A széplaki Petrichevich-Horváth család erdélyi nemes család, amelynek tagjai fontos szerepet játszottak Erdély művelődési életében, illetve az unitárius egyházban.
Története A család a források többsége szerint Horvátországból, néhány forrás szerint azonban Dalmáciából származik. A dalmáciai eredet ellen szól egyrészt a Horváth családnév, másrészt az, hogy eredeti előnevük radóczi volt, márpedig a szóba jöhető helységek (Radočaj, illetve Radočaji) az egykori Modrus-Fiume vármegyében találhatóak. Áttelepülésük Erdélybe valószínűleg az 1540-es években Izabella királyné alatt történt, de egyes családi feljegyzésekben az szerepel, hogy Báthory István fejedelem idején.
A család Mogorović nemzetségre vezeti vissza eredetét, amelyet első ízben 1069-ben említettek az oklevelek. 1102-ben Petrus Comes de genere Mogorovich (Petrich) egyike volt annak a tizenkét nemzetségfőnek, akik Kálmán magyar királlyal szerződést kötöttek. Az erdélyi Petrichevich család ennek a Petrichnek a fiaitól származik, akiket Petrichevichnek neveztek.
Az erdélyi család felemelkedése az 1585-ben született Miklóssal kezdődött, aki már Petrichevich-Horváth néven szerepelt. Második házasságát Mikola László erdélyi alvajda mostohalányával, széplaki Both Annával kötötte, és vele birtokot szerzett Széplakon. Innen ered a család előneve. Miklós fia, Kozma, a fogarasi vár kapitánya és az erdélyi fejedelmi tanács tagja volt.
A család tagjai fontos szerepet játszottak az unitárius egyház életében. Közülük öt unitárius főgondnok került ki. A 19. században a család három ágából egy katolikussá, egy pedig reformátussá lett.
A család hagyományosan érdeklődött a tudomány, a művészetek és az irodalom iránt, és több krónikaíró is került ki közülük. Krónikáiknak nem csak a családtörténeti jelentőségük van, hanem fontos adalékok Erdély kultúrtörténetéhez.
Bárói rangot kaptak: IV. Kozma 1778-ban, I. Albert 1800-ban, János 1845-ben, Miklós és Ödön 1861-ben, Arthur és Kálmán 1894-ben
A Petrichevich-Horváth család két ága saját vezetéknevet vett fel. Dániel, a neves mecénás legidősebb fiát, Jánost, Tholdy Sámuel gróf fogadta örökbe, így ő lett a Horváth-Tholdy család alapítója. A másik ilyen esetben, az előbbi János elsőfokú unokatestvére, Mihály volt az, aki Inczédy Mária bárónőt vette nőül, gyermekeik pedig már a Horváth-Inczédy nevet viselték.
Címere A család címerén a pajzs kék színű, ebben egy öt hullámos pólyával ábrázolt tengerben úszó, felkunkorodó farkú koronás delfin látható. A delfin felett jobb oldalon arany csillag, bal oldalon ezüst félhold van.
Nevezetes családtagok Petrichevich Horváth Kozma (1523-1590) fogarasi főkapitány, fejedelmi tanácsos Széplaki Petrichevich Horváth János (1556-1620) Bethlen Gábor emigrációja idején 1603-ban egyik fő bizalmasa, s mikor Bethlen az erdélyi fejedelemséget elnyeri, egy hónap alatt (1616 áprilisában) 5 donációval jutalmazza. Petrichevich Klára (†1641) oltszemi Mikó Györgyné, Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony s később Brandenburgi Katalin fejedelemasszony főudvarmesternője; figyelemre méltó a levelezése Petrichevich Horváth Anna (sz. 1620) Barcsay Ákos erdélyi fejedelem első felesége. Széplaki Petrichevich Horváth Kozma (1634-1690) önéletírása érdekes adalékokat tartalmaz II. Rákóczi György lengyelországi hadjáratáról és Rhédey Ferenc fejedelemségéről Petrichevich Horváth Ferenc (–1699): Apologia Fratrum Unitariorum azaz az unitárius atyafiaknak meneségére és egyszersmind keresztyéni értelmeknek megvilágítására rendeltetett irás című halála után megjelent műve két kiadást ért meg. Petrichevich-Horváth Boldizsár (1714–1777) az Unitárius Egyház főgondnoka, naplóíró Petrichevich-Horváth Ferenc (1731–1804) az Unitárius Egyház főgondnoka Petrichevich-Horváth Dániel (1769–1842) őrnagy, a magyar színészet mecénása, műfordító. A kolozsvári Farkas utcai színház 1821-ben történt megnyitása során az ő szavalata volt az első a színpadon. Petrichevich Horváth Károly (1776-1830) műfordítóként a külföldi színművek egész tömegét tették a magyar közönség számára élvezhetővé Petrichevich-Horváth Albert (1800–1874) kamarás, politikus, főispán;az agyagfalvi székely gyűlés követe Br. Puchnerhez, Erdély katonai parancsnokához. Báró Petrichevich Horváth János (1801–1865) 1848-ban a magyar nemesi testőrség hadnagyaként védelmezte a bécsi forradalom idején a veszélyben levő császári-királyi családot, és fedezte az udvar menekülését Innsbruckba; katonatisztként altábornagyi rangig jutott Petrichevich-Horváth Lázár (1807–1851) író, hírlapíró, a Honderű szerkesztője, az MTA tagja, Petrichevich Horváth Miklós (1829-1895) regényei és publicisztikai működése révén a kiegyezés utáni kor irodalmi életének jellegzetes alakja volt Petrichevich-Horváth Emil (1881–1945) politikus, egyetemi tanár
Jegyzetek
Források
További információk
Petrichevich-Horváth Miklós családfája az ismert családfa
Kategória:Erdélyi történelmi családok