Rádl Ödön (Alsólugos, 1848. március 30. – Nagyvárad, 1916. december 20.) író, ügyvéd, a Petőfi Társaság tagja.
Élete
Alsólugoson született, ahol atyja gróf Zichy Ödön élesdi uradalmának felügyelője volt. Középiskoláit Nagyváradon végezte, és miután ugyanott a jogot is tanulta és a királyi akadémián a bírói vizsgát letette, a negyedévi jogra Bécsbe ment. Eleinte a jogtanári pályára szánta magát, de ezen szándékáról leterelte betegsége. 1871-ben lett ügyvéd, és ügyvédi gyakorlatot folytatott 1873-tól Nagyváradon. 1870-ben a nagyváradi Deák-párt lehívta Bécsből, és a politikai Nagyváradi Lapok (mely kétszer jelent meg hetenként) szerkesztését rá bízta, melyet fél évig szerkesztett, és azon év december 30-án megszűnt. 1871 őszétől vérhányás miatt fél esztendőt Olaszországban töltött, beutazta az egész országot Nápolyig, a legtovább Pisában tartózkodott. 1872 nyarán alighogy hazaérkezett, a debreceni Deák-párt a Tiszavidék című, hetenként ötször megjelenő politikai lapjának szerkesztését bízta rá, névleges szerkesztő volt Kóla János, a párt azonban a lapot azon év december 31-én megszüntette. A Szigligeti Társaságnak 1892-től elnöke, a Petőfi Társaságnak 1877 óta volt tagja. Mivel a haladó költői eszméket elutasítota, Ady Endre többször támadta is őt ezért.
1867-ben kezdett irodalommal foglalkozni, amikor a Fővárosi Lapokban tárcái jelentek meg (1867. Az újabbkori cseh költészet, 1868. A román költészetről, Théodore de Banville, Émile Augier, Pierre-Jean de Béranger, André Chénier, Théophile Gautier, Victor Hugo, Alphonse de Lamartine); Szana Tamás Figyelőjében (1870. A materialismus az újabb német lyrában sat., 1871. A világfájdalom jogosultsága a költészetben); ettől kezdve a Nagyváradi Lapoknak is hű tárcaírója volt. 1875-ben Benedek Aladár Új Idők c. lapjában írt társadalmi cikkeket, pl. A parvenuk missiójáról, Atheizusról, németből fordított beszélyeket stb. 1871-től a Nagyvárad c. politikai napilapnak rendes dolgozótársa volt; később azonban leginkább csak színikritikákat írt a lapba; cikkei a Koszorúban (1882. Legújabb költészetünk hatástalanságáról); a Szigligeti Társaság Évkönyvében (Elnöki megnyitó beszédei, 1896. A kor irányzata és a modern szépirodalom, Szigligeti Edéről); a Nagyváradban (1899. Az irodalom és társadalmi harcz).
Munkái
Illemtan. A tanuló ifjúság számára. Nagyvárad, 1867. Féval Pál, Cartouche vetélytársa. Fracziából ford. Uo. 1869. Michel Berend költeményei. Ford. Uo. 1870. Levelek egy német faluból. Uo. 1870. Szomorú történetek. Uo. 1871. Jean Paul. Tanulmány. Uo. 1872. (Ism. Figyelő). Egy tél Olaszhonban. Uo. 1872. (Ism. Figyelő 1873.). Ünnepi beszéd, elmondotta a nagyszalontai csonkatorony felavatási ünnepélyén 1899. aug. 27. Uo. 1899.
Források
Magyar életrajzi lexikon
Kapcsolódó szócikkek
Nagyvárad magyar irodalmi élete
Kategória:Magyar jogászok Kategória:Magyar írók Kategória:1848-ban született személyek Kategória:1916-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar tárcaírók