Az atlanti tarpon (Megalops atlanticus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának gyíkfejűhal-alakúak (Elopiformes) rendjébe, ezen belül a tarponfélék (Megalopidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása Az atlanti tarpon elterjedési területe az Atlanti-óceán. Keleten Szenegáltól Angoláig, a portugáliai Azori-szigetek és Dél-Franciaország környéke. Nyugaton az USA-beli Észak-Karolinától a brazíliai Bahiáig, ezenkívül a Mexikói-öbölben és a Karib-térségben. Ritkábban eljut a kanadai Új-Skóciáig és Argentínáig is. A Panama-csatornán keresztül, eljutott a Csendes-óceán keleti részén levő Cobia-sziget környékére is.
Megjelenése bélyegkép|balra|250px|Két példány egy emberi település közelében
Ez a halfaj általában 130 centiméter, de akár 250 centiméteresre is megnőhet. Tömege legfeljebb 161 kilogramm. 128-130 centiméteresen számít felnőttnek. Hátának színezete kékesszürke, oldalai fénylő ezüstösek. Az úszóhólyagja a nyelőcsőhöz (esophagus) van nőve, emiatt az oxigént a levegőből is ki tudja venni. Ez az alkalmazkodás, segíti a halat, az oxigénben szegény brakkvízben való élethez. Az oldalvonalán 37-42 nagy pikkely található.
Életmódja Egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. A korallzátonyokon érzi e legjobban magát. 30 méteres mélységbe is lemegy, azonban csak 15 méteres mélységben tartózkodik. Sokszor beúszik a folyókba is. Tápláléka heringfélék, szardellafélék, tengeripérfélék, Centropomusokat, bölcsőszájúhal-félék és rákok. Általában rajokban él és vadászik. Legfeljebb 55 évig él.
Szaporodása Az atlanti tarpon termékenysége igen nagy; egy 203 centiméteres nőstény, több mint 12 millió ikrát képes rakni. Az olyan vizekben ívik, amelyek egy időre el vannak zárva a tengertől. Az ivadék a folyótorkolatokba vándorol.
Az atlanti tarpon és az ember Ezt a halat, ipari mértékben halásszák. A sporthorgászok egyik kedvenc hala, mivel halászása közben csodálatosan ki-kiszökik a vízből. Habár csontos, a finom húsa miatt fogyasztják is. Kolumbiában tenyésztik. Akváriumokban is szívesen tartják. Néha Ciguatera mérgezést okozhat.
Források Megalops atlanticus Valenciennes, 1847 FishBase
További információk Guindon, K., Neidig, C., Tringali, M., Gray, S., King, T., Gardinal, C. & Kurth, B., 2015: An overview of the tarpon genetic recapture study in Florida – a citizen science success story. Environmental Biology of Fishes, First online: 09 September 2015. doi: 10.1007/s10641-015-0440-2 Cuvier, G. & Valenciennes, A.; 1847: Histoire naturelle des poissons. Tome dix-neuvième. Suite du livre dix-neuvième. Brochets ou Lucioïdes. Livre vingtième. De quelques familles de Malacoptérygiens, intermédiaires entre les Brochets et les Clupes. P. Bertrand, Paris. 19: i-xix + 1-544 + 6 pp., Pls. 554-590 [not 520-556].
Kategória:Gyíkfejűhal-alakúak Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai Kategória:A Csendes-óceán halai Kategória:Európa halai Kategória:Észak-Amerika halai Kategória:Dél-Amerika halai Kategória:Afrika halai