thumb|right|220px| fehér fűz (Salix alba) thumb|right|220px|törékeny fűz (Salix fragilis) thumb|right|220px|fehér nyár (Populus alba) thumb|right|220px|fekete nyár (Populus nigra)
A puhafaligetek (Salicion albae) Soó, 1930 em. T. Müller Görs a folyóparti füzesek (Salicetea purpureae Moor 1958) növénytársulástani osztályának egyik, Magyarországon is gyakori társuláscsoportja három növénytársulással: fehérnyárliget (Senecioni sarracenici-Populetum albae) Kevey in Borhidi & Kevey, 1996; feketenyárliget (Carduo crispi-Populetum nigrae) Kevey in Borhidi & Kevey, 1996 és fűzliget (Leucojo aestivi-Salicetum albae) Kevey in Borhidi & Kevey, 1996.
A csoportot korábban fűz-nyár ligeterdő (Saliceto-Populetum) néven egyetlen növénytársulásnak tekintették.
Fajösszetételük
A puhafaligetek laza erdők. Koronaszintjük magas (30 m-ig), és mivel benne különböző fák váltogatják egymást, a felszíne gyakran erősen hullámos. Többnyire meglehetősen magas második koronaszintjük is kifejlődik. Cserjeszintjük változóan fejlett. Fontos szerepet játszanak bennük a folyondárok.
Uralkodó fajai: fehér fűz (Salix alba), törékeny fűz (Salix fragilis), fehér nyár (Populus alba), fekete nyár (Populus nigra).
Fontos elemeik a koronába kúszó liánok: komló (Humulus lupulus), iszalag (Clematis vitalba), erdei szőlő (Vitis sylvestris).
A gyepszintre jellemző magas növények: mocsári nőszirom (Iris pseudacorus), nyári tőzike (Leucojum aestivum),
továbbá több, általában a nádasokban növő, amfibikus növény: vízi hídőr (Alisma plantago-aquatica), vízi kányafű (Rorippa amphibia), patakparti aggófű (Senecio fluviatilis = sarracenicus), mocsári gólyahír (Caltha palustris), vízi peszérce (Lycopus europaeus) és
a magassásosok növényei közül különféle sások (Carex sp.): mocsári sás (Carex acutiformis), éles sás (Carex gracilis), parti sás (Carex riparia).
A kiszáradó területeken tömegesen elszaporodik: a nagy csalán (Urtica dioica) és a hamvas szeder (Rubus caesius).
Előfordulásuk
Magyarország valamennyi sík- és dombvidéki folyója mentén elterjedtek.
Ezek az azonális, higrofil szálerdők a folyók és folyamok partvidékén második övezetként, a bokorfüzesek mögött alakulnak ki. A nyárligeteket régebben a keményfaligetek helyén kialakult, másodlagos előerdőnek tekintették, de ez csak a magas ártéren növő állományaikra lehet igaz. Az alacsony ártereken a nyárligetek a szubmediterrán klíma hatását jelzik.
A puhafaligetek az alacsony ártér mélyebb részein, a fiatal öntéstalajon élnek, ezért lábuk nem ritkán 3–4 hónapig is vízben áll. Talajukban csak nyers humusz keletkezik, és ezt a nagyobb árvizek könnyen magukkal ragadhatják. Mivel azonban a kisebb árhullámok felhalmozzák az ártéren a hordalékot, a talajban akár több, eltemetett nyershumusz szint is kialakulhat, rétegzett öntéstalajt hozva létre.
Források
Kategória:Magyarország növénytársulásai Kategória:Erdőtársulások