Márkcsemernyei Váczy Péter, Váczy Péter György (Ruttka, 1904. március 17. – Budapest, 1994. szeptember 28.) középkortörténész, műgyűjtő.
Tudományos pályafutása Ruttkán született, evangélikus vallású, magyar nemzetiségű családban. Kassán járt középiskolába, majd történelmi és művészettörténeti egyetemi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte. 1928-ban doktorátus szerzett. Disszertációjának témájául a királyi szerviensek és a patrimoniális királyság összefüggéseit választotta. A klebelsbergi kultúrfölény elméletének köszönhetően Bécsben (1927–1929), Párizsban, Rómában (1932–1933), Londonban és Zürichben folytathatott további tanulmányokat.
Gazdag közgyűjteményi, egyetemi és akadémiai karriert futott be: 1929-től a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári osztályának tisztviselője, 1934–1940 között a Magyar Országos Levéltárban allevéltárnok. 1937-től a budapesti egyetemen a „Nyugat-Európa története a X-XII. században” című tárgy magántanára volt. 1939–1940 között a középkori egyetemes történet helyettes tanára volt. 1940–1942 között a kolozsvári egyetemen a középkori történelem nyilvános rendes tanáraként dolgozott. 1942–1949 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen a középkori egyetemes történelem nyilvános rendes tanáraként tevékenykedett. Az 1950-es évek tisztogatásai őt is elérték. 1949–1961 között a középkori egyetemes történeti tanszéken egyetemi tanár, de egyetemes történeti előadásokat nem tarthatott, és csak művészettörténészeket oktathatott. 1949-ben akadémiai tagságát is megszüntették. Mályusz Elemérhez hasonlóan ő is közgyűjteményi kutatásokhoz fordult: 1961–1968 között a budapesti Egyetemi Könyvtár munkatársa volt.
1940–1949 között az MTA levelező, 1949-től tanácskozó tagja volt. Akadémiai székfoglalójának (1940. november 11.) témája A magyar kereszténység bizánci gyökerei volt. A Rákosi-korszakban MTA-tagságát megszüntették, majd levelező tagságát 1989. május 9-én visszaállították. 1990. május 21-én az Akadémia rendes tagja lett, rendes tagsági székfoglalójának (1991. január 31.) címe A magyar honfoglalásról volt.
Széles körű műveltséggel rendelkezett és számos érdeklődési területe volt: egyaránt foglalkozott a kora középkor egyetemes európai történetével, a hunok történetével, a magyarság őstörténetével, a magyar állam korai történetével, valamint a történelem segédtudományaival. Emellett néprajzi tanulmányokat is publikált, valamint zeneelmélettel is foglalkozott. Nevéhez fűződik a Horthy-korszak mérvadó négykötetes egyetemes történelemmel foglalkozó kiadványának a középkori történettel foglalkozó része. Érdeklődött a középkor tárgyi kultúrája iránt is, a flandriai szövőszékekről, illetve a flandriai szövőiparról francia nyelven is publikált. Képző- és iparművészeti tárgyak gyűjtésével is foglalkozott. Gyűjteményét a győri múzeumra hagyta.
Történetfelfogása A szellemtörténeti irányhoz tartozott: ennek értelmében a történelmi vizsgálódások középpontjába a szellemi jelenségek vizsgálata áll. A szellemi jelenségek az egykorú társadalmi és tárgyi valóság leképeződései az egykor élt emberek tudatában. A történettudomány feladata nem pusztán az események bemutatása, hanem annak vizsgálata is idetartozik, hogy a társadalmi és jogi jelenségek hogyan tükröződnek az emberek tudatában. E jelenségek hordozói lehetnek nagy emberek, de akár közösségek is. Nem egyszerűen a korabeli ember, illetve emberek saját korának jelenségeire irányuló tudatos elképzeléseit, például társadalomelméletét, államfelfogását szándékozik bemutatni, hanem az elképzelések mögött meghúzódó általános szemléletet is. Emiatt e szemlélet elkülöníti a teóriát, és spontán reflexiót. A spontán reflexiók akkor mutatkoznak meg, amikor a vizsgált események, jelenségek és a korabeli értelmezésük között eltérés van. Ezek az "elrajzolások" vetik felszínre a spontán reflexiók mögöttes világát.
Ebben a felfogásban írta legismertebb művét A középkor történetét. A mű a 3. század közepétől, a Római Birodalom válságától - ezt Váczy "antik középkornak" nevezi - a 15. század végéig mutatja be a középkor történetét. A mű földrajzi fókuszában elsősorban Nyugat-Európa áll, a kelet-európai illetve bizánci fejlődés függelékként jelenik meg. Váczy felfogásában követi Kantot, aki immanens és transzcendens korszakokat különít el. Váczy szerint azonban a hagyományosan transzcendens korszaknak tartott középkort sem lehetséges homogénnek felfogni: magát a középkor történetét is az immanens és transzcendens egymással való küzdelmének dinamikája mozgatta. A későbbi Georges Dubyhez hasonlóan Váczy is a középkori művészetet a középkori mentalitás hullámzásai kifejezőjének tartja. Szakított azzal a felfogással, mely a középkort sötétnek tartotta, és Charles H. Haskins The Renaissance of the Twelfth Century című műve nyomán azt vallotta, hogy a középkor folyamán több reneszánsz is követte egymást, felváltva sötétebb periódusokkal.
Magyar középkortörténeti kutatásai során bebizonyította, hogy Szent István nem a pápától kapta a koronát. Merseburgi Thietmar beszámolója szerint Vajk II. Szilveszter pápától "coronam et benedictionem coepit", azaz, szó szerinti fordításban: "koronát és áldást kapott". Váczy azonban kimutatta, hogy ez nem azt jelentette, hogy a pápa konkrét tárgyat küldött volna, hanem mindössze annyit, hogy a pápa a római egyház képviseletében hivatalosan is érvényesnek ismerte el Vajk királyságát.
Hangsúlyozta a magyar állam patrimoniális jellegét, azaz, hogy a középkori magyar uralkodó hatalma nem elsősorban közjogi jellegű volt, hanem magánjogi. E felfogás értelmében az alattvalókat és az uralkodókat magánjogi jellegű viszonyok (hűbériség) kapcsolták össze. Váczy ezen túl azt is állítja, hogy a magyar állammal kapcsolatban a középkorban egy szimbolikus felfogás élt Magyarországon. E szimbolikus felfogás az államot az uralkodó és a neki hűséges alattvalói egységének fogta föl. Emiatt hangsúlyozza azt is, hogy az alattvalók és az uralkodó személyes, perszonális kapcsolatának legalább olyan fontos szerepet szánt az állam működtetésében a korabeli felfogás, mint a jogi kapcsolatoknak. Felfogása szerint a nemesség egyik rétegének, a királyi servienseknek a neve is ezt a személyes kapcsolatot tükrözi, hiszen itt egy "elrajzolással" állunk szemben: t.i. a név szó szerint királyi szolgálót jelent, noha nyilvánvalóan jogilag privilegizált rétegről van szó.
Főbb művei A királyi serviensek és a patrimoniális királyság. Bp., 1928. A helytörténeti kutatás problémái; Franklin Ny., Bp., 1931 A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon. Bp., 1932. Die erste Epoche des ungarischen Königtums. Pécs, 1935. Gyula és Ajtony; szerzői, Pécs, 1938 A középkor története. Bp, 1936; 2. kiad. 1943.; reprint kiad. 1991. Magyarország kereszténysége a honfoglalás korában. In: Emlékkönyv Szent István király halálának kilencszázadik évfordulóján. I. Szerk.: Serédi Jusztinán. Bp., 1938. A királyság központi szervezete Szent István korában. In: Uo. II.; A magyarság a román és gót stílus korában. - Társadalmunk az Árpádok és Anjouk korában. Magyar művelődéstörténet. I. Szerk.: Domanovszky Sándor. Bp., 1939., reprint kiad. Szekszárd, 1991. 1993.; A hunok Európában. In: Attila és hunjai. Szerk. Németh Gyula. Bp., 1940., reprint kiad. 1986., 1996., 2010, A Vazul-hagyomány középkori kútfőinkben. Bp., 1941. Die päpstliche Politik bei den Slawen. 1942. Die Anfänge der päpstlichen Politik bei den Slawen; Sárkány Ny., Bp., 1942 (Ostmitteleuropäische Bibliothek; Études sur l'Europe Centre-Orientale) Egyetemes történet. 2., A középkor története; Magyar Szemle Társaság, Bp., 1944 A korai magyar történet néhány kérdéséről. Századok, 1958. A frank háború és az avar nép. Századok, 1974. A magyar történelem korai századaiból. Budapest, 1994. História - MTA Történettudományi Intézete. . A szimbolikus államszemlélet kora Magyarországon (Historia Incognita). Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő 2004. A hunok Európában; Attraktor, Máriabesnyő-Gödöllő, 2010
Egyéb tisztségei 1946–49: a Magyar Történelmi Társulat első alelnöke 1949–50: a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke
Díjai 1933-ban Baumgarten-díjat kapott.
Művei online A középkor története A magyarság a román és gót stílus korában Társadalmunk az Árpádok és Anjouk korában http://epa.oszk.hu/00000/00022/00529/16520.htm https://mek.oszk.hu/09100/09175/html/5.html http://www.tankonyvtar.hu/historia-1986-01/historia-1986-01-hogyan http://www.tankonyvtar.hu/historia-1992-09/historia-1992-09 http://www.tankonyvtar.hu/historia-1993-01/historia-1993-01 http://www.tankonyvtar.hu/historia-1993-04/historia-1993-04-hol http://www.tankonyvtar.hu/historia-1988-04/historia-1988-04-elso http://www.tankonyvtar.hu/historia-1984-056/historia-1984-056 http://www.tankonyvtar.hu/historia-1985-04/historia-1985-04-etelkoz tortenelemszak.elte.hu/data/21343/Vaczy_Peter.pdf http://epa.oszk.hu/01900/01977/00089/pdf/
Jegyzetek
Források http://mult-kor.hu/20090530_vaczy_peter http://www.lexikon.katolikus.hu/V/V%C3%A1czy.html
További információk Draskóczy István: Váczy Péter műveinek bibliográfiája. Történelmi Szemle, 1985. Niederhauser Emil: Váczy Péter. Magyar Tudomány, 1995. Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19-20. században - nemzetközi kitekintéssel. Budapest, 2011. Osiris Kiadó. Szilágyi Márton - Tóth Péter - Völgyesi Orsolya: Beszélgetés Váczy Péter professzorral. Sic itur ad astra, 1990. Thoroczkay Gábor: Váczy Péter, az Árpád-kori magyar történelem kutatója. Sic itur ad astra, 1994. A Győri Múzeum Váczy Péter-hagyatéka
Kategória:1904-ben született személyek Kategória:1994-ben elhunyt személyek Kategória:Magyar történészek Kategória:Magyar középkorkutatók Kategória:Magyar művelődéstörténészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Magyar műgyűjtők Kategória:A Magyar Országos Levéltár levéltárosai Kategória:MTA-tagok Kategória:A magyar korona kutatói Kategória:Baumgarten-díjasok Kategória:Ruttkaiak Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek