thumb|right|220px|Lápi sás (Carex davalliana)
Az üde mészkedvelő rétlápok (Caricion davallianae) csoportja a láprétek egyik alapvető típusa, az üde láprétek Magyarországon is előforduló növénytársulásait fogja közös rendszertani kategóriába. Társulástanilag ez a bázikus síklápok (Caricetalia davallianae Br.-Bl. 1949) társulástani rendjének egyetlen, Magyarországon is elterjedt társuláscsoportja.
Kialakulásuk, elterjedésük
Ez az üde, tocsogós gyepek főleg Közép-Európában terjedtek el a síkságokon, a dombvidékeken és az alacsonyhegységekben.
Megjelenésük, fajösszetételük
Cönológiailag és ökológiailag az átmeneti lápok (gyapjas magvú sásos Caricion lasiocarpae, sárga sásos Caricion flavae) és a kiszáradó láprétek (Molinion) között állanak. Megjelenésük rendszerint részben zsombékos alacsony gyepes, két lágyszárú- és egy mohaszinttel. A fölső lágyszárú szint középmagas (80 cm-ig).
Három, szerkezeti-fiziognómiai típusukat különböztetik meg: szőnyegszerű láprétek, zsombékosodó láprétek, (az eutrofizálódás eredményeként) náddal vagy magaskórókkal (pl. csermelyaszat Cirsium rivulare) ritkásan benőtt láprétek. Ez utóbbi típus alsóbb szintjein a lápréti fajegyüttes még felismerhető.
Hidroökológiai szempontból négy csoportjukat különböztetik meg: feltöltődő lápokon kialakult láprétek (pl. Marcal-medence, Nagyberek), átszivárgásos lápokon kialakult láprétek (pl. Bakonyalja, Látrány), felszínen csörgedező vizű lápokon kialakult láprétek (pl. Bakonyalja), forráslápok láprétjei (pl. Zempléni-hg., Bakonyalja).
A lápoktól eltérően társulásaik rendkívül fajgazdagok. Társulásalkotó fajaik: lápi sás (Carex davalliana), keskeny levelű gyapjúsás (Eriophorum angustifolium), széles levelű gyapjúsás (Eriophorum latifolium), nagy szittyó (Juncus subnodulosus), lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa, Sesleria caerulea);
Néhány, egyéb lápi növénytársulásban is fontos szerepet betöltő növényfaj üde lápréteken is lehet állományalkotó; az ezekkel dominált láprétek a zsombékos vagy tőzegmohás lápoknál sokkal fajgazdagabbak. Ilyen pl. a Marcal-medencében: gyapjas magvú sás (Carex lasiocarpa), vidrafű (Menyanthes trifoliata),
Egyéb helyeken: sárga sás (Carex flava), pikkelyes sás (Carex lepidocarpa), kormos csáté (Schoenus nigricans), kormos csáté (Schoenus nigricans).
Jellemző fajok: barna sás (Carex hostiana), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorhiza incarnata), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), tarka zsurló (Equisetum variegatum) (mára nagyon megritkult), fehér májvirág (Parnassia palustris), lápi galaj (Galium uliginosum), kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica). ördögharaptafű (Succisa pratensis), csermelyaszat (Cirsium rivulare), mocsári aszat (Cirsium palustre). gyérvirágú csetkáka (Eleocharis quinqueflora), magyar lednek (Lathyrus pannonicus ssp. pannonicus), illatos hagyma (Allium suaveolens).
Ritka glaciális reliktumok: lisztes kankalin (Primula farinosa) havasi hízóka (Pinguicula vulgaris).
Ritka, de jellemző fajok: havasi szittyó (Juncus alpinoarticulatus, Juncus alpinus), posványkakastaréj (Pedicularis palustris) alacsony pozdor (Scorzonera humilis) (pl. a Marcal medencéjében),
Egykor üde lápréten élt fajok: havasi hízóka (Pinguicula alpina), nyári füzértekercs (Spiranthes aestivalis),
Az üde láprétek és a kékperjések közös fajai: fehérmájvirág (Parnassia palustris) kisvirágú pacsirtafű (Polygala amarella).
Alárendelten az üde lápréteken is előfordul számos, az egyéb lápi társulásokban gyakoribb növényfaj:
rostos tövű sás (Carex appropinquata) csőrös sás (Carex rostrata) és Buxbaum-sás (Carex buxbaumii) a Marcal medencéjében, hengeres sás (Carex diandra) a Zempléni-hegységben, fekete sás (Carex nigra) a Zalai-dombvidéken, téli sás (Cladium mariscus) pl. a Nagyberekben, , (), Thelypteris palustris (Somogy: Látrány), stb. mocsári zörgőfű (Crepis paludosa) pl. a Marcali-háton, gázlóvirág (lápi gázló, Hydrocotyle vulgaris) a Balaton mellett.
Hasonképpen megtalálható az üde lápréteken több, a nedves réteken szokásos növényfaj is, pl.: egypejvás csetkáka (Eleocharis uniglumis), kétlaki macskagyökér (Valeriana dioica).
Jól fejlett mohaszintjük főleg lombosmohákból (Bryophyta) áll. A mohafajok közül jellemző, de viszonylag ritka a körkörös sarlósmoha (Drepanocladus revolvens), nagyon ritka a mocsári aranymoha (Campylium elodes) és a skorpiómoha (Scorpidium scorpioides); utóbbi jelenleg csak Vácrátót környékéről ismert. Gyakoribb fajok:
Campylium stellatum, Fissidens adianthoides.
Az idegenhonos (többnyire inváziós) fajok aránya elérheti az 50 %-ot.
Életmódjuk, termőhelyük
Friss vízzel folyamatosan ellátott, állandóan nedves, közepes vagy bázikus kémhatású (sok kationt tartalmazó, többnyire mésztartalmú) talajon alakulnak ki, aminek csak nagyon vékony, felszíni rétegét nem itatja át folyton a víz. A tápanyagok lassan táródnak fel. A meszes talajban hidroxiapatit és kalcit csapódik ki, ezért különösen a növények számára felvehető foszfor kevés. Az élő növényzet alatt sástőzeg képződik.
A vegetációs periódus elején a víz a talajfelszín fölé emelkedik, a nyári hónapokban 40–60 cm mélyre süllyedhet. A zsombékos részek sokáig elöntve maradnak, ahol viszont visszahúzódik a tocsogókból a víz, ott a mohaszint és a vastag tőzegtalaj sokáig megőrzi a nedvességet — főleg, hogy a víz később is szivárog, néha vékony rétegben a felszínen is. Hasonló körülmények között fejlődnek ki azokban a forráslápokat körülvevő szélesebb völgyfőkben, amelyekben a folyamatosan átcsurgó csermelyek állandóan nedvesen tartják a talajt, ami így a nyár végére sem szárad ki. A vízben rendszerint kevés az oxigén. Az állandóan átitatott talaj és a víz nagy hőkapacitása miatt a termőhely mikroklímája kiegyenlítetten hűvös.
Állományaik rendszerint zsombékosokkal, kékperjésekkel, mocsárrétekkel, illetve ma már gyakran jellegtelen, elgyomosodott területekkel érintkeznek .
A lápréteket a kaszálás tartja fenn; annak hiányában a szukcesszió folytatódik, és apránként láperdőkké alakulnak. A legeltetés és a műtrágyázás (okozta tápanyagbőség) is rohamos degradálódásukhoz, majd kipusztulásukhoz vezet.
Társulástani felosztásuk
A társuláscsoportnak Magyarországon nyolc növénytársulását ismerjük: télisásos láprét (Cladio marisci-Schoenetum nigricantis Soó 1930) — zsombékos, viszonylag fajszegény, a szukcesszió korai szakaszára jellemző, télisással és lebegő hínárokkal, elsősorban a Dunántúlon; csátés láprét (Orchio-Schoenetum nigricantis (Allorge 1921) Oberd. 1957), (Schoenetum nigricantis)TERRA Alapítvány: Láprétek (Junco obtusiflori-Schoenetum nigricantis) — zsombékos, dominál benne a kormos csáté. Elsősorban a Dunántúli-középhegységben, a Kisalföldön, Belső-Somogyban és a Duna–Tisza közén elterjedt; sásláprét (Caricetum davallianae Dutoit 1924), (Valeriano dioicae - Caricetum davallianae) — tipikusan zsombékos, de néha rétszerű; elsősorban a Dunántúlon; nyúlfarkfüves láprét (Seslerietum uliginosae Soó 1941) — rétszerű, a Dunántúli-középhegységben, a Kisalföldön és a Nyugat-magyarországi peremvidéken ismert; szittyós láprét (Juncetum subnodulosae Koch 1926) — rétszerű, a legtöbb nagytájon előfordul; gyapjúsásos láprét (Carici flavae-Eriophoretum, Carici flavae-Eriophoretum latifolii Soó 1944) — rétszerű, főleg forrásoknál; dominál benne a széles levelű gyapjúsás); csetkákás keskeny levelű gyapjúsásos (Eleocharidi uniglumi-Eriophoretum angustifolii Lájer 1998) — domináns faja a keskeny levelű gyapjúsás. Ismert a Kisalföldről, a Dunántúli-középhegységből, az Északi-középhegységből, a Nyugat-magyarországi peremvidékről és a dunántúli dombvidékekről; vidrafüves láprét (Menyanthetum trifoliatae Steffen 1931) — rétszerű, Belső-Somogyból, a Marcal-medencéből és a Duna-Tisza közéről ismert.
Kilencedikként a Caricetum lasiocarpae subass campylietosum rétszerű szubasszociáció jelenleg csak a Marcal-medencéből ismert.
Jegyzetek
Források
Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai Lájer, 1998: Lájer Konrád, 1998: Bevezetés a magyarországi lápok vegetáció-ökológiájába. Tilia 6: 84-238.
TERRA Alapítvány: Láprétek Turcsányi Gábor, Turcsányiné Siller Irén, 2005: Növényföldrajz 8. A láprétek Környezet- és Természetvédelmi Lexikon II. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. Seregélyes Tibor, Lájer Konrád et al.: Élőhelyismereti útmutató 2.0: D1 – Láprétek
Kategória:Magyarország növénytársulásai