A Cucujus a rovarok (Insecta) osztályába, ezen belül a bogarak (Coleoptera) rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe, a lapbogárszerűek (Cucujoidea) öregcsaládjába, a lapbogárfélék (Cucujidae) családjába tartozó nem.
Megjelenésük, felépítésük
Az imágók testhossza 10–30 mm. Testük fénytelen, feltűnően lapos, hát- és hasoldaluk szinte teljesen sík. Színük élénk cinóbervörös, néha vörös és fekete, illetve a legnagyobb faj esetében (Cucujus mniszechi) azúrkék. Hasoldaluk fekete, néha egyes részeik felül is feketék. Csápjuk aránylag rövid, csápízeik rövidek, szinte gömbölydedek. A nem valamennyire fajára jellemző, és a család többi nemétől elkülönítő bélyeg az erősen megduzzadt, hátrafelé és kifelé nyúló halánték. Rágójuk viszonylag nagy, előreálló (prognath).
A lárvák erősen megnyúltak, nagyon laposak, sárga színűek, a bíborbogárfélék (Pyrochroidae) lárváira hasonlítanak, és azokéhoz hasonló élőhelyen találhatók. Utolsó 2 potrohszelvényük azonban nagyjából egyenlő hosszú (a bíborbogarak esetében az utolsó potrohszelvény jóval, gyakran kétszer hosszabb az utolsó előttinél).
A skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), a Cucujus haematodes és a Cucujus tulliae a lapbogárszerűek öregcsaládjának legnagyobb termetű európai fajai. Méretben utánuk a katicabogárfélék (Coccinellidae) egyes fajai következnek.
Az európai Cucujus-fajok lárvái és imágói Bonacci és munkatársai (2012) dolgozatából könnyen azonosíthatók.
Életmódjuk, élőhelyük
Lárvájuk elhalt fák nedves, laza, de még nem elváló kérge alatt 1–2 évig fejlődik. A bábozódás általában nyár végén történik, majd ősszel a bábból kikel az imágó, amely azonban azonnal telelni vonul, szintén kéreg alá, de a fák szárazabb részeire. A rövid életű imágók tavasszal éjszaka a fák kérgén mászkálva keresik párjukat, illetve néha alkonyatkor repülnek is.
A lárvák gombás korhadékot és elhalt kambiumot fogyasztanak, de élő és eleven rovarlárvákat is elkapnak, sőt kannibalizmusukat is megfigyelték. Egyes fajok lárváit sikerült friss marhahússal táplálni, sőt ezen a táplálékon ki is nevelni. Az imágók valószínűleg ragadozók; megfigyelték, hogy a skarlátbogár más rovarokat fogyaszt, és fogságban lisztbogárlárvákkal sikerült életben tartani.
Elterjedésük
A 12 Cucujus-faj az északi félgömbön honos, északon Skandináviáig és Kanadáig, délen Mianmarig és Thaiföldig.Jakub Horák and Karel Chobot 2009: Worldwide distribution of saproxylic beetles of the genus Cucujus Fabricius, 1775 (Coleoptera: Cucujidae). – In: J. Buse, K.N.A. Alexander, T. Ranius, T. Assmann (eds): Saproxylic Beetles - their role and diversity in European woodland and tree habitats. Proceedings of the 5th Symposium and Workshop on the Conservation of Saproxylic Beetles. Pensoft Publishers, Sofia-Moscow, pp. 189–206. Észak-Amerikában 1, Európában 3, Magyarországon 1 fajuk, a skarlátbogár fordul elő. Fajokban a palearktikus Távol-Kelet a leggazdagabb.Chi-Feng Lee and Andreas Pütz 2008: A new species of Cucujus Fabricius, 1775 from China and key to the east-Palaearctic species of the genus (Coleoptera: Cucujidae). - Entomologische Zeitschrift 118(5): 211-213.
Skarlátbogár, Cucujus cinnaberinus (Scopoli, 1763): Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Moldova, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország európai része, Románia, Spanyolország, Svédország, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Ukrajna. Cucujus clavipes (Fabricius, 1781) Cucujus clavipes clavipes (Fabricius, 1781): Amerikai Egyesült Államok keleti része (Connecticut, Illinois, Indiana, Iowa, Kentucky, Massachusetts, Michigan, New Hampshire, New Jersey, New York, Észak-Karolina, Ohio, Pennsylvania, Tennessee, Nyugat-Virginia), Kanada (Ontario). Cucujus clavipes puniceus Mannerheim, 1843: Amerikai Egyesült Államok nyugati része (Colorado, Kalifornia, Washington, Idaho, Montana, Alaszka, Oregon, Új-Mexikó, Arizona), Kanada (Brit Columbia). Cucujus elongatus Lee & Pütz, 2008: Kína (Szecsuan). Cucujus haematodes Erichson, 1845 Cucujus haematodes haematodes Erichson, 1845: Bosznia-Hercegovina, Csehország, Horvátország, Észtország, Fehéroroszország, Finnország, Kína (Hejlungcsiang, Szecsuan, Jünnan), Lengyelország, Litvánia, Németország, Görögország, Olaszország, Oroszország európai része és távol-keleti része, Szlovákia, Ukrajna. Cucujus haematodes caucasicus Motschulsky, 1845: Örményország, Grúzia, Oroszország (Adigeföld, Krasznodari határterület, Sztavropoli határterület). Cucujus haematodes opacus Lewis, 1888: Japán, Tajvan. Cucujus mniszechi Grouvelle, 1874: Kína (Szecsuan, Jünnan), India (Asszám, Nyugat-Bengál), Japán, Laosz, Nepál, Tajvan, Thaiföld. Cucujus bicolor Smith, 1851: India (Himácsal Prades, Dzsammu és Kasmír), Mianmar, Nepál. Cucujus grouvellei Reitter, 1877: India (Nyugat-Bengál). Cucujus coccinatus Lewis, 1881: Japán, Oroszország (Kunasir). Cucujus kempi Grouvelle, 1913: India (Arunácsal Prades, Uttarakhand). Cucujus chinensis Lee & Satô, 2007: Kína (Hupej). Cucujus nigripennis Lee & Satô, 2007: Tajvan. Cucujus tulliae Bonacci, Mazzei, Horák & Brandmayr, 2012: Olaszország.
Képek
Jegyzetek
További információk
Kategória:Lapbogárfélék Kategória:Rovarnemek