bélyegkép|jobbra|250px|Két Panzer III Ausf. M törzs- és torony-köténylemezekkel felszerelve a keleti fronton
A köténylemez () rendszerint páncél-acélanyagból, vagy gumiból készített kiegészítő páncélzat, melyet a harckocsik – korábban rohamlövegekre is – és lövésszállító páncélosok oldalpáncéljai elé szerelnek fel, növelve a páncélzat védelmét. Működési elve alapján az üreges páncélok egy fajtája.
Második világháború A második világháborúban terjedt el használata, a háború első felében a bonyolult külső rugózású futóművek védelmében alkalmaztak részleges kötényezést. Kiterjedt alkalmazásuk a Szovjetunió elleni német támadás után, 1942 tavaszától jellemző a brit és német járműveken a korabeli hatékony 14,5 – 28 mm-es űrméretű páncéltörő lövedékek célballisztikai teljesítményének rontása érdekében. Ahogy a lövedék átszakította a vékony lemezt, némileg sérült annak orr-része, valamint kibillent az egyensúlyából, ezáltal 10-50%-kal kisebb hatásfokkal tudták átütni a jármű páncélját. bélyegkép|Matilda mk. III harckocsi Elsősorban a szovjet harckocsivadász-alakulatok páncélromboló puskái – PTRD és PTRSZ – ellen szerelték fel a Pz. III, IV és V harckocsikat. Gyártásuk nem volt bonyolult, egy acélvázra kellett felakasztani a lemezből előre gyártott elemeket. Az egyes fél-egy méter széles lemezek azonban nem voltak szilárdan rögzítve a kerethez, mivel találat esetén azok nagymértékben elgörbültek, emiatt célszerűbb volt, ha a detonáció után az elemek leszakadtak a járműről. A terepi szükség-átalakítások során kiderült, hogy erős acélhuzalból szőtt sűrű acélháló ugyanolyan hatásos a lövedékek kitérítésében, azonban kevesebb és olcsóbb (ötvözött páncéllemez helyett acélháló) nyersanyagot igényeltek. Ettől eltérően a brit harckocsikon vastagabb, a jármű szerkezetének részét képező oldalkötényeket alkalmaztak elsősorban a futómű védelmére a német 20 mm-es gépágyúk és a sPzB 41 ellenében. A háború legvégén a szovjet harckocsik egy részét a németekhez hasonlóan hálóból készült köténnyel látták el, amelyek a kézzel dobott robbanótöltetek és gránátok ellen nyújtott némi védelmet, illetve szerencsés esetben a Molotov-koktélok üvege nem tört el a hálón és így nem gyújtották fel a járművet.
bélyegkép|jobbra|250px|Hálós köténylemezzel felszerelt Pz. IV J a saumuri páncélosmúzeumban (fotómontázs)Az elterjedt tévhitekkel ellentétben a korai kötények nem voltak hatásosak a kumulatív fegyverek ellen, mivel már az első generációs töltetek ellen is közel 1 méternyi légrés kellett volna a páncéltörő-képesség érdemi csökkentéséhez. Ellenben a meredek szögben érkező lövedékek hatásfokát még növelhette is a kötény, mivel a kumulatív sugár koncentrációja a detonáció pontjától egy, a fegyver űrméretével összefüggő távolságig még fokozódik is. A tévhit alapja, hogy a kézzel dobott kumulatív és hagyományos robbanó/romboló fegyverekkel, valamint a tüzérségi lövedékek repeszhatásával szemben némileg védték a futóművet a kötények, valamint a szemből, alacsony (α<30°) szögben érkező kumulatív rakéták és gránátok könnyen gellert kaphattak. bélyegkép|M4 harckocsi Iwo Jimán bélyegkép|Zrínyi rohamlöveg az igen hatékony perforált köténnyel. A kötények jellegzetes 2. világháborús alkalmazási területei:
A bonyolult külső rugózás védelmére használtak részleges kötényezést többek között a Souma S-35, a Neubaufahrzeug, a T-28 és a T-35 harckocsikon. A Crusader, Matilda és Valentine brit harckocsik számos változata kötényezéssel készült a német páncéltörő nehézpuskák elleni védelem érdekében. A Pz.Kpfw. III M és N változatain alkalmaztak 5 mm vastag páncéllemezt a harckocsitesten és a tornyon. A Stu.G. III és Stu.G. IV változatain is alkalmazták a köténylemezeket. A Pz.Kpfw. IV G, H és J változatain is 5 mm-es páncéllemezeket alkalmaztak a Pz. III-éhoz hasonlóan, azonban a J változaton a háború végéig hálót alkalmaztak. A Pz.Kpfw. V Panther minden változatán alkalmazták, azonban egyedül az oldalpáncél előtt, átlapolva, melyek leértek közel a futógörgők tengelyéig, hiszen csak ez a terület volt sérülékeny a PTRD-vel szemben. A T-34 és IS harckocsik egy részét ellátták alacsony hatásfokú hálóval az oldalukon a különböző gránátok ellen. A Sherman harckocsikat improvizált kötényekkel látta el személyzetük néhány esetben a nyugati és a csendes-óceáni fronton egyaránt. Ezek zsákmányolt páncéllemezekből, lánctalp-elemekből vagy akár fából is készülhettek és a kézi kumulatív eszközök, valamint az öngyilkos támadások ellen nyújtottak némi védelmet. A Magyar Zrínyi és Turán harcjárműveket oldalt 5, a torony körül 8 mm vastag köténnyel látták el, melyek perforált lemezből készültek, így nem csak hatásosabbak voltak, de kisebb tömeggel terhelték a futóműveket.
Hidegháború bélyegkép|M48 harckocsi vietnámban. 1945 után a harckocsik újra kötényezés nélkül készültek, mivel ekkorra az oldalpáncélok vastagsága meghaladta a kritikus 35–40 mm-t amire a (mai szóhasználattal) rombolópuskák veszélyt jelentenek. Azonban a könnyebb járműveken a 20–40 mm-es gépágyúk terjedése, valamint a páncélgépkocsikon és könnyű harckocsikon terjedő 75–90 mm űrméretű, rogyókúpos (HESH) lőszert és HEAT gránátokat tüzelő kisnyomású lövegek komoly veszélyt jelentettek a kora-hatvanas évektől. Ennek hatására újra terjedni kezdtek az acélból készült, ekkor már akár a 16 mm vastagságot (Chieftain, Centurion) is elérő oldalkötények. A korabeli harckocsik oldala ilyen köténnyel már akár a 30-40mm-es gépágyú lőszerekkel szemben is adekvált védelmet nyertek. A kötények gyakran speciális, felületkezelt keményített acélból készültek, ezáltal kisebb vastagság mellett is hatásos védelmet nyújtottak (Leopard 1A3). Mivel egy vastag gumi réteg azonos hatásfokkal csökkentette a kinetikus lőszerek hatásfokát, mint az acél kötények, azonban könnyebben kezelhetőek voltak javításnál és kevésbé sérültek a terepen, így a T-55, T-72 és T-64 harckocsik bizonyos változatain, majd ezek utódjain ilyen kötényezés terjedt el. bélyegkép|Chieftain Mk 5. harckocsi 13mm vastag köténnyel. A kötényezés emellett védte a futóművet a tüzérségi gránátok hatásaitól, a könnyű fegyverek tüzétől és a védettség fokozódása mellett a porfelverődés, a melegedő futómű-elemek infravörös jelének takarása, valamint a jármű sziluettjének "simítása" révén javítja az álcázhatóságot. A kumulatív gránátok elleni védelemhez azonban ezek a kötények még mindig elégtelenek voltak, mivel például a T-54 harckocsi D-10T lövegéhez rendszeresített üreges lőszerek páncéltörő képessége csak 1,2 méteres légrésnél kezdett érdemben csökkenni. bélyegkép|Strv-103C. A jármű elején acélháló, valamint a tolólap, oldalt üzemanyagkannák növelik a védelmet. bélyegkép|Kopoltyú páncélos korai T-64 modellje (a kopoltyúk zárt helyzetben láthatóak!). Ezért különböző, gyakran ad-hoc megoldásokkal kísérleteztek a korban. A korai T-64 harckocsikat "kopoltyú" páncélokkal látták el. Ezek a kötények oldal irányban kinyíltak 45°-ban terepen, így akár 2-2,5m légrés is biztosított volt, egy 30°-ban érkező töltettel szemben, azonban a módszer nem vált be, mert az ilyen kötények nagyon könnyen leszakadtak haladás közben, gyakran megrongálva a lánctalpat. Az Strv-103 harckocsik egy részét a jármű elején elhelyezett acélhálóval próbálták védeni a HEAT fegyverek ellen hasonlóan a Pz IV ausf. J oldalkötényeihez, míg a 103-asok oldalán kannákat hordoztak, mivel a kumulatív sugarat némileg destabilizálta, ahogy neki ütődött a robbanási lökéshullám miatt a kannákban oda-vissza csapódó dízel üzemanyag. Utóbbi megoldás fejlettebb felhasználása a korszerű harckocsik oldalszekrényében két páncélréteg között tárolt üzemanyag, amely nem csak nagy hatásfokú kötényként funkcionál, de a dízel üzemanyag folyadék-jellege révén a kinetikus és kumulatív lőszerek hatásfokát is képes némileg csökkenteni (Leopard 2, Merkava, Altay).
A hetvenes évektől a nagyobb teljesítményű fegyverek (2A42, Gau-8), valamint az APDS és APFSDS gépágyúlőszerek terjedése újra elégtelenné tette a védettséget, valamint a fejlett gyalogsági páncéltörő fegyverek általánossá válása (Carl Gustaf, RPG-7) égető kérdéssé tette az oldal-védettség fokozását. A nyugati járműveken többrétegű, keményített acélt (a lőszer roncsolása), perforált lemezt (ballisztikai kibillentés) és hagyományos acélpáncélt alkalmaztak innentől kezdve, amely jóval hatásosabban csökkentette a kinetikus lőszerek hatékonyságát, valamint a különböző sűrűségű (acél-levegő-acél-levegő...) rétegeken való áthaladás némileg csökkentette az első és második generációs kumulatív töltetek hatásosságát (M1, Leclerc, Leopard2A4).
bélyegkép|jobbra|250px|A munsteri páncélosmúzeumban kiállított Merkava 1 lánckötényezéseNéhány különleges megoldás is kialakult az egyes járművek sajátos igényeihez igazodva. A Merkava harckocsik tornyának vékony hátpáncélját nagy méretű tároló kosárral látták el, amely kötényként funkcionál, valamint alsó részét acél lánc egészíti ki, mely a vezető kiszállását lehetővé teszi, ha a torony hátrafelé néz. Hasonló célokra a T-72, T-64 (és utódjaik) járművek néhány változatán a tornyot kiegészítő páncélokon gumi lapokat használnak. Számos járművön a külső tároló ládák, rekeszek, valamint a beásásra vagy akadályelhárításra szolgáló tolólapok szolgálnak kiegészítő kötényként. bélyegkép|T-64BM Bulat gumi toronyköténnyel.
Korszerű harckocsik A '80-as évektől egyre nagyobb szerepet kapott az aszimmetrikus hadviselés és a városi harcászat, így a járművek oldalára koncentrálódó tűz egyre hangsúlyosabb lett a védelem tervezésében, azonban a járművek méret- és tömegkorlátai korlátozzák a lehetőségeket. Ezért egyre inkább specializált és kompozit páncélok felé mozdulnak el a gyártók. Gyakran a kötények, előtétpáncélok és az üreges páncélok már összefüggő, integráns rendszert képeznek, melyek a jármű minden oldalát és gyakran tetejét is érintik (Merkava, Type 10, T-72B3). A korszerű lövészpáncélosok is használnak üreges páncélzatot kötényezéssel, így az M2 és a BMP-3 járművek oldalán is acél kötények egészítik ki az alumínium- páncélzatot, míg a jármű többi részén acél-alumínium üreges páncélzat található.
Rácspáncélzat A könnyebb járművek esetében szükség-megoldást jelent a rács-páncélzat. Ez egy, a harcjárművet rendszerint 3 oldalról körbeölelő keretre szerelt acél lapokat jelent, melyek pont akkora távolságban vannak elhelyezve, hogy ideális esetben az RPG és LAW fegyverek feje azelőtt nekicsapódjon egy lécnek, mielőtt az felrobban. A sérült fejben megváltozó geometriai viszonyok lévén nem alakul ki kumulatív sugár, így a jármű sértetlen marad, ráadásul érzéketlen a megoldás a tandem elrendezésre. Az ilyen páncélok hatásfoka lőszerek típusától függően 30-60%, így nem jelentenek megbízható védelmet, ráadásul rendkívüli mértékben növelik a járművek méretét. bélyegkép|M1 harckocsi robbanó-reaktív-páncéllal kiegészített kötényezéssel. bélyegkép|A T-72B3 gumiköténnyel, robbanó-reaktív páncéllal és rácspáncéllal is rendelkezik.
Kompozit kötényezés