thumb|right|220px|Apró csetkáka (Eleocharis acicularis)
A törpekákás iszaptársulások (Isoëto-Nanojuncetea Br-Bl. et R. Tx. ex Westhoff & al. 1946) társulástani osztálynak egyetlen, Magyarországon is előforduló rendje a törpekákásoké (Nanocyperetalia Klika 1935).
Elterjedésük
A rend Nyugat-, Közép- és Délkelet-Európa törpekáka vegetációjának társulásait tartalmazza. Ezek bárhol az országban előfordulhatnak.
Növényzetük, fajösszetételük és betelepülésük
Növényborításuk rendszerint gyér; állományaik fajszegények. Gyakoriak a „törpezsombékok” kisebb csomói és a leterülő hajtású, talajra simuló növényi formák.
A szabaddá váló felszíneken sok esetben először mohák: becősmohák, például Anthoceros punctatus, lombosmohák, például Drepanocladus aduncus, körtikemoha (Physcomitrium pyriforme), májmoha (Riccia spp.) és
moszatok (tűfejmoszat, Botrydium granulatum) jelennek meg.
Később indulnak fejlődésnek a magasabb rendű növények, amelyeknek többsége vagy apró termetű kákaféle: barna palka (Cyperus fuscus), sárga palka (Pycreus flavescens), apró csetkáka (Eleocharis acicularis), iszapkáka (Dichostylis micheliana), henye káka (Schoenoplectus supinus),
vagy szittyóféle: fülemüleszittyó (Juncus articulatus), varangyszittyó (Juncus bufonius), iszapszittyó (Juncus tenageia), békaszittyó (Juncus effusus).
A növényzet jellemző alkotói az iszapgyopárok: Gnaphalium uliginosum, Gnaphalium luteo-album.
Jellemző leterülő formák: látonya (Elatine spp.), bajuszpázsit (Heleochloa spp.), henye pimpó (Potentilla supina), heverő orbáncfű (Hypericum humifusum).
Jellegzetes, kis termetű kétszikűek: iszaprojt (Limosella aquatica), iszapfű (Lindernia procumbens), csepplen (Radiola linoides), centike (Centunculus minimus).
Életmódjuk, termőhelyük
Kialakulásuk alapvető feltételei: a rövid vegetációs időszak, a tartósan vagy átmenetileg nedves környezet és az évelő növényzet hiánya – bár a sekély vízzel hosszan elárasztott rizsvetésekben is feltűnhetnek.
A vegetációs időszak hosszát legtöbbször a tartós vízborítás szabja meg – általában ez pusztítja el az évelő szárazföldi növényzetet bár, ezek a társulások ritkábban antropogén hatásra is kialakulhatnak. A fentiek ártelmében a törpekákások jellemzően azonális növénytársulások, bár az egyes társulások között edafikus és klímafüggő jellegűek is feltűnnek.
A környezeti elemek ilyen gyors fluktuációját csak a gyors életciklusú fajok viselik el. A folyómedrek, hullámterek rendszeres elárasztása, kedvezőtlen mechanikai tulajdonságú, nitrogénszegény, nyers öntéstalajt hagy maga után, és ez nagyban befolyásolja a megtelepülő növényzet fajösszetételét. A kiszáradó hullámtéri árkokban, kubikgödrök vizében a bepárlódás miatt (főleg a felszínhez közel) megnő a karbonáttartalom; a mentett ártereken kevesebb só is felhalmozódhat.
Az antropogén hatások lényege a természetes szukcesszió gátlása. A hordalékok változatos minősége miatt az öntéstalaj sokféle lehet, akár nitrogéngazdag felszínek is kialakulhatnak.
A törpekákások tipikus pionír társulások. Állományaikba gyakran még a vegetációs időszakban is hatolnak be más társulások fajai, amelyek fokozatosan teljesen új társulásokat alakíthatnak ki.
Rendszertani felosztásuk
A társulástani rend két, a Kárpát-medencében előforduló csoportja: törpekákagyepek (Nanocyperion Koch ex Libbert 1932) – öt alcsoporttal, kilenc növénytársulással; szikesedő hordaléktalajok iszapnövényzete (Verbenion supinae Slavnić 1951) – három növénytársulással.
Források
Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén, 2005: Növényföldrajz 5. Az iszapnövényzet
Kategória:Magyarország növénytársulásai