thumb|right|300px|Nemnövekedést hirdető felirat a Július oszlopon a Bastille téren Párizsban az Első Munkaszerződés elleni tiltakozás idején, 2006. március 28-án
Nemnövekedés (angolul: degrowth, franciául: décroissance,decroissance.org – Institut d'études économiques et sociales pour la décroissance soutenable.(2003) spanyolul: decrecimiento, olaszul: decrescita) egy politikai, gazdasági és társadalmi mozgalom, melynek alapját környezetvédelmi, fogyasztásellenes és anti-kapitalista eszmék alkotják. A nemnövekedést valló gondolkozók és aktivisták kiállnak a termelés és a túlfogyasztás – melyben hosszú távú környezetvédelmi aggályok és a társadalmi egyenlőtlenségek gyökereznek – visszafogása mellett. A koncepció megvalósíthatósága a fogyasztás oly módú csökkentésében rejlik, mely nem várja el az egyéni áldozatvállalást és a jólét csökkenését. A növekedésellenzők célja inkább, hogy maximalizálja a boldogságot és a jólétet a nemfogyasztás révén – munkamegosztással, kevesebb fogyasztással, művészetnek, zenének, családnak, kultúrának és közösségnek szentelt idővel.
Az egyén szintjén a nemnövekedést önkéntes egyszerűséggel érik el. A növekedésellenesek szerint a globális megoldás a gazdasági tevékenységek lokalizációjával jár, mely révén csökken annak ökológiai lábnyoma és megszűnik az emberiség fosszilis üzemanyagoktól való függése. A nemnövekedés szembehelyezkedik a fenntartható fejlődéssel, mert annak ugyan célja, hogy kezelje a környezeti problémákat, mindezt a gazdasági növekedés érdekében teszi, ami nem tette jobbá az emberek életét és elkerülhetetlenül a környezet állapotának romlásához vezet . Így a nemnövekedés éles ellentétben áll a produktivista kapitalizmus jelenlegi formájával, mely a tőke és a javak felhalmozását tartja a kívánatos végcélnak .
Háttér A mozgalom az iparosodott társadalommal (akár kapitalista, akár szocialista) párosult produktivizmus érzékelhető következményei miatt érzett aggodalmakból ered:
A rendelkezésre álló erőforrások csökkenése (lásd olajhozamcsúcs) A környezet romló állapota (lásd globális felmelegedés, környezetszennyezés) A növény- és állatvilág – beleértve az embert magát – egészségügyi állapotának romlása A negatív társadalmi mellékhatások (lásd: fenntarthatatlan fejlődés, az egészségügy elszegényesedése, szegénység) növekedése Az első világ országainak egyre bővülő energiaigénye, hogy kielégítse azt az életvitelt, mely egyre több ételt és energiát fogyaszt és több hulladékot termel a harmadik világ kárára (lásd neokolonizáció)
Erőforrások felélése A gazdaság növekedésével összefüggésben növekszik az igény az erőforrásokra. A nem megújuló erőforrások, mint a kőolaj korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre, így azok szükségszerűen kimerülnek majd. A megújuló erőforrások szintén kimeríthetők ha kitermelésük huzamos ideig nem fenntartható mértékben történik. Ez történt például a Kaszpi-tenger kaviárhozamával is. Aggályos, hogy ezen erőforrások csökkenő rendelkezésre állása hogyan felel meg a növekvő keresletnek. Sokan a műszaki haladástól várják el a felélt erőforrások pótlását. Néhányan például a bioüzemanyagoktól várják az olajhozamcsúcs utáni kínálathiány mérséklését. Azonban mások azzal érvelnek, hogy egyetlen alternatíva sem képes hatékonyan helyettesíteni az olaj sokoldalúságát és szállíthatóságát.McGreal, R. 2005. 'Bridging the Gap: Alternatives to Petroleum (Peak Oil Part II)'. Raising the Hammer
A nemnövekedés hívei azzal érvelnek, hogy a kínálat hiányának végleges megoldása az igények csökkentése. A kínálatnak és ezért a termelésnek is olyan szintre kell csökkennie, ami megakadályozza az erőforrások felélését és környezetileg is egészséges. Az elmozdulás egy olyan társadalom irányába, amely nem függ az olajtól – úgy tűnik – alapvető, hogy elkerüljük a társadalmi összeomlást, mikor a nem megújuló erőforrások elfogynak. "De a nemnövekedés nem csak mennyiségi kérdés, hanem sokkal inkább egy paradigma szerint az értékek újra rendezése, különösen tekintettel a társadalmi és természeti értékek megerősítésére és a gazdaságpolitika újra értelmezésére".Fournier, V. (2008). Escaping from the economy: politics of degrowth. International Journal of Sociology and Social Policy. Vol. 28:11/12, pp 528-545.
Ökológiai lábnyom
Az ökológiai lábnyom a földi ökoszisztéma emberi igénybevételének mértéke. Az emberi igényeket hasonlítja a Föld ökológiai megújulásának kapacitásához. Reprezentálja a biológiailag produktív föld és tenger területét, mely ahhoz kell, hogy az emberi populáció fogyasztásának és a keletkező hulladék befogadásának és ártalmatlanná tételének szükséges erőforrásait megújítsa.
A 2005-ös Global Footprint Network (Globális Lábnyom Hálózat) beszámoló szerint, a magas jövedelmű országok lakói 6,4 globális hektáron (gHa), az alacsony jövedelmű országok lakosai egyetlen globális hektáron élnek. Például Banglades egyes lakói abból tartják el magukat, amit 0.56 gHa-on megtermelnek, míg egy észak-amerikai 12,5 gHa-t igényel. Egyes észak-amerikai lakosok 22,3-szor több földet használnak, mint egy bangladesi. Az észak-amerikaiak által használt 12,5 gHa-ból 5,5 gHa van az Egyesült Államok területén, a maradék idegen országokban. Ugyanezen beszámoló szerint míg korábban az átlagos emberenkénti mennyiség 2,1 gHa volt, mostanra a fogyasztás mértéke elérte az emberenkénti 2,7 gHa átlagot.
Annak érdekében, hogy a Föld populációjának életszínvonala elérje az átlagos európai országok színvonalát, három és nyolc közötti Föld erőforrásai lennének szükségesek . Ahhoz, hogy a világgazdaság kiegyenlített legyen a jelenleg rendelkezésre álló erőforrások mellett, a gazdag országoknak a nemnövekedésen keresztül csökkentetniük kellene az életszínvonalukat . Az erőforrások végső csökkenése a fogyasztás erőltetett visszafogásához vezetne. A fogyasztás tudatos csökkentése a változás miatti trauma csökkenésével járna.
Nemnövekedés és fenntartható fejlődés A nemnövekedés gondolata ellenzi a produktivizmus közgazdaságtan minden formáját, így a fenntartható fejlődést is. Míg a fenntarthatóság miatti aggodalom nem mond ellent a nemnövekedésnek, addig a fenntartható fejlődés a fő csapásirányt képviselő globális fejlesztésből táplálkozik, mely a kapitalista növekedést és fogyasztást serkenti. A nemnövekedést vallók szemszögéből a fenntartható fejlődés ezért oximoron,Latouche, S. (2004), "Degrowth economics: why less should be much more", Le Monde Diplomatique, November, magyarul: Serge Latouche: A Nemnövekedés diszkrét bája. Savaria University Press, Szombathely 2011, 23. o. mivel minden növekedés alapú fejlesztés eredendően fenntarthatatlan egy véges és környezeti szempontból erőltetett világban. Mivel a fogyasztás jelenlegi mértéke meghaladja a Föld erőforrásainak megújulásának mértékét, a gazdasági növekedés ezen erőforrások kimerüléséhez vezet a jövőben .Donella H. Meadows, Dennis L. Meadows, Jørgen Randers, William W. Behrens III - The Limits to Growth (1972) Azok, akik egyetértenek a fenntartható fejlődés gondolatával azt állítják, hogy a gazdasági növekedés folytatható az energia- és az erőforrás-felhasználás csökkentése mellett.
Továbbá bizonyított, hogy a növekedés alapú fejlesztés hathatósabban növeli a társadalmi egyenlőtlenséget a kevesek kezében koncentrálódó vagyon által, ami a további vagyont generál és növeli az életszínvonalat.Latouche, S. (1993). In the Wake of Affluent Society: An Exploration of Post-development. N.J.: Zed Books.Harvey, D. (2006, June 16). in Sasha Lilley "On Neoliberalism: An Interview with David Harvey". Monthly Review. A nemnövekedés bírálói azt állítják, hogy a gazdasági növekedés csökkenése növekvő munkanélküliséget és szegénységet eredményezne. Sokan, akik értik a növekedés környezetpusztító velejáróját továbbra is kiállnak a gazdaság növekedése mellett, ha nem is északon, de délen. A gazdaság lassabb növekedése azonban nem hozná a nemnövekedés előnyeit — önellátás, anyagi felelősségvállalás — és valóban a foglalkoztatottság csökkenéséhez vezetne. Ehelyett a nemnövekedés támogatói a jelenlegi (növekvő) gazdasági rendszertől való teljes elfordulást javasolják, a globális gazdaság lokalizálását és elhagyását indítványozva a teljes déli területeken, mely segítené a déli emberek önellátóbbá válását és véget vetne a túlfogyasztásnak, valamint a déli erőforrások északiak által történő kihasználásának.Latouche, S. (2004). Degrowth Economics: Why less should be so much more. Le Monde Diplomatique.
A GDP alternatívái A gazdasági növekedés alapját a GDP nevű indikátor képezi, így a növekedés elvárásának kritikájával kapcsolatban lényegbevágó kérdés, hogy a GDP mit mér valójában, és mit nem. A GDP alternatíváival kapcsolatban az első nagy lépés a 2007-es magas szintű konferencia volt, az Európai Tanács, az Európai Parlament, a Club of Rome, az OECD és a WWF szervezésében, Túl a GDP-n (Beyond GDP) címmel. A második nagy mérföldkő Joseph Stiglitz Nobel díjas közgazdász 2008-as jelentése volt (a Stiglitz jelentés – The „Stiglitz report”). 2009 augusztusában aztán az Európai Bizottság kibocsátotta az „EU Roadmap 2009” programját,Beyond GDP – EU Roadmap 2009 egy közleményt „A GDP-n innen és túl – A haladás mérése változó világunkban” címmel.A Bizottság Közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek - A GDP-n innen és túl : a haladás mérése változó világunkban (2009. augusztus 20.) Ebben a jelentésben arra a következtetésre jutnak, hogy a GDP „minden hiányossága ellenére még mindig a legjobb mérőszám a piacgazdaság teljesítményének értékelésére”, de hozzáteszik, „szükség van tehát arra, hogy a GDP-t olyan statisztikákkal egészítsük ki, amelyek egyéb, az emberek jólétét kritikus mértékben meghatározó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi kérdésekkel is foglalkoznak”. Továbbá meghatározták, hogy 2012 folyamán a kutatás további eredményeiről újfent tájékoztatást adnak.
A GDP-vel kapcsolatban fontos tehát, hogy a GDP nem méri a társadalmi jólétet, ami viszont igényként merül fel.
Az GDP egyebek közt az alábbi fontos tényezőket nem méri:McGregor Consulting Group – Alternatives to GDP egészség gyermekhalandóság megbetegedési arányszám öngyilkossági arányszám bűnözés szegénység környezeti egészség/pusztulás ráta, illetve a természetes környezet pusztítása infrastruktúra, autópályák, hidak család széthullás szabadidő csökkenés munkába járás költségei a közösségek civil aktivitásának hiánya a következő generációk sorsa iránti aggodalom hiánya fizetési szakadék (férfiak/nők, szegények/tehetősek)
alternatív mutatók (nem teljes) listája: FISH (Fordham Index Of Social Health) http://www.ccsd.ca GPI (Genuine Progress Indicator) http://www.rprogress.org UNHDI (United Nations Human Development Index) http://www.un.org GSDP (Gross Sustainable Development Product) https://web.archive.org/web/19990831132600/http://members.home.net/g.dufour/ GESDI (Gross Environmental Sustainable Development Index)
"A visszacsapó hatás" Az erőforrás-felhasználás csökkentésére vagy a hatékonyság növelésére tervezett eljárást gyakran fenntartható – avagy zöld – megoldásnak tartják. A nemnövekedés azonban ellenzi ezt a műszaki előnyt a továbbiakban "visszacsapó hatásként" nevezett effektusra alapozva. Ez a koncepció azon megfigyelésen alapul, miszerint egy kevésbé erőforrás-igényes gyártási eljárás bevezetésekor a termék felhasználói köre megváltozik – felhasználásának mértéke növekszik –, ezzel ellensúlyozva bármilyen potenciális erőforrás-megtakarítást.Binswanger, M. (2001), "Technological progress and sustainable development: what about the rebound effect?", Ecological Economics, Vol. 36 pp.119-32. A visszacsapó hatás fényében a nemnövekedés támogatói kitartanak amellett, hogy az egyetlen hatásos "fenntartható" megoldásnak a növekedési paradigma teljes elutasításával és a nemnövekedési megközelítés felé történő előrehaladással kell járnia.
A mozgalom eredete