Antonio Labriola (Cassino, 1843. július 2. – Róma, 1904. február 12.) az első olasz marxista teoretikus, különösen a történelmi materializmussal foglalkozott. Nézetei a 20. század elején jelentős hatást gyakoroltak Benedetto Crocera és Antonio Gramscira.

Élete és munkássága Labriola a dél-olaszországi Cassinoban született, egy általános iskolai tanító gyermekeként. A Nápolyi Egyetemen a hegeliánus Bertrando Spaventa tanítványa volt. Első publikációi még hegeliánus szellemben készültek, de 1869-re már éles kritikával illette ezt a filozófiai irányzatot. 1871-től a Nápolyi Egyetem docense.

1870 és 1874 között liberális politikai ujságokban publikált: Gazzetta di Napoli, Il Piccolo, L‘Unità Nazionale és a Monitore di Bologna. 1874-ben kinevezték a Római Egyetem etika és pedagógia professzorának. Később filozófiát, történetfilozófiát és pedagógiát adott elő. Johann Friedrich Herbart etikai pszichológiájának hatására fokozatosan eltávolodott Hegel historicizmusától.

Az 1880-as évek második felére a Giuseppe Garibaldi vezette népmozgalom és a Mihail Bakunyin nevével fémjelzett anarchista mozgalom hatására politikai nézetei mindinkább balra tolódtak. Először a radikális Clevises, majd a szocialista Filippo Turati gyakorolt rá politikai befolyást. 1880 és 1886 között államelméleti előadásokat tartott.

Részben a Párizsi Kommün hatására 1887 és 1890 között figyelme az állam és a polgári társadalom demokratikus átalakítása felé fordult. 1890-től intenzív levelezésbe kezdett Engelssel, Karl Kautskyval, Eduard Bernsteinnel és Georges Sorellel. Ettől az időszaktól mélyebben tanulmányozta Marx és Engels műveit. 1891-ben az egyik fő szervezője volt Rómában a május elsejei tüntetésnek.http://www.marxists.org/glossary/people/l/a.htm#labriola-antonio

1892-ben részt vett a Szocialista Párt Genovai alapító kongresszusán, ahol bírálta Turati pragmatikus és reformista pártkoncepcióját. Mivel felismerte az elmaradott olaszországi kapitalista fejlődés következményeként a munkásosztály politikai befolyásának gyengeségét, visszavonult a konkrét szervezőmunkától és energiáit a teoretikus tevékenységnek szentelte.

Egyik legfontosabb műve A történelmi materializmusrólAntonio Labriola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, 1966. 67–174. old. (Del materialismo storico) címmel 1896-ban jelent meg először, s íróját kora elismert marxista teoretikusává tette. G. V. Plehanov terjedelmes tanulmányt szentelt e munka kritikai elemzésének és méltatásának.A materialista történelemfelfogásról. in.: Plehanov válogatott filozófiai írásai. Kossuth Könyvkiadó, 1972. 287–325. old. Munkája hozzájárulás volt az akkoriban kibontakozó „etikai marxizmus” kontra „tudományos marxizmus” vitához – az utóbbi védelmében. E vitában Bernstein és hívei filozófiailag a marxizmus neokantiánus revízióját, politikailag pedig reformizmust hirdettek.

Öröksége Labriola az olasz marxizmus alapítójának számít. Tevékenységét Engels, Plehanov, Lenin, Gramsci, Palmiro Togliatti nagy elismeréssel méltatta.Antonio Labriola: Tanulmányok a történelmi materializmusról. Kossuth Könyvkiadó, 1966. V. old. Engelshez írott leveleit 1927–1928-ban publikálták. Műveit a mai napig érdeklődés övezi,L. Michelini, "Antonio Labriola e la scienza economica. Marxismo e marginalismo", in "Marginalismo e socialismo nell’Italia liberale 1870-1925", a cura di M. Guidi e L. Michelini, Annali della Fondazione Feltrinelli, Milano, 2001, pp. 401-436A. Burgio, Antonio Labriola nella storia e nella cultura della nuova Italia, Macerata, 2005 .N. D'Antuono, Saggio introduttivo e commento a A. Labriola, Discorrendo di socialismo e filosofia, Bologna, 2006, CLXXIV-280 p., . a közelmúltban is újra kiadták.Del materialismo storico e altri scritti, Milano, Milano, 2000, M&B Publishing

Művei nyomtatásban

Magyarul Tanulmányok a történelmi materializmusról; ford. Nyilas Vera; Kossuth, Bp., 1966

Olaszul

La concezione materialistica della storia, 1868 La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele, 1871 Della libertà morale, 1873 Morale e religione, 1873 Dell'insegnamento della storia. Studio pedagogico, 1876 L'ordinamento della scuola popolare in diversi paesi. Note, 1881 I problemi della filosofia della storia. Prelezione letta nella Universita di Roma il 28 febbraio 1887, 1887 Della scuola popolare. Conferenza tenuta nell'aula magna della Universita (domenica 22 gennaio 1888), 1888 Al comitato per la commemorazione di G. Bruno in Pisa. Lettera, 1888 Del socialismo. Conferenza, 1889 Proletariato e radicali. Lettera ad Ettore Socci a proposito del Congresso democratico, 1890 Saggi intorno alla concezione materialistica della storia In memoria del manifesto dei comunisti, 1895 Del materialismo storico. Dilucidazione preliminare, 1896 Discorrendo di socialismo e di filosofia. Lettere a G. Sorel, 1898 Da un secolo all'altro. Considerazioni retrospettive e presagi, 1925 L'università e la libertà della scienza, 1897 A proposito della crisi del marxismo, 1899 Scritti varii editi e inediti di filosofia e politica, raccolti e pubblicati da Benedetto Croce, 1906 Del materialismo storico e altri scritti, Milano, Milano, 2000, M&B Publishing Opere complete Scritti e appunti su Zeller e su Spinoza (1862-1868), 1959 La dottrina di Socrate secondo Senofonte, Platone ed Aristotele (1871), 1961 Ricerche sul problema della libertà e altri scritti di filosofia e di pedagogia (1870-1883), 1962

Művei az interneten

Olaszul L’Archivio Antonio Labriola Marxists Internet Archive http://www.intratext.com/Catalogo/Autori/Aut568.HTM

Angolul Antonio Labriola Archive at Marxists Internet Archive

Jegyzetek

Kategória:Olasz filozófusok Kategória:1843-ban született személyek Kategória:1904-ben elhunyt személyek Kategória:Frosinone megyeiek Kategória:Olasz egyetemi, főiskolai oktatók