Interkozmosz–6 vagy Enyergija–1 szovjet 13KSZ Enyergija típusú asztrofizikai tudományos műhold volt, amelyet a szocialista országok közös Interkozmosz űrprogramjának részeként 1972. április 7-én indítottak. A műhold a kozmikus sugárzás nagy energiájú részecskéinek és a meteoritok tanulmányozására szolgált a világűt Föld közeli térségében. a kutatási programban hat ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Mongólia és Románia vett részt.
Küldetés A kujbisevi Progressz vállalatnál kifejlesztett és gyártott 13KSZ Enyergija típusú műhold a Zenyit felderítő műholdon alapul, annak módosított változata. A műhold visszatérő egységében helyezték el a tudományos műszereket. A műhold a Föld környezetét és a légkört kutatta. Az elektromágneses hullámok jelenlétét, hatását vizsgálta a földi légkörben. Vizsgálta a Nap hatását a Föld sarki ionoszférájában, valamint a magnetoszférában. Megfigyelésnek vetették alá a sarki fény kialakulását, intenzitását, hatását a sarki légkörre.
Az első műhold, melynek fedélzetén magyar fejlesztésű műszer kapott helyet. A Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI) Atomenergia Kutatóintézet neutronforrásra alapozott aktivációs analitikai módszerrel működő (kombinált mikro-meteorit-detektor) műszerét a visszatérő műholdon felbocsátott, műanyagfólia szerkezetű csapdákkal – (Tánya) begyűjtő – mikro-meteoriteket vizsgálták. A román űrkutatók egy kozmikus sugárzás-detektort szerelhettek fel műszerükként.
Jellemzői 1972. április 7-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy továbbfejlesztett kétfokozatú Voszhod (11A57) típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. A műhold több manővert hajtott végre.
Pályaelemei első pályaelem 89.84 perces, 51.82 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, apogeuma 335 kilométer, második pályaelem 89.06 perces, 51.79 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 198 kilométer, apogeuma 257 kilométer volt harmadik pályaelem 89 perces, 51.78 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 204 kilométer, apogeuma 246 kilométer volt negyedik pályaelem 88.92 perces, 51.76 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 200 kilométer, apogeuma 242 kilométer volt
Energiaellátását akkumulátorok biztosították. Az űrkabin súlya 5 886 kilogramm, műszereinek hasznos tömege 1 070 kilogramm. Aktív szolgálati idejét 1972. április 11-én 4 nap után fejezte be, a Föld légkörébe érve elégett.
Források
Külső hivatkozások
Elődje:Interkozmosz–5Interkozmosz sorozat1969–1994Utódja:Interkozmosz–7
Interkozmosz 006 Kategória:1972 az űrkutatásban