Az alábbi lista Vietnám uralkodóit tartalmazza. A kínai mintára bevezetett császár otthon, király külföldön rendszerben a vietnámi uralkodók a császári címet (皇帝, Hoàng đế) használták belföldön, máshol pedig az uralkodó (vua, 𤤰), király (Vương, 王) vagy őfelsége (őcsászári felsége, Bệ hạ 陛下) címeket viselték.Woodside, Alexander (1988). Vietnam and the Chinese Model: A Comparative Study of Vietnamese and Chinese Government in the First Half of the Nineteenth Century. Harvard University Asia Center.International Federation of Library Associations and Institutions, ed. (2013). Names of Persons: National Usages for Entry in Catalogues. Harvard Univ Asia Center.
Áttekintés
Egyes vietnámi uralkodók királynak (vương) vagy császárnak (hoàng đế) nyilvánították magukat. A császári címeket bel- és külügyekben egyaránt használták, kivéve a Kínába irányuló diplomáciai küldetéseket, ahol a vietnámi uralkodókat királyi vagy hercegi rangúnak tekintették. A kései Lê dinasztia tagjai közül sokan csak jelképes uralkodók voltak, a tényleges hatalmat a feudális urak és hercegek gyakorolták, akik elvileg a császár szolgálói voltak. A legtöbb vietnámi uralkodót posztumusz nevükről, templomi nevükről, vagy uralkodási érájuk nevéről ismerjük, míg a Nguyễn-dinasztia, Vietnám utolsó uralkodócsaládja a korabeli megnevezéséről ismert.
Uralkodói címek
Vietnámi nyelvű címek A vietnámi uralkodók számos címet használtak, az egyes uralkodók tekintélyétől és népszerűségétől függően. Az első legendás uralkodók, valamint a sino (kínai) nyelveket beszélő Zhao dinasztia és a korai Ly dinasztia kivételével a legnépszerűbb és leggyakoribb vietnámi uralkodói cím a vua 𪼀 (szó szerint lefordítva uralkodó, főnök) Liam C. Kelley, amerikai vietnamológus szerint „nagyrészt ez a kép a kínai kultúra átvételén alapul az "apához" társított jóindulatú tulajdonságok miatt (másrészt azonban az apáról alkotott kép lehet félelmetes, szigorú vagy akár gonosz is)”. Mivel a Chữ Nôm írást, a vietnámi nyelv leírására létrehozott kínai eredetű írásrebdszert nem egységesítették, a vua szót különböző módon írták le. Az óvietnámi (10-15. század) a Việt Điện U Linh Tập-ban, egy 14. században íródott buddhista vietnámi krónikában bùgài (kínaiul 布蓋, vua cái, jelentése vietnámi nyelven nagy uralkodó)DeFrancis, John (2019), Colonialism and language policy in Viet Nam, Walter de Gruyter GmbH & Co KG, p. 22. alakban szerepel, a Phật thuyết đại báo phụ mẫu ân trọng kinh, 15. századi buddhista szentírásban sībù (司布) alakban fordul elő; a közép-vietnámi nyelvben (16-17. század) ꞗua vagy bua;Baron, Samuel; Borri, Christoforo; Dror, Olga; Taylor, Keith W. (2018). Views of Seventeenth-Century Vietnam: Christoforo Borri on Cochinchina and Samuel Baron on Tonkin. Cornell University Press. pp. 182, 240, explain in pp. 20–21. a kora újkori vietnámi nyelvben (18-19. század) vua lett.Rochon, Alexis-Marie de (1792). A voyage to Madagascar and the East Indies. p. 302. Ez az uralkodói cím nem található egyetlen vietnámi uralkodói krónikában sem, amelyek mindegyike a Chữ Hán írással íródott.
Mark Alves nyelvész szerint a vietnámi vua látszólag a király vang/wáng, 王) cím ókínai alakjából, *ɢʷaŋ - óvietnámi alakja Muong - származó kölcsönszó volt. Frédéric Pain antropológus és nyelvész azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a vua egy eredeti vietnámi uralkodó cím, óvietámi alakja *k.bɔ" lehetett.Pain, Frederic (2020). "Giao Chỉ" ("Jiāozhǐ") as a diffusion center of Chinese diachronic changes: syllabic weight contrast and phonologisation of its phonetic correlates". Tsing Hua Journal of Chinese studies p.15. Míg az uralkodót a köznyelvben általában vua-ként emlegették, a vietnámi királyi feljegyzések és hivatalos ceremoniális címek a hoàng đế (császár) vagy vương (király) kifejezést használták, amelyek a kínai huang-ti és vang (wáng királyi címek vietnámi fordításai Đinh Bộ Lĩnh óta. Ezeket a vietnámi uralkodók tekintélyének kifejezésére használták, utóbbit a kínai császársággal való hódoltsági kapcsolatokban használták anélkül, hogy hivatalosan is kínai alattvalónak tekintették volna őket.Yu Insun Lê Văn Hữu and Ngô Sĩ Liên. A Comparison of Their Perception of Vietnamese History, pp. 45-71 in Reid & Tran 2006 (p. 67).
A buddhizmus megjelenése számos vietnámi királyi címre is befolyást gyakorolt, például amikor a 12. század végén uralkodó király, Lý Cao Tông (uralkodott: 1176-1210) azt követelte udvaroncaitól, hogy phật (Buddha) néven hivatkozzanak rá.Sponberg, Alan; Hardacre, Helen (1988). Maitreya, the Future Buddha. Contributed by Reischauer Institute Professor of Japanese Religions and Society & American Academy of Religion, National Endowment for the Humanities, Princeton University. Cambridge University Press. p. 158. Dédnagyapja és elődje, Lý Nhân Tông (uralkodott: 1072-1127), a buddhista szangha nagy pártfogója, 1121-ben felállított sztéléfeliratában magát és eredményeit az indiai szubkontinensen Gautama Buddha korához közeli ősi uralkodóihoz, különösen Udajana királyhoz és Asóka császárhoz hasonlította.Whitmore, John K. (2015), "Building a Buddhist monarchy in Dai Viet: Temples and texts under Ly Nhan Tong (1072-1127)", in Lammerts, Dietrich Christian (ed.), Buddhist Dynamics in Premodern and Early Modern Southeast Asia, ISEAS Publishing, Institute of Southeast Asian Studies, pp. 283–306.
Csam nyelvű címek A mai Közép- és Dél-Vietnám területén fekvő egykori Csampa királyság uralkodói (a csam nép tagjai) számos címet használtak, amelyek többnyire szanszkrit nyelvű uralkodói címekből származtak. Voltak előtagcímek, köztük a dzsaja (jaya) és a Śrī, amelyek közül a Śrī (Ő dicsőséges, Őfelsége) gyakrabban használták az egyes uralkodók neve előtt, és néha a Śrī és a dzsaja kombinálódott Śrī dzsaja [uralkodói név] alakban. A királyi címeket az uralkodók hatalmának és tekintélyének jelzésére használták: radzsa-di-radzsa (királyok királya), maharadzsadiradzsa (királyok nagy királya), arddharadzsa (alkirály).Schweyer, Anne-Valérie (2005). "Po Nagar de Nha Trang, seconde partie : Le dossier épigraphique". Aséanie. p. 87–120. Vijaya csampa és a Simhavarmanid dinasztia 1471-es bukása után minden szanszkrit cím eltűnt a csam feljegyzésekből, mivel a déli Panduranga uralkodók Po (őshonos csam cím, amely azt is jelenti: „király, királynő, őfelsége”) néven nevezték magukat, és az iszlám fokozatosan felváltotta a hinduizmust az 1471 utáni Csampában.
Ókori dinasztiák (Kr. e. 2879 – Kr. e. 258)
+<center>Uralkodó-dinasztiák<center>Uralkodott<center>Megjegyzés Kinh Dương Vương (1. dinasztia)ur.: Kr. e. 2879 – Kr. e. 2794<small> Lạc Long Quân királyok (2. dinasztia)ur.: Kr. e. 2793 – Kr. e. 2525<small> Hùng Quốc Vương királyok (3. dinasztia)ur.: Kr. e. 2524 – Kr. e. 2253<small> Hùng Diệp Vương királyok (4. dinasztia)ur.: Kr. e. 2252 – Kr. e. 1913<small> Hùng Hy Vương királyok (5. dinasztia)ur.: Kr. e. 1912 – Kr. e. 1713<small> Hùng Huy Vương királyok (6. dinasztia)ur.: Kr. e. 1712 – Kr. e. 1632<small> Hùng Chiêu Vương királyok (7. dinasztia)ur.: Kr. e. 1631 – Kr. e. 1432<small> Hùng Vi Vương királyok (8. dinasztia)ur.: Kr. e. 1431 – Kr. e. 1332<small> Hùng Định Vương királyok (9. dinasztia)ur.: Kr. e. 1331 – Kr. e. 1252<small> Hùng Nghi Vương királyok (10. dinasztia)ur.: Kr. e. 1251 – Kr. e. 1162<small> Hùng Trinh Vương királyok (11. dinasztia)ur.: Kr. e. 1161 – Kr. e. 1055<small> Hùng Vũ Vương királyok (12. dinasztia)ur.: Kr. e. 1054 – Kr. e. 969<small> Hùng Việt Vương királyok (13. dinasztia)ur.: Kr. e. 968 – Kr. e. 854<small> Hùng Anh Vương királyok (14. dinasztia)ur.: Kr. e. 853 – Kr. e. 755<small> Hùng Triệu Vương királyok (15. dinasztia)ur.: Kr. e. 754 – Kr. e. 661<small> Hùng Tạo Vương királyok (16. dinasztia)ur.: Kr. e. 660 – Kr. e. 568<small> Hùng Nghị Vương királyok (17. dinasztia)ur.: Kr. e. 568 – Kr. e. 408<small> Hùng Duệ Vương királyok (18. dinasztia)ur.: Kr. e. 408 – Kr. e. 258<small>
Thục-dinasztia és Triệu-dinasztia (Kr. e. 257 – Kr. e. 111)
+<center>Uralkodó<center>Uralkodott<center>Megjegyzés An Dương Vươngur.: Kr. e. 257, †Kr. e. 207<small> Zhao Tuour.: Kr. e. 207, †Kr. e. 137<small> Zhao Mour.: Kr. e. 137, †Kr. e. 122<small> Zhao Yingqiur.: Kr. e. 122, †Kr. e. 115<small> Zhao Xingur.: Kr. e. 115, †Kr. e. 112<small> Zhao Jiandeur.: Kr. e. 112, †Kr. e. 111<small>Kínai megszállás (Kr. e. 111 – Kr. u. 541)
Korai Lý-dinasztia (541 – 602)
+<center>Uralkodó<center>Uralkodott<center>Megjegyzés Lý Nam Đế (*503. október 17.)ur.: 541, †548. április 13.<small> Triệu Việt Vươngur.: 548, †571<small> Hậu Lý Nam Đế (*518 k.)ur.: 571–602, †606<small>Kínai megszállás (602 – 939)
Kisebb dinasztiák uralkodói (939 – 1009)
+<center>Uralkodó<center>Uralkodott<center>Megjegyzés Ngô Quyền (*897. március 12.)ur.: 939, †944<small> Dương Tam Khaur.: 944, †950<small> Ngô Xương Ngậpur.: 950, †965<small> Đinh Bộ Lĩnh (*924. március 22.)ur.: 968, †979 októbere<small> Đinh Toàn (*974)ur.: 979–980, †1001<small> Lê Hoàn (*941. augusztus 10.)ur.: 980, †1005<small> Lê Trung Tông (*983)ur.: 1005, †1005<small> Lê Long Đĩnh (*986. november 15.)ur.: 1005, †1009. november 19.<small>
Késői Lý-dinasztia (1010 – 1225)
+<center>Uralkodó<center>Uralkodott<center>Megjegyzés Lý Thái Tổ (*973. március 8.)ur.: 1010, †1028. március 31.<small> Lý Thái Tông (*1000. július 29.)ur.: 1028, †1054. november 3.<small> Lý Thánh Tông (*1023. március 30.)ur.: 1054, †1072. február 1.<small> Lý Nhân Tông (*1066. február 22.)ur.: 1072, †1127. január 15.<small> Lý Thần Tông (*1116 júniusa)ur.: 1127, †1138. október 31.<small> Lý Anh Tông (*1136 áprilisa)ur.: 1138, †1175. augusztus 14.<small> Lý Cao Tông (*1173. július 6.)ur.: 1176, †1210. november 15.<small> Lý Huệ Tông (*1194 júliusa)ur.: 1211–1224, †1226. szeptember 3.<small> Lý Chiêu Hoàng (*1218 szeptembere)ur.: 1224–1225, †1278 márciusa<small>
Trần-dinasztia (1226 – 1400)
+<center>Uralkodó<center>Uralkodott<center>Megjegyzés Trần Thái Tông (*1218. július 17.)ur.: 1226–1258, †1277. május 4.<small> Trần Thánh Tông (*1240. október 12.)ur.: 1258–1278, †1290. július 3.<small> Trần Nhân Tông (*1258. december 7.)ur.: 1278–1293, †1308. december 16.<small> Trần Anh Tông (*1276. szeptember 17.)ur.: 1293–1314, †1320. december 12.<small> Trần Minh Tông (*1300. szeptember 4.)ur.: 1314–1329, †1357. március 10.<small> Trần Hiến Tông (*1319. május 17.)ur.: 1329, †1341. június 11.<small> Trần Dụ Tông (*1336. október 19.)ur.: 1341, †1369. május 25.<small> Dương Nhật Lễur.: 1369, †1370<small> Trần Nghệ Tông (*1321 decembere)ur.: 1370–1372, †1394. december 15.<small> Trần Duệ Tông (*1337. június 30.)ur.: 1372, †1377. március 4.<small> Trần Phế Đế (*1361. március 6.)ur.: 1377, †1388. december 6.<small> Trần Thuận Tông (*1378)ur.: 1388–1398, †1399 áprilisa<small> Trần Thiếu Đế (*1396)ur.: 1398–1400, †1400 után<small>
Kisebb dinasztiák uralkodói (1400 – 1428)
+<center>Uralkodó<center>Uralkodott<center>Megjegyzés Hồ Quý Ly (*1336)ur.: 1400–1401, †1407<small> Hồ Hán Thươngur.: 1401, †1407<small> Giản Định Đếur.: 1407, †1409<small> Trùng Quang Đếur.: 1409, †1413<small>Kínai megszállás (1407 – 1427) Trần Cảour.: 1426, †1428<small>
Késői Lê-dinasztia (1428 – 1527)
+<center>Uralkodó<center>Uralkodott<center>Megjegyzés Lê Lợi (*1385. szeptember 10.)ur.: 1428, †1433. szeptember 5.<small> Lê Thái Tông (*1423. november 20.)ur.: 1433, †1442. augusztus 4.<small> Lê Nhân Tông (*1441. május 9.)ur.: 1442, †1459. október 3.<small> Lệ Đức Hầu (*1439 októbere)ur.: 1459, †1460. június 6.<small> Lê Thánh Tông (*1442. július 20.)ur.: 1460, †1497. január 30.<small> Lê Hiến Tông (*1461. augusztus 10.)ur.: 1497, †1504. május 24.<small> Lê Túc Tông (*1488. augusztus 1.)ur.: 1504, †1504. december 30.<small> Lê Uy Mục (*1488. május 5.)ur.: 1505, †1509. december 1.<small> Lê Tương Dực (*1495. június 25.)ur.: 1509, †1516. április 7.<small> Lê Chiêu Tông (*1506. október 4.)ur.: 1516–1522, †1525. december 18.<small> Lê Cung Hoàng (*1507. július 26.)ur.: 1522, †1527. június 15.<small>
Mạc-dinasztia-dinasztia (1527 – 1593) Északon uralkodik.