Antoine Eugène Alfred Chanzy [ejtsd: sánzi] (Nouart (Ardennes), 1823. március 18. – Châlons-en-Champagne, 1883. január 4.) francia tábornok.
Életpályája
16 éves korában tengerészeti szolgálatba állott, 1840-ben egy tüzérezredhez lépett át, 1841-ben pedig a saint-cyri katonai iskolába került. 1843-ban altiszt és 1851-ben százados lett és majdnem állandóan Afrikában szolgált. Az 1859-es olasz hadjáratot mint zászlóaljparancsnok küzdötte végig, mely állásban a solferinói csatában tűnt ki. Elismerésül alezredessé léptették elő, mely minőségében aztán a szír expedícióban vett részt. 1864-ben ezredes, 1868-ban dandárparancsnok lett és Franz Emil Lorenz Wimpffen tábornok alatt a dél-szíriai törzsek ellen vezetett hadjáratban kitett magáért.
Az 1870-es porosz–francia háború előestéjén, a poroszoknak küldött francia hadüzenet hírére Párizsba sietett, ahol Leboeuf marsalltól parancsnokságot kért, de eredménytelenül. A szeptember 4-ei kormány azonban visszahívta Algériából, és október 22-én hadosztályparancsnokká léptette elő. November 2-án a 16. hadtest parancsnokává nevezték ki, Louis d’Aurelle de Paladines tábornok főparancsnoksága alatt november 9-én a coulmiers-i csatában a bajorok ellen, december 1. és 2-án pedig Loigny mellett a mecklenburgi nagyherceg serege ellen harcolt. Midőn Gambetta Orléans bukása után a Loire-hadsereget két külön hadtestre osztotta, december 9-én kelt rendeletével Chanzy-t nevezte ki a második Loire-hadsereg főparancsnokává, mely állásban december 7-9-én Beaugency körül a mecklenburgi nagyherceggel szemben szívós ellentállást fejtett ki. Azután hadseregének kiegészítése és újjászervezése végett Le Mansba vonult vissza, a következő, 1871. év január elején pedig emberre felszaporodott seregével Párizs felmentésére indult. Útközben azonban Vendôme mellett, Frigyes Károly herceg Chanzy előhadát, azután Chanzy főerejét is megtámadta. Folytonos véres küzdelmek után Chanzy Le Mans-ba kényszerült visszavonulni, amelyet a január 11–12-én szenvedett veszteségek után kénytelen volt feladni, és Lavalba visszavonulni. Ennek dacára február havában a nemzetgyűlés Chanzyt a háború folytatására biztatta.
A béke megkötése után ő is tagja lett a nemzetgyűlésnek. A balközépen foglalt helyet. Különösen a hadsereg újjászervezését és az új katonai szolgálati törvény behozatalát sürgette. 1872. szeptember 1-jén a 7. (tours-i) hadtest parancsnoka, 1873-ban pedig Algéria főkormányzója, egyúttal a 19. hadtest parancsnoka lett. Chanzy azonban nem felelt meg a várakozásoknak, mert idegenkedett a köztársasági párt által sürgetett gyökeres reformoktól. Emiatt 1879 februárjában Szentpétervárra küldték követnek. 1881-ben tisztségéből visszahívták, és a 6. hadtest parancsnokságával bízták meg Châlons-sur-Marne-ban, ahol korán és váratlanul elhunyt.
A franciák sokáig gyászolták a népszerű és vitéz tábornokot. „La deuxième armée de la Loire” (A második Loire-menti hadsereg) című művében Chanzy igazolni kívánta 1870-71-es hadviselését (Párizs, 1871)Chuquet, Le général Chanzy (Páris 1884).Villefranche, Hist. de générale C. (Páris 1890).
Jegyzetek
Kategória:19. századi francia katonák Kategória:A porosz–francia háború katonái Kategória:A francia parlament tagjai Kategória:1823-ban született személyek Kategória:1883-ban elhunyt személyek Kategória:Francia diplomaták Kategória:A solferinói csata résztvevői Kategória:Követek és nagykövetek Oroszországban Kategória:Franciaország követei és nagykövetei külföldön Kategória:A francia Becsületrend kitüntetettjei Kategória:Agyvérzésben elhunyt személyek