|} A Verona–Bologna-vasútvonal egy normál nyomtávolságú, 3 kV egyenárammal villamosított kétvágányú 115 km hosszú nagysebességű vasútvonal Olaszországban Verona és Bologna között, és a Brenner-vonalról a Bologna–Firenze, majd Róma felé vezető fő tengely részét képezi. A vonal a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) 1. vonalának része. Az állami vasúttársaság, a Ferrovie dello Stato Italiane (FS) „alapvető” vonalnak tekinti.

A vasúti infrastruktúrát az FS leányvállalata, a Rete Ferroviaria Italiana ellenőrzi és kezeli. Miután története során szinte teljes hosszán egyvágányú volt, az elmúlt években fokozatosan kétvágányúvá alakították; ez 2009. július 26-án fejeződött be a P.C."Posti di comunicazione", that is a crossover. Ostiglia Nord és a Poggio Rusco állomás közötti kereszteződésnél a második vágány megnyitásával.

A vonatok maximális sebessége 200 km/h.

Története A tervezés és az építés Bologna és Poggio Rusco között

A vasútvonalat az 1870-es évek végén tervezték meg, mint a Verona és Bologna közötti fővonalat, az 1875-ben elkészült, Mantován és Modenán átvezető vonal helyettesítésére. A projektet az 1879-es Baccarini-törvényben harmadik osztályú vasútként sorolták be.Law for the construction of new lines and the completion of the united rail network of 29 July 1879, no 5002, named after Alfredo Baccarini (1826–1890), Minister for Public Works (1878–1883) A vasútvonalat a Società per le Strade Ferrate Meridionali (Déli Vasutak Olasz Társasága, SFM) építette a kormány megbízásából, míg az általa átszelt tartományok a kivitelezési költségek 20 százalékát állták.

Eredetileg azt tervezték, hogy a vasútvonal teljes egészében kétvágányú lesz, és Tavernelle d'Emilia és Bologna között így is épült. A San Felice sul Panaro közelében a töltés építésével kapcsolatos nehézségek, valamint az út mentén található számos víztartó réteg miatt, amelyek instabillá tették a vonal által átszelt terepet, a vonal további szakaszát egyvágányúként építették meg. A vonalat 1887. április 7-én nyitották meg Bologna és San Giovanni in Persiceto között, majd 1888. június 9-én Crevalcore-ig, 1889. október 22-én pedig San Felice-ig hosszabbították meg.

Ugyanezekben az években a San Felice és a Verona Porta Nuova állomás közötti fővonal heves viták tárgyát képezte. Az eredeti, Minarelli és Jean Louis Protche mérnökök által tervezett és a törvényhozás által jóváhagyott projekt Poggio Rusco-n keresztül vezetett. Mirandola városa azonban Gabelli mérnök által javasolt változatot támogatta, amely a vonalat Modena városához közelebb terelte. Végül 1887 májusában Protche és Minarelli útvonalát erősítették meg. Ennek eredményeként a Suzzara–Ferrara vasúttársaság alig néhány héttel később megkezdte a projekt egy olyan változatának építését, amely lehetővé tette a Verona–Bologna vonalhoz való csatlakozást egy jövőbeli állomáson Poggio Rusco városában. Az állomást így építették meg, és 1888. július 1-jén megnyitották, még mielőtt megadták volna a San Felice-ből induló vonal koncesszióját.

Az 1890-es évek pénzügyi válságát követően a munkálatok lassan haladtak, és Poggio Ruscót 1902. január 20-án érték el. Az új fővonalat megnyitásától kezdve villamos vontatással, akkumulátoros motorvonatokkal üzemeltették. Valójában 1901. május 1-jétől az SFM kezdte el üzemeltetni ezt a típusú vontatást San Felice és Bologna között, majd kiterjesztette az új koncesszióra, amikor azt megnyitották az üzemeltetésre. A Diatto négy vasúti kocsit gyártott, két Ganz 30 kW-os villanymotorral és 52 ülőhellyel. Ezeket RA 001–004 számmal látták el, és 60 km/h sebességet tudtak elérni. A próbaüzem 1903-ban ért véget.

Építés Poggio Ruscótól Veronáig

1905-ben a vonal a Ferrovie dello Stato irányítása alá került. Az építkezés továbbra is lassan haladt: Revere Scalót 1909. július 23-án érték el, míg a Pó folyón átívelő híd és az Ostiglia állomás 1911. november 26-án nyílt meg.

1912. október 1-jén a vonalat megnyitották egy új állomásig Nogarában, ahol már létezett egy állomás a Mantova–Monselice-vasútvonalon. A két állomást egy összekötő vonal kötötte össze, amely Cerea csomópont–Nogara csomópont néven volt ismert, és mindkettő működött, amíg a Mantova–Monselice vonalat át nem helyezték, hogy a Verona–Bologna vonal állomásán haladjon át.

1914. május 31-én megnyitották a vonalat Nogara és Isola della Scala között, ahol az új vonal csatlakozott a Verona–Rovigo-vasútvonalhoz. Ebben az esetben az új állomás felváltotta a másik vonalon lévő régi állomást, mivel ugyanazon a napon megnyitották a Verona–Rovigo vonal új nyomvonalát. 1924. február 1-jén megnyitották a vonalat Isola della Scala és a Saint Lucia csomópont között, ahol elválik a Verona–Mantua-vasútvonaltól. A Verona–Bologna vonal több mint negyven évnyi munka után végre elkészült.

Kétvágányúsítás

Az 1970-es években a veronai vasúti csomópontot teljesen átalakították: megnyitották a San Massimo csomópontot, a Saint Lucia csomópontot a régi helyétől nyugatra helyezték át, és kétvágányú vasúti pályát építettek a Verona–Bologna vonalon az új Saint Lucia csomóponttól délre, a korábbi Verona Ca' di David állomásig.

A Ca' di David és Tavernelle d'Emilia közötti kétvágányosítás munkálatai csak az 1990-es évek elején kezdődtek meg. Évekig tartó megbeszélések és javaslatok után az első munkaterületeket Tavernelle-ben, Ostigliában és Buttapietrában nyitották meg. A jóváhagyott terv a vonal nagy részén kétvágányos elágazást tartalmazott. A részt vevő építőipari cégek csődje miatt több éven át nem folytak munkálatok. Az első kétvágányú szakasz 2001-ben nyílt meg Ca' di David és Nogara között. 2005. január 7-én a Bolognina pályaudvaron egy teher- és egy személyvonat ütközése 17 ember életét követelte: ez a tehervonatok forgalmának 2008 decemberéig tartó tilalmához és a munkálatok felgyorsításához vezetett. 2005. október 7-én befejeződtek a munkálatok Tavernelle Emilia és Persiceto Nord között.RFI S.p.A. Circolare compartimentale di Bologna CC 18/2005. p. 2 A Crevalcore-ig tartó szakasz kétvágányúsítását 2006. október 31-én adták át.RFI S.p.A. Circolare compartimentale di Bologna CC 15/2006.

A vonal többi szakaszának kétvágányúsítása 2007-ben és 2008-ban fejeződött be. A kétvágányú szakasz 2007. március 31-én érte el San Felice sul Panarót.RFI S.p.A. Circolare compartimentale di Bologna CC 04/2007. pp. 1-7 A Poggio Rusco és San Felice közötti munkálatok 2008. október 26-án fejeződtek be.RFI S.p.A. Circolare compartimentale di Bologna CC 24/2008. pp. 3-6 Végül 2008. december 14-én megnyitották az új vonalat Nogara és Poggio Rusco között, bár a P.C. Ostiglia Nord és a Poggio Rusco állomás közötti szakasz egy része egyvágányúként került megnyitásra.RFI S.p.A. Circolare compartimentale di Verona CC 37/2008. pp. 3-7 Ezen a rövid szakaszon a kétvágányosítás 2009. július 26-án fejeződött be.RFI S.p.A. Circolare compartimentale di Verona CC 13/2009. p. 2 Míg a régi Nogara–Ostiglia–Poggio Rusco vonalat részben lebontották, a Revere pályaudvar és a Poggio Rusco közelében lévő új vonallal való csatlakozás között továbbra is üzemel.RFI S.p.A. Circolare compartimentale di Bologna CC 32/2008. p. 2 A kétvágányúsítás költsége 2004 és 2009 között 1,1 milliárd euró volt.

Jellemzők A Verona–Bologna-vasútvonal kétvágányú, mindkét vágány kétirányú jelzőrendszerrel van felszerelve. A pályát 60 kg/m (40 lb/ft) súlyú sínekkel fektették le előfeszített vasbetonaljakra. Mindkét vágány 3000 V egyenárammal van villamosítva; az eredeti egyvágányú vonal villamosítását 1941-ben fejezték be.

A Verona–Bologna vonal az első olyan vonal Olaszországban, amelyet az új olasz nagy kapacitású (olaszul: „alta capacità”) rendszer keretében üzemeltetnek, a kétvágányúsításnak köszönhetően; ez a projekt célja az utas- és tehervonatok utazási idejének csökkentése.

Üzemeltetés A regionális személyszállítást a Trenitalia végzi, a Poggio Rusco és Bologna közötti szakaszon a Ferrovie Emilia Romagna együttműködésével. A vonalat a Trenitalia minden típusú távolsági vonata is igénybe veszi, beleértve az Intercity és a Frecciarossa nagysebességű vonatokat is. A teherforgalmat több vállalat üzemelteti.

Jegyzetek

További információk

Kategória:Emilia-Romagna vasútvonalai Kategória:Verona közlekedése Kategória:Bologna közlekedése Kategória:Lombardia vasútvonalai Kategória:Veneto vasútvonalai