Lechner László (Pest, 1841. – Budapest, 1883. szeptember 9.) főgimnáziumi tanár, plébános, költő.
Élete
Iskoláit Erdélyben elvégezvén, a teológiai pályára lépett és Tövisen plébános lett. Az 1870-es évek elején pályát változtatott és tanár volt, előbb Hódmezővásárhelyen, majd a fehértemplomi állami főgimnáziumban. 1883-ban áthelyezték Lőcsére a reáliskolához; de mielőtt állását elfoglalhatta volna, szeptember 9-én meghalt Budapesten.
Költeményei többnyire Csataghi névvel jelentek meg; állandó munkatársa volt a Délmagyarországi Közlönynek és pap korában több teológiai lapnak és a Magyar Államnak.
Munkái
Emlékül a jó gyergyaiaknak. Uo. 1886. Emlékül Reményinek. Uo. 1866. Ifjúkori költemények. I. Brassó, 1867. (Mind a három munka Csataghi álnévvel.) 1867. újévi gondolatok. Uo. 1867. Az ötödik feleség. Regény. Dincklage-Campe bárónő után ford. Szeged, 1874. Két kötet. (A Szegedi Hiradó Regénytára 1., 2.) Uti rajzok. Temesvár, 1881. (Csataghi L. névvel.) Siemiensky Lucian két beszélye. Ford. Győr, 1889. Habicht Lajos, A Jakubinus nő bosszúja. Ford. Ugyanott, 1893. (Egyetemes könyvtár 61.)
Szerkesztette 1874-ben a Hódmező-Vásárhely c. Deákpárti közlönyt.
Források
További információk
Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Pestiek Kategória:1841-ben született személyek Kategória:1883-ban elhunyt személyek Kategória:Magyar költők