André Marie Jean Jacques Dupin (Varzy, 1783. február 1. – Párizs, 1875. november 10.) francia politikus és jogtudós, Charles Dupin és Philippe Dupin bátyja.
Élete 1806-ban jogi doktor lett, 1815-ben Château-Chinonban képviselővé választották. Ellenezte azt, hogy Róma királyát trónörökössé kiáltsák ki, és kiadta De la libre défense des accusés (Párizs, 1815) című nagy feltűnést keltett munkáját. A két Berryer-vel (Pierre-Nicolas Berryer és Pierre-Antoine Berryer) együtt megbízták, hogy Ney marsallt védje és később (1825–29) a szabadelvű párt ügyvédje lett. 1827-től tagja volt a képviselőháznak, 1830-ban a 221-ek feliratának előadója volt. A júliusi forradalom után a burzsoázia pártjára állt, La révolution de 1830 (anonim, Párizs, 1832) című munkájában a francia forradalom jogosultságát bizonygatta és annál a kérdésnél, hogy a király VII. Fülöp nevet viseljen-e, azt állította, hogy az orléans-i herceget nem azért hívták meg a trónra, mert Bourbon, hanem éppen dacára annak. Minthogy ellensége volt a klubnak, a kormány őt a minisztertanács tagjává, a királyi magántanács és a semmítőszék főprokuratorává nevezte ki. Dupint 1832-ben a francia akadémia tagjai közé választotta. A képviselőház nyolcszor ruházta rá az elnöki tisztet, amelyet ő 1848. február 24-ig egész addig az időpontig viselt, amikor a nép berontott, és a képviselőket szétkergette. Nem sokkal azelőtt tett azon indítványa, hogy az orléans-i hercegnőt régensül proklamálják, a zavarokban nem volt foganatosítható. Dupin tagja volt az alkotmányozó és a törvényhozó testületnek, ez utóbbi elnökké választotta. Állásában újra megérte a parlament erőszakos feloszlattatását a Napóleon-féle államcsíny által (1851. december 2.). Amikor az Orléans-vagyonok konfiskálására vonatkozó rendelet megjelent, beadta a semmítőszéknél lemondását, és a nyilvánosságtól visszavonult. Mint az ún. gallikán szabadságok erélyes pártolója, 1854-ben Montalembert-rel nagy feltűnést keltő vitába keveredett. 1857-ben III. Napóleon alatt a semmítőszéknél a főprokurátori tisztet újra elfoglalta. Mint praktikus jogászt nagyra becsülték.
Jogi munkái Libertés de l'Église gallicane (Párizs, 1824) Glossaire de l'ancien droit français (Laboulayejel, 1846) Opuscules de jurisprudence (1851) Réquisitoires, plaidoyers et discours de rentrée (14 kötet, 1834–73) Mémoires (1855–61) Jegyzetek
Források
Kategória:Franciaországi politikusok Kategória:Francia jogászok Kategória:1783-ban született személyek Kategória:1875-ben elhunyt személyek Kategória:A Francia Akadémia tagjai Kategória:Francia jogtudósok Kategória:Szakírók Kategória:A Becsületrend lovagjai