A londoni Natural History Museum (Természettudományi Múzeum) a brit főváros Dél-Kensington negyedében található Exhibition Roadon álló három nagy múzeum egyike (a másik kettő a Science Museum és a Victoria and Albert Museum). Fő homlokzata a Cromwell Roadra néz. A nem kormányzati közcélú intézményként (non-departmental public body; NDPB) működő múzeum fenntartásáról a brit Kulturális, Média- és Sportminisztérium (Department for Culture, Media and Sport; DCMS) gondoskodik.
A múzeumban mintegy 70 millió, az élet- és földtudományokkal kapcsolatos tárgy található, melyek az alábbi öt nagyobb gyűjteménybe tartoznak: Botanika, Entomológia, Ásványtan, Őslénytan, Zoológia. A múzeum a kutatás, a rendszertani besorolás, azonosítás és megőrzés világhírű központja. Az intézmény korából adódóan több gyűjtemény is nagy történelmi és tudományos jelentőségű, a példányok egy része Charles Darwintól származik.
A Természettudományi Múzeum Könyvtára (Natural History Museum Library) a tudományos részlegek munkájával és kutatásaival kapcsolatban számos könyvet, folyóiratot, kéziratot és műtárgyat őriz. A könyvtár csak előzetes egyeztetéssel látogatható.
A múzeum leginkább a kiállított dinoszaurusz csontvázai és díszes (néha katedrális jellegűnek nevezett) épülete révén híres, melyeket jól példáz a boltíves központi terem és a benne elhelyezett Diplodocus csontváz másolat.
Az Alfred Waterhouse által tervezett épület a British Museumból származó gyűjteményekkel 1881-ben készült el és nyílt meg, a későbbiekben pedig a Londoni Geológiai Múzeummal (Geological Museum) egyesült. A legújabb részét az értékes gyűjtemények tárolására tervezett modern létesítmény, a Darwin Központ (Darwin Centre) képezi.
Az Egyesült Királyság más államilag finanszírozott nemzeti múzeumaihoz hasonlóan a belépés a Természettudományi Múzeum esetében is díjtalan.
Történet és építés bélyegkép|jobbra|300px|A Természettudományi Múzeum panorámaképe a viktoriánus építészetre jellemző, a Gibbs and Canning Limited által készített díszes terrakotta homlokzattal. A terrakotta díszítés a természet múltbeli és jelenlegi sokféleségét reprezentálja. bélyegkép|jobbra|A múzeum központi terme bélyegkép|jobbra|Charles Darwin Sir Joseph Boehm által készített szobra a központi teremben A gyűjtemény létrehozása Sir Hans Sloane (1660–1753) ulsteri orvos érdeme, aki beleegyezett, hogy jelentős gyűjteményét a Brit Kormány a piaci árnál olcsóbban vásárolja meg. Az ehhez szükséges pénzt szerencsejáték segítségével teremtették elő. Sloane gyűjteményét, melyhez kiszárított növények, valamint állati és emberi csontvázak is tartoztak, 1756-ban az akkor a British Museumhoz tartozó Montagu-házban, Bloomsburyben helyezték el.
Sloane gyűjteményének nagy része a 19. század első évtizedeiben eltűnt. Sir George Shaw (zoológiai kurátor, 1806-13) több példányt is eladott a Királyi Sebészeti Akadémiának (Royal College of Surgeons). Utóda William Elford Leach feltehetően többször is máglyát gyújtott a múzeum kertjében, ami talán szintén hozzájárult a gyűjtemény megfogyatkozásához. 1833-ra, az éves beszámoló szerint a Sloane katalógusában szereplő darab rovar közül egy sem maradt. Mivel közismertté vált, hogy a természetrajzi részlegek képtelenek megőrizni a példányaikat, a Kincstár megtagadta, hogy rájuk bízzák azokat, amelyeket a kormány költségére szereztek be. Az intézmény helyzetét tovább rontotta, hogy személyes kapcsolatok alapján történő kinevezés is előfordult; 1862-ben az egyik vagyonkezelő szeretőjének unokaöccsét entomológiai asszisztensnek nevezték ki annak ellenére, hogy nem tudott különbséget tenni egy lepke és egy moly között.
John Edward Gray (zoológiai kurátor 1840-74) amiatt panaszkodott, hogy mentális betegség terjed a személyzet tagjai között: George Shaw azzal fenyegetőzött, hogy rálép minden olyan kagylóra, amely nem található meg Linné Systema Naturae című könyvének 12. kiadásában; valaki más pedig az entomológiai tárolókból eltávolított minden egyes tájékoztatót és regisztrációs számot, amit az egyik riválisa helyezett el. Hugh Cuming kagylóspecialista hatalmas gyűjteménye a múzeumhoz került, Gray felesége azonban egy szélvihar idején szállította a nyitott tálcákat az udvaron keresztül, minek következtében az összes címkét elvitte a szél. A gyűjteményt állítólag sosem állították helyre.
A könyvtár vezetője ebben az időben Antonio Panizzi volt, aki teljes megvetéssel tekintett a természetrajzi részlegekre, és általában magára a tudományra is. A nagyközönséget nem bátorították a múzeum természetrajzi kiállításaira. 1835-ben egy parlamenti különbizottságnak Sir Henry Ellis azt mondta, hogy ezt a vezérelvet a vezető könyvtáros és idősebb kollégái teljes mértékben elfogadták.
Richard Owen, a British Museum természetrajzi részlegeinek 1856-ban kijelölt főellenőre e hibák közül többet is helyre hozott. Változtatásaival kapcsolatban Bill Bryson azt írta, hogy „azzal, hogy a Természettudományi Múzeumot mindannyiunk intézményévé tette, Owen megváltoztatta az elvárásainkat a múzeumok céljaival kapcsolatban”.
Owen látta, hogy a természetrajzi részlegek több helyet igényelnek, és mivel a British Museumban a hely korlátozott volt, egy külön épület vált szükségessé. Egy dél-kensingtoni telek megvásárlását követően 1864-ben pályázatot írtak ki az új múzeum megtervezésére. A győztes pályázatot a polgári mérnökként dolgozó Francis Fowke százados küldte be, aki nem sokkal ezután elhunyt. A tervrajz Alfred Waterhouse-hoz került, aki lényeges változtatásokat eszközölt az elfogadott terveken, és a homlokzatot saját, a kontinensen tett gyakori látogatásai által inspirált idioszinkratikus román stílusának megfelelően tervezte meg. Az eredeti terveken a főépülethez mindkét oldalon szárnyak tartoztak, de ezeket pénzügyi okokból rövidesen elhagyták. A nekik szánt helyet mára A Föld Galériák (The Earth Galleries) és a Darwin Központ (Darwin Centre) foglalta el.
Az építkezés 1873-ban kezdődött és 1880-ban fejeződött be. Az új múzeum 1881-ben nyílt meg, de a régi épületből való átköltözés csak 1883-ban fejeződött be.
Waterhouse az épület belsejét és a külsejét egyaránt a viktoriánus kori London füstös levegőjének ellenálló kiterjedt terrakotta cserepekkel látta el, melyeket a tamworth-i Gibbs and Canning Limited gyártott le. A cserepeket és téglákat élő és kihalt növény- és állatfajokat ábrázoló domborművek díszítik a nyugati és a keleti szárnyban is. Az elkülönítésük Owen kérésére történt, annak cáfolataként, hogy Darwin a természetes szelekció elméletén keresztül megpróbálta összekötni a jelenleg élő fajokat a múltbeliekkel.
A múzeum központi tengelye az Imperial College London (a korábbi Imperial Institute) és tovább északra a Royal Albert Hall és az Albert Memorial felé mutat. Ezek az épületek a nem hivatalosan Albertopolisnak nevezett komplexum részét képezik.
Elszakadás a British Museumtól Megnyitása után a Természettudományi Múzeum, hivatalos nevén British Museum (Natural History) jogilag még a British Museum részét képezte és a tudományos művekben gyakran a B.M.(N.H.) vagy a BMNH rövidítéssel hivatkoztak rá. A Királyi (Royal Society), a Linné (Linnean Society) és a Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London), valamint Darwin, Wallace, Huxley és más természettudósok 1886-ban egy petícióval fordultak a brit pénzügyminiszterhez, azt kérve, hogy a múzeum váljon függetlenné a British Museum vezetőségétől, ami közel egy évszázadig tartó heves vitákat váltott ki.
A British Museum Act 1963 által – a Lordok Háza módosító indítványa ellenére – a British Museum (Natural History) saját vagyonkezelő testülettel rendelkező független múzeummá vált, a neve azonban megmaradt. A hivatalos neve csak a Museums and Galleries Act 1992 elfogadása után lett Natural History Museum.
Geológiai Múzeum
1986-ban a múzeum részévé vált a Brit Geológiai Szolgálathoz (British Geological Survey) tartozó Londoni Geológiai Múzeum (Geological Museum), amely sokáig versengett a területen levő korlátozott helyért. A Geológiai Múzeum a kiállításai révén, melyek részeként egy aktív vulkán modell és egy (James Gardiner által tervezett) földrengés gép is megtekinthető, világhírűvé vált, és otthont ad a világ első számítógéppel feljavított – A Föld Kincsei (Treasures of the Earth) című –, kiállításának is. 1996-ban a múzeum galériáit teljesen újjáépítették, és az itt levő kiállítást A Föld Galériái (The Earth Galleries) címen tették újra látogathatóvá, míg a Waterhouse-épületben levő kiállítások címét Az Élet Galériáira (The Life Galleries) változtatták.
A Természettudományi Múzeum saját Ásványtani bemutatói nagyrészt változatlanok maradtak, például szolgálva a Waterhouse-épület 19. századi kiállítási módszereire
A Neal Potter által tervezett központi átrium azzal csábítja a látogatókat a felső galériák megtekintésére, hogy egy mozgólépcsőn keresztül átviszi őket egy véletlenszerűen elhelyezett lemezekből felépített Föld modellen. Az új dizájn a falakat újrahasznosított palával, valamint a fontosabb csillagok és bolygók homokfúvásos képeivel borítja be. A múzeum 'sztárjainak' számító geológiai kiállítások a falak között tekinthetők meg. A háttér hat ikonikus alakja azt mutatja be, hogyan látták a korábbi generációk a Földet.
A Darwin Központ bélyegkép|jobbra|A múzeum nem nyilvános része. A Tartály Terem (Tank Room) és a benne található Darwin Központ, 1. fázis (Darwin Centre Phase 1) tartalmazza a 'szellem gyűjtemény' nagy részét és a hozzá tartzó preparációs létesítményeket. Az újabban épített részek közé tartozó (Charles Darwinról elnevezett) Darwin Központot (Darwin Centre) abból a célból hozták létre, hogy helyet adjon a múzeum több tíz millió példányának, a tudományos személyzetnek, valamint, hogy új élményeket szerezzen a látogatóknak. Két különböző fázisban épült fel, melyek során a Waterhouse épületet két új épületrésszel egészítették ki; ez a legjelentősebb új fejlesztési projekt a múzeum történetében.
A Darwin Központ, 1. fázisában a zoológiai részleg 'szellem gyűjteményei' – alkoholban tartósított élőlények – találhatók. A 2. fázist 2008 szeptemberében leplezték le, és 2009 szeptemberében nyitották meg. A dán C. F. Møller Architects által tervezett óriási, 8 szintes, gubó formájú épület az entomológiai és botanikai gyűjteményeket – a 'száraz gyűjteményeket' – tartalmazza.
A központ leghíresebb teremtménye az Archie-nak becézett 8,62 méter hosszú óriáskalmár.
Az Attenborough Stúdió Mivel a múzeum csökkenteni kívánta a tudományos oktatással és a megőrzési feladatokkal kapcsolatos tájékoztatással járó terhet, egy új multimédia stúdiót hoztak létre a Darwin Központ, 2. fázis részeként. A (legnagyobb természettudományi filmarchívumot birtokló) BBC Natural History Unittal együttműködve a köztiszteletben álló kommentátorról és műsorvezetőről Sir David Attenborough-ról elnevezett Attenborough Stúdió multimédiás környezetet biztosít az oktatóprogramok számára. A stúdió azt tervezi, hogy folytatja a napi előadásokat és bemutatókat.
Nagyobb példányok és kiállítások bélyegkép|A Nagy Emlősök Terme (Large Mammals Hall) az erkélyről