét, hogy az énekesnő legtöbbször cipő és harisnya nélkül lépett fel, ezért sokan „mezítlábas dívának” hívták. 1992-ben jelent meg Miss Perfumado című albuma, amiből több mint példányt adtak el a világon. Ezen található Évora talán legnépszerűbb dala, a Sodade.
Az 1995-ben kiadott Cesária című album hozta meg a teljes nemzetközi sikert és ekkor jelölték először Grammy-díjra. 1997-ben három díjat nyert a KORA All African Music Awards (KORA Pánafrikai Zenei Díj) díjkiosztón a Legjobb nyugat-afrikai női előadó, a Legjobb album kategóriában és neki ítélték a zsüridíjat is. 2003-ban a Voz d'Amor című albumért Grammy-díjat kapott a Világzene kategóriában.
1995-ben részt vett az Underground című film zenei anyagának a felvételében. A filmet Emir Kusturica rendezte, a dalokat pedig Goran Bregović komponálta.
2002-ben a legendás kubai énekessel, Compay Segundóval közösen vették fel a Lagrimas negras (Fekete könnyek) című dalt, ami a Duets albumon jelent meg.
2004-ben Jacques Chirac a Francia Köztársaság Becsületrendjével tüntette ki.
2006-ban Olaszországban találkozott Alberto Zeppieri dalszerzővel, akivel Capo Verde, terra d'amore címen elkezdtek kiadni egy CD-sorozatot, amelyet zöld-foki-szigeteki és olasz előadóknak szenteltek. Cesária beleegyezett, hogy duettet énekeljen Gianni Morandival, Gigi D’Alessióval és Ronnal. A sorozatban eddig öt lemez jelent meg. A bevételekből az ENSZ Világélelmezési Programját támogatják, amelynek Cesária Évora a nagykövete volt..
Halála 2010-ben Évora egy koncertkörúton volt, utoljára május 8-án lépett fel Lisszabonban. Két nappal később szívrohamot kapott és egy párizsi kórházban megműtötték. A műtétet követően visszatért a Zöld-foki-szigetekre. 2011 szeptemberében jogi képviselője bejelentette, hogy az énekesnő egészségügyi okokból visszavonul.
Cesária Évora 70 éves korában 2011. december 17-én hunyt el szülőföldjén, Mindelóban.
Dallamvilág Césária Évora a Zöld-foki-szigetekre jellemző morna stílus legnagyobb előadója, hívták úgy is, hogy a „morna királynője”. Ez a stílus közel áll a portugál fadóhoz, ami nem véletlen, hiszen az ország hosszú ideig portugál gyarmat volt.
Legtöbb dala lírai hangvételű: életöröm, fájdalom, melankólia és elveszett szerelem keveredik bennük. Ilyen az egyik leghíresebb száma, a nehezen lefordítható című Sodade is. A szövegek hátterében gyakran hazája sorsa rejlik: az elszigeteltség, a rabszolga múlt és az emigráció. A jellegzetesen zöld-foki dalokon kívül adott elő külföldi számokat is, gyakran spanyolul, mint pl. az ismert Bésame mucho című dal.
A kíséretül szolgáló együttesekben rendszerint a következő hangszerek szólaltak meg: cavaquinho, klarinét, szopránszaxofon, harmonika, hegedű, zongora és gitár.
Magyarországi fellépések Cesária Évora visszatérő vendége volt a Sziget Fesztiválnak, ahol legelőször 2002 augusztusában lépett fel.
Ezen kívül több alkalommal is énekelt a Művészetek Palotájában.
Díjak és kitüntetések 1997: Kora All African Music Awards – Kategóriák: Nyugat-Afrija legjobb művésze, A legjobb album, A zsüri fődíja 1998: Preis der deutschen Schallplattenkritik (Német hanglemezkritikusok díja) 1999: Preis der Deutschen Schallplattenkritik 1999: Ordem do Infante Dom Henrique (Portugál Tengerész Henrik Infáns Rend) nagykeresztje 2004: Grammy-díj a Világzene kategóriában a Voz d’Amor albumért 2009: A Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozata 2010: Kora All African Music Award – Fődíj
Stúdió albumok La Diva Aux Pieds Nus (1988) Distino de Belita|Distino di Belita (1990) Mar Azul (1991) Miss Perfumado (1992) Cesária (1995) Cabo Verde (1997) Nova Sintra (1998) Café Atlantico (1999) São Vicente di Longe (2001) Voz d'Amor (2003) Rogamar (2006) Nha Sentimento (2009)
Filmszerepek Black Dju – Maria Dela szerepében – Rendező: Pol Cruchten Napumoceno végrendelete – Arminda szerepébe- Rendező: Francisco Manso
Videók Live in Paris (DVD) (2002) Live d'Amor (DVD) (2004)
Megjegyzések
Jegyzetek
További információk
Kategória:1941-ben született személyek Kategória:2011-ben elhunyt személyek Kategória:Zöld-foki köztársaságiak Kategória:Grammy-díjas zenészek Kategória:Portugál nyelvű énekesek Kategória:A Becsületrend lovagjai