Túrkeve

Túrkeve város Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Mezőtúri járásában, a Nagykunság szívében, a Hortobágy-Berettyó partján helyezkedik el. A helybeliek szóhasználatában Túrkevi vagy egyszerűen Kevi. Szomszédos települések Mezőtúr és Kisújszállás.

A város híres gyógyfürdőjéről, fesztiváljairól (elsősorban a Kevi Juhászfesztiválról), valamint gasztronómiai különlegességeiről. Ezek miatt a várost évről évre számos magyar és külföldi (főleg német) turista keresi fel, ami a mezőgazdaság mellett a település lakosainak egyik legfontosabb bevételi forrása.

Túrkeve területe már az őskor óta lakott. Az ókorban és a középkor elején, egészen a honfoglalásig szkíta-szarmata népcsoportok éltek itt, majd a honfoglaló magyarok népesítették be a vidéket. IV. Béla magyar király oklevele említi először Keveegyház néven 1261-ben. Szintén IV. Béla volt az aki, kunokat telepített a környékre. A kun származás tudata még mindig élénken él a településen.

Fekvése

Túrkeve város a a Tiszántúlon, a Szolnok–Túri-síkon, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye keleti szélén (Kisújszállás és Mezőtúr városok között, a Hortobágy-Berettyó csatorna jobb partján) helyezkedik el.

Külterületébe tartozó területek: Malomzug, Kis-malomzug, Nagy-kaba, Kis-kaba, Csudaballa, Túrkeddi szőlő, Túrkedd, Póhamara, Pusztatúrpásztó, Szeles-hát, Ördögárka, Móriczi-földek, Fehértó, Bocskorkert, Nyomás, Toldi-kút.

A szomszédos települések: észak felől Kisújszállás, kelet felől Ecsegfalva, délkelet felől Dévaványa, dél felől Gyomaendrőd, délnyugat felől Mezőtúr, nyugat felől pedig Kuncsorba.

Megközelítése Túrkeve a főutaktól viszonylag távol fekszik, ennek ellenére könnyen megközelíthető Mezőtúr és Kisújszállás felől is; mindkét település irányából 12-14 kilométerre helyezkedik el. Mezőtúron a 46-os, Kisújszálláson pedig a 4-es főút vezet keresztül; Túrkevét mindkét településsel a 4202-es út köti össze, amelyen menetrend szerinti buszjáratok is közlekednek.

Kuncsorba-Kétpó térségével a várost a 4203-as út kapcsolja össze, a Hortobágy-Berettyó mentén fekvő Balatanya külterületi városrész térségébe pedig a 42 102-es út vezet a központ felől.

A város 1975-ig vasúton is elérhető volt a Mezőtúr–Túrkeve-vasútvonalon, de mára már a vonal vágányait is felszámolták.

Éghajlata Túrkeve Magyarország egyik legmelegebb éghajlatú városa, az éves csapadék mennyiség értéke viszont az országban a legalacsonyabbak közé tartozik (átlagosan évi 513 milliméter). A vízhiány éves szinten 130–175 milliméter. A napsütéses órák száma 2060 körüli. A fagy az országos átlagnál később kezdődik és korábban végződik, de itt az egyik legnagyobb hőingadozás az országban. Szeles-hát nem csak Túrkeve és Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, hanem egész Magyarország legszárazabb területe is.

Hegyfoky Kabos, a helyi katolikus pap 1891 és 1919 között már meteorológia méréseket végzett, és meteorológiai állomását szervezett a településen, ami a budapesti, a fiumei és csíkszeredai után a negyedik volt az országban.

Története Őskor Már a csiszolt kőkorszakban is éltek emberek a Hortobágy-Berettyó vidékén, akiktől viszonylag gazdag leletanyag maradt az utókorra: tárgyak, használati eszközök, amik az egykor itt élők életmódjáról és életkörülményeiről tanúskodnak.

Ókor Az ókor legfontosabb ránk maradt emlékei az úgynevezett kunhalmok. A legismertebb túrkevei kunhalom a Tere-halom. Györffy Lajos, a Finta Múzeum volt igazgatója szerint, itt állhatott Attila hun nagykirálynak, „Isten ostorának” (flagellum Dei) egyik fapalotája. 1985-ben kezdődtek meg az ásatások a Tere-halmon és környékén. Az eredmény kiemelten védett kunhalommá tette a Tere-halmot: 11 bronzkori település rétegeit találták meg. Ezenkívül a felszínre kerültek az itt élők használati tárgyai is. Az ásatásokat a szolnoki Damjanich Múzeum régészei, Csányi Marietta és Tárnoki Judit, valamint Makkay János az MTA Régészeti Intézetének főmunkatársa később is folytatta. Megjegyzendő az is, hogy a Tere-halmon megtalált, i. e. 1800 körülről származó leletek Európában a legészakibb bronzkori település maradványai.

Nagy jelentőséggel bír még a Bokrosi-halom is. Itt 1941-ben csatornázás közben találták meg azt a honfoglalás-kori ezüst tarsolylemezt, amit ma a Nemzeti Múzeumban őriznek.

További kunhalmok Túrkevén: Burkus-halom, Csurgói-halom, Közép-halom, Legény-halom, Nagy-Póhamarai-halom, Pásztói-halom, Buga-halom, Remete-halom, Sárga-parti-halom, Lőrinc-halom, Túrkeddi-Nagy-halom, Vecserke-halom, Vénkerti-halom, Kőhalom, Kender-halom, Kettős-halom, Névtelen-halom, Csudabala-halom és Kengyel-halom.

Középkor

Egy ezüst és egy vas tarsolylemezen kívül más honfoglalás-kori leletet ezidáig nem találtak Túrkevén, azonban Anonymus szerint a honfoglalók a fentebb említett kunhalmoktól nem messze vonultak el. A falut az első írott forrás az Árpád-korban, 1261-ben említi Keveegyháza néven. Ez az oklevél arról tanúskodik, hogy I. László magyar király adományozta az egri püspökségnek Póhamarát, Túrkeddit és Keveegyházát.

A mai Túrkevén és környékén, Kevegyházán, Póhamarán, Túrkeddin és Nátán kunok telepedtek meg, és viszálykodás nélkül éltek egymás mellett a hun-avar-magyar-besenyő őslakossággal, később pedig az újonnan betelepülők és az őslakosok teljesen egybeolvadtak. A város belterülete vélhetően ma is azonos az Árpád-kori Keveegyháza faluhellyel. 250px|bélyegkép|jobbra|Az 1775-ben Balla Antal által készített túrkevei tüzes térkép A tatárok elvonulása után újra benépesült három falut – Keveegyházát, Túrkeddit és Nagytelket (később Halásztelek) – 1476-ban Szücsy Pál kapta meg szolgálataiért. 1502-ben a kevi Ambrus pap, aki egyfajta főembere volt Dózsa Györgynek a krakkói egyetemen szerzett magas szintű képesítés, s ő hívta a kevéket Dózsa zászlaja alá. 1514-ben mivel a kevi jobbágyok részt vettek a Dózsa György vezette parasztfelkelésben, a seregeik egyik fő gyülekezőhelye ez a terület volt. 1959-ben 7000 15–16. századi ezüst dénárt találtak Túrkeve határában. 3588 érmét ma is a túrkevei Finta Múzeumban őriznek, a többi a szolnoki Damjanich Múzeumban látható.

Újkor

A település 1551-ben, Szolnok eleste után került török uralom alá. A XVII. században Túrkevi birtokperek tárgya volt. Ezen perek végén, 1629-ben került Túrkeve a kiváltságos nagykun községek sorába. A földesúri zaklatások a törökök és a portyázó tatárok miatt 1655-re alig lakták Túrkevit. 250px|bélyegkép|jobbra|Túrkeve az 1783-as katonai térképen Később Thököly Imre kurucainak téli szállásaként szolgált. 1678-ban a kurucok és a császári hadak itt ütköztek meg egymással, 1680-ban pedig maga Thököly is járt Túrkevén. 1699-ben Túrkevi és környékét már elpusztított helységként tüntették fel.

A település 1702-ben a Német Lovagrend birtoka lett. 1706-ban, a visszatelepítés kezdetén a kevieknek ismét menekülniük kellett a rabló rácok elől: II. Rákóczi Ferenc Rakamazra költöztette őket. Az újbóli visszatelepítések csak 1711-ben indultak meg.

1745. május 16. fordulópont volt a keviek életében. Ekkor Túrkevit, Móric-pusztát, Kis-kabát, Póhamara-pusztát és Csorba egynegyed részét rajnai forintért és 42 lovas katona kiállításáért megváltották lakói, s ettől kezdve Túrkevi azon lakói, akik részt vettek a földek megváltásában szabadokká váltak, és kollektív nemesi jogokat kaptak.

Fényes Elek szerint:

250px|bélyegkép|jobbra|Vasútvonalak és vasútállomások Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 1891-ben Ezután Túrkeve békés fejlődését a II. világháborúig csak az 1774. évi tűzvész, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, és az 1863-as rendkívül nagy aszály zavarta meg, amiben a szarvasmarha-állomány 88%-a és a juhállomány 93,5%-a odaveszett. Emiatt megindult egy nagymértékű elvándorlás az aszály által kevésbé sújtott területekre, Szilágy -és Arad vármegyék irányába. A keviek 1873-ban Pásztót is megváltották.

1808-tól mezővárosi, pontosan „Nagykun városi” rangot kapott. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban a keviek is részt vettek. A legnagyobb létszámban 1849 júliusában voltak jelen a keviek: ekkor 5000 nagykun lovaskatona között 1117-en voltak a keviek.

A lakosság létszáma az 1860-as évekre már meghaladta a 11 ezret. 1874-től rendezett tanácsú város rangot kapott. Első polgármestere a redemptus családból származó Nánássy János (1871–1890) volt. 1876-ban csatolták Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez, mint a Nagy-Kunság egyik városát, így történelme és hagyományai révén a Nagykunság tájegységhez tartozik.

Legújabb kor

Sem az első világháború, sem a Trianoni békediktátum nem volt hatással a város életére. Körülbelül 600 túrkevei lakos esett el valamelyik hadszíntéren. Az 1925-ben felavatott emlékművük a Petőfi-téren, a Városháza épülete előtt áll. 1919-ben földosztást rendeltek el a településen, de ennek végrehajtására sohasem került sor a román intervenció miatt, aminek sok ártatlan kevi lakos esett áldozatul.

1925-óta van Túrkevén villanyvilágítás, és ugyanebben az évben a vízszolgáltatás javítása érdekében két artézi kutat is fúrtak az 1929-től a megyei város címet viselő településen.

Túrkevét a II. világháborúban már jóval súlyosabb csapás érte, mint az I. világháborúban. A szovjetek 1944. október 8-án érték el Túrkevét, de 1944. október 20-án a várost visszafoglalták a németek. A szovjetek 1944. október 22-én hajnalra végleg elfoglalták Túrkevét. A városra nem is ez a hosszas huzavona volt rossz hatással, hanem ami ezután következett. Történt ugyanis, hogy Szolnok felől két német Tigris tank érkezett az éj leple alatt a város határába, s az út mentén lévő a kukoricatáblában álltak lőállásba. Miután néhány járőröző szovjet katonát megöltek, visszavonultak Szolnok felé. Mikor a szovjetek rátaláltak a holttestekre, azt gondolták, hogy ez a helyiek műve, s ezért fel akarták gyújtani a várost. A városi elöljáróságnak ezt sikerült megakadályoznia, de csak úgy, hogy megengedték a szovjeteknek a szabad rablást. Az e nélkül is fosztogató szovjetek pedig kihasználták az alkalmat, hogy „legálisan” fosztogathatnak.

Közélete Polgármesterei 1990–1994: Németh István (független) 1994–1998: Németh István (FKgP-MDF) 1998–2002: Németh István (FKgP) 2002–2004: Dr. Szabó Zoltán (Túrkevén Élőkért Egyesület) 2004–2006: Dr. Szabó Zoltán (független) 2006–2010: Cseh Sándor (független) 2010–2014: Dr. Szabó Zoltán (független) 2014–2019: Vida Tamás (Fidesz-KDNP) 2019–2024: Sallai Róbert Benedek (független) 2024– : Sallai Róbert Benedek (független)

A településen 2004. április 25-én időközi polgármester-választást tartottak, mert az addigi polgármester személye vonatkozásában összeférhetetlenségi körülmény merült fel. Ennek ellenére a választáson ő is elindult, és meg is nyerte azt.

A település képviselő-testülete (a 2010-es önkormányzati választás óta) a polgármesterrel együtt 9 főből áll. Az önkormányzat címe: 5420, Túrkeve, Petőfi tér 1., telefonszáma: (+36) 56/361-111, faxszáma: (+36) 56/361-030, hivatalos honlapja: www.turkeve.hu.

Lakosság A város létszáma a rendszerváltást követő 25 év során 17,6 %-kal csökkent.

+Túrkeve lakóinak és lakásainak száma Év(jan.1.)Lakó±LakásMegjegyzés1990népszámlálás1991- 1992- 1993- 1994- 1995+ 1996- 1997- 1998- 1999- 2000- 2001+ népszámlálás2002- 2003- 2004- 2005- 2006- 2007- 2008- 2009- 2010- 2011- népszámlálás2012- 2013- 2014- 2015 - 2016- Forrás:

2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 2%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 87,8%-a magyarnak, 2,4% cigánynak, 0,3% németnek mondta magát (12,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

2022-ben a lakosság 91,3%-a vallotta magát magyarnak, 1,6% cigánynak, 0,4% németnek, 0,2% románnak, 0,1-0,1% ukránnak és lengyelnek, 1,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál).

Neve