Georgije Magarašević, magyarosan: Magarasevics György (Adaševci (Szerém megye), 1793. szeptember 10. – Újvidék, 1830. január 18.) gimnáziumi tanár.
Élete
A gimnáziumot Karlócán, a bölcseletet Pesten, a teológiát Karlócán végezte, és papnövendék lett ugyanott. 1813-ban azonban felhagyott a teológiával, és az ottani szerb gimnáziumnál segédtanár lett, 1817-től pedig gimnáziumi tanár volt Újvidéken.
Munkái
Nove pamjatodostajnosti Napoleona Bonaparte. Buda, 1822. (Napóleon újabb emlékezete, ford. németből.) Istonija najvažníjí jevropejski priključenija, od 1809. do 1821. Bécs, 1823. (Legfontosabb európai események.) Duh spisanija Dositejevi. Buda, 1830. (Dositej írásainak szelleme.) Kratka vsemirna istorija. Buda, 1831. (Rövid világtörténet.)
Megalapította a Ljetopis srbski c. folyóiratot Újvidéken, és szerkesztette 1825-től 1830-ig. (E folyóirat eredményezte, Tököly Száva és néhány jómódú szerb szövetkeztével, a Srpska Matica nevű körnek 1825-ben alapítását.)
Több kéziratos munkát hagyott hátra, ezek közül legnevezetesebb a Lexicon latino-germanico-serbium. Pars I. A.-Interrex. Kéziratai az újvidéki Matica tulajdona; ezekből 1896-ban a Ljetopis közölte a Pavel Jozef Šafárikról írt cikkét.
Források
Kategória:Szerb tudósok Kategória:1793-ban született személyek Kategória:1830-ban elhunyt személyek Kategória:Újvidékiek