Friedrich Emanuel von Hurter (Schaffhausen, 1787. március 19. – Graz, 1865. augusztus 27.) német történetíró.
Élete
Az egyházi pályára lépett, Göttingenban végezte a teológiát és azután Schaffhausenben a református egyházközösség papja lett. Emellett történelmi tanulmányokkal is foglalkozott, melyeknek gyümölcse a Geschichte des Papstes Innocenz III. und seiner zeitgenossen című munka volt. Hurter 1844. június 21-én Rómában a katolikus hitre tért. Két évvel később a bécsi kormány császári és udvari történetíróvá tette és kényelmes állást biztosított neki Bécsben. Az 1848-as forradalom kitörésekor számos ellenfele azzal vádolta, hogy az udvarral titkon konspirál és emiatt állásától megfosztották. A győzedelmes reakció azonban visszahelyezte előbbi állásába és azonfelül nemesi rangra emelte.
Művei Geschichte des Papstes Innocenz III. und seiner zeitgenossen (Hamburg, 1834-42, 3 kötet) Beburt und Wiedergeburt. Erinnerungen aus meinem Leben (4. kiad., 2 kötet. Önéletrajzban írja le benne kitérésének történetét) Denkwürdigkeiten aus dem letzten Decennium des XVIII. Jahrhunderts (1840) Geschichte Ferdinands II. und seiner Eltern (1850-64, 11 kötet, terjedelmes panegirikus az ellenreformáció hősére) Philipp Lang, Kammerdiener Rudolfs II. (1851) Zur Geschichte Wallensteins (1855) Wallensteins vier letzten Lebensjahre (1862)
Magyarul Az alázatosság hónapja. Elmélkedések és imák; egy nő hátrahagyott irataiból kiad. F. Hurter, ford. Kisfaludy Zsigmond; Horák Ny., Esztergom, 1861
Források
Kategória:Német történészek Kategória:1787-ben született személyek Kategória:1865-ben elhunyt személyek Kategória:Német teológusok