A bakszakáll vagy kecskedísz vagy zabgyökérBakszakáll Tragopogon porrifolius L. convar. sativus (BR.-BL.) Gater , terebess.hu (Tragopogon) az őszirózsafélék (Asteraceae) egyik növénynemzetsége.
Jellemzőik Fajaik egyéves vagy évelő lágyszárúak, Európában, Ázsiában és Afrikában őshonosak. Tejnedvvel rendelkeznek (tejelő növények). Leveleik a száron váltakozó állásban helyezkednek el. A levelek alakja a pázsitfüvekéhez hasonló, keskeny-szálas, ép szélű, gyakran bodrosak, hosszan elhegyesedők, szárölelőek (levélhüvelyet képeznek). Fészekvirágzatuk magános, viszonylag nagyméretű;Nyílik a bakszakáll, szabadfold.hu virágaik közös kelyhét 8–12 fészekpikkely alkotja, ezek egy sorban helyezkednek el, s a nyelves virágokon gyakran túlnyúlnak. Fészkük virágai mind nyelves virágok (csöves virágaik nincsenek) és többnyire sárgák, ritkábban lilák. Termésük kaszat, mely barázdás, apró fogacskás, csőrös; a hosszú csőr tetejét nagy, sugaras szőrbóbita díszíti, melynek szőrei összefonódnak.
A magyarországi fajok réten, mezőn, füves helyen gyakoriak, másodrendű takarmánynövényként hasznosítják őket, gyökerük, levelük ehető: közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis), nagy bakszakáll (Tragopogon dubius), homoki bakszakáll (Tragopogon floccosus) – védett növényfaj.
A réti bakszakáll (Tragopogon pratensis) Magyarországról hiányzik. Azonban több kutató a közönséges bakszakállt (Tragopogon orientalis) a réti bakszakáll alfajának tartja Tragopogon pratensis subsp. orientalis néven, vagyis ebben az értelemben Magyarországon is előfordul.
Magyarországon nem őshonos, de ismert kultúrfaj a salátabakszakáll (Tragopogon porrifolius), melyet szalszifinek, ártifinek is neveznek.
Fajai A The Plant List adatbázisában az alábbi, érvényesnek tartott bakszakállfajok szerepelnek:
Jegyzetek
Források ; Tragopogon L.
Kategória:Őszirózsafélék Kategória:Növénynemzetségek