A DC–4 a Douglas négymotoros légcsavaros utasszállító repülőgépe. A DC–4-essel kezdődött az egész világot átszövő légi útvonalhálózat kialakítása. A légitársaságok a típussal első ízben kaptak lehetőséget, hogy menetrend szerint repüljék át az óceánt és interkontinentális összeköttetést létesítsenek. Jóllehet ennek a négymotoros forgalmi gépnek a tervezése és építése még a második világháború elején kezdődött, a DC–4 mégis a háború utáni idők légiforgalmának lett jelentős úttörője.
Története A polgári gépként tervezett DC–4 1942-ben C-54 katonai jelzéssel emelkedett először a levegőbe. A szándék, hogy új és a korábbiaknál sokkal nagyobb utasszállító gépet adjanak a légiforgalomnak, késést szenvedett a második világháború miatt. A C-54-esek gyártási kapacitását lekötötték a katonai megrendelések, és ez a helyzet csak 1945 után változott. A katonai igények csökkentek, és a Douglas 79 polgári DC–4-est gyárthatott. Ezek a példányok és a légitársaságoknak átadott C-54-esek világszerte fontos szerepet játszottak a nagy hatótávolságú utas- és teherszállításban. A korszerűbb, túlnyomásos kabinú utasgépek megszületéséig a DC–4 volt számtalan légitársaság zászlóshajója. A DC–4 számos változatához tartoznak a kanadai Canadairnél gyártott, Rolls-Royce motoros Argonaut nevű gépek. A katonai és polgári gépek egyaránt részt vettek az 1948-49 közötti berlini légihídban. A DC–4-esek a nagy hatótávolságú repüléseken különösen megbízhatóan viselkedtek. Nem voltak ugyan összehasonlíthatóak a DC-6-ossal vagy a Constellationnel, de a kisebb légitársaságoknál még hosszú évtizedekig alkalmazásban álltak.
Jellegzetességek A DC–4-essel a New York–Los Angeles repülőút 14 és fél órára csökkent A Canadair egy DC–4-est C-5 jelzéssel, R-2800 csillagmotorokkal gyártott. A bolíviai La Pazban a nagy magasság miatt a felszálláskor az amerikai Braniff légitársaság startrakétákat használt a JATO nevű rendszerben. A DC–4 prototípusa, egy C-54, 1942. február 14-én szállt fel először. Néhány amerikai légitársaság a DC–4 kerek ablakai köré szögletes kereteket festetett, hogy gépük a DC-6-osra hasonlítson. Az első, polgári DC–4-eseket az American Airlines, az Eastern Airlines és az United Airlines rendelte meg.
Műszaki adatok (DC–4–1009) Általános jellemzők Típus: nagy hatótávolságú utasszállító repülőgép Személyzet: 5 fő
Utasférőhely: 44 fő Geometriai méretek és tömegadatok Fesztávolság: 35,81 m Hossz: 28,60 m Magasság: 8,38 m Szárnyfelület: 135,63 m² Üres tömeg: 19 640 kg Normál felszálló tömeg: 28 800 kg Maximális felszálló tömeg: 33 100 kg
Motorok Motorok száma: 4 db Típusa: Pratt & Whitney R–2000–2SD13G Twin Wasp csillagmotor Maximális (felszálló) teljesítmény: 1081 kW (1470 LE)
Repülési jellemzők Legnagyobb sebesség: 451 km/h (4265 m-en) Utazósebesség: 365 km/h (3050 m-en) Hatótávolság: 4023 km Csúcsmagasság: 6800 m
Külső hivatkozások A DC–4 az egykori gyártó utódának, a Boeing Mc Donell Douglas vállalat honlapján (angolul)
Kategória:Amerikai utasszállító repülőgépek