Ifjabb székhelyi Mailáth György József Lipót Károly Ambrus (Pozsony, 1818. december 8. – Budapest, Várnegyed, 1883. március 29.) országbíró és a főrendiház elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tiszteleti tagja. Rablógyilkosság áldozata lett, amely a Monarchia békés korában rendkívüli eseménynek számított.

Élete Mailáth György (1786–1861) országbíró és petőfalvi Uzovics Karolina (1793–1856), csillagkeresztes és palotahölgy fia. Anyai nagyszülei petőfalvi Uzovics Lőrinc (1747–1804) és kvassói Kvassay Franciska (1762–1839) voltak. Anyai dédszülei a tekintélyes kvassói Károly (1728–1791), Bars vármegye alispánja, királyi táblai ülnök, királyi tanácsos, és keselőkői Majthényi Lúcia (1743–1806) voltak.

Tanulmányainak elvégzése után, 1838-ban előbb Baranya megyei aljegyző, majd tiszteletbeli főjegyző lett. Az 1839. évi országgyűlés alkalmával másodalispánná és követté választották. Az országgyűlés után, 1840-ben első alispán lett. Az 1843. évi országgyűlésen ismét mint követ vett részt és a haladó eszméket, mint például a nemesség adókötelezettségét, pártolta. Az országgyűlés után, 1845-ben, az adminisztrátori rendszer bevezetésekor Baranya megye adminisztrátorává, 1847-ben annak valóságos főispánjává nevezték ki. Ebben az évben vásárolta meg a Mária u. 11-13. alatti épületegyüttest. Az 1848. évi országgyűlés után a magánéletbe vonult vissza, gazdaságának és politikai tanulmányoknak szentelte magát, amiben a Schwarzenberg-kormány fényes ajánlatai sem tudták megzavarni.

Aláírta 1851-ben a huszonnégyek emlékiratát, valamint a 140 aláírással a királynak 1857-ben átnyújtott kérvényt, melyben az alkotmányosság visszaállítását kérték. Bach rendszerének 1859-es bukása után gróf Johann Rechberg a magyar konzervatívok köréből Dessewffy Emil, báró Jósika Sámuel és Szécsen Antal mellett Mailáthot is meghívta a birodalmi tanácsba. Ez alkalommal a magyar nemzet jogait védelmező és a fennálló rendszer hibáit ostorozó szónoklatai nagy feltűnést keltettek. Az 1860-ban beállott fordulattal az uralkodó Magyarország tárnokává nevezte ki és 2100 forinttal a Magyar Tudományos Akadémia alapítója lett. Nagy része volt az október diploma létrejöttében; nagy érdeme, hogy felsőbb körökben a kedélyek megnyugvására hatott és általában jó jelnek vették, amikor 1865-ben magyar udvari főkancellár lett.

Az alkotmányosság visszaállításával az országbírói méltóságot nyerte el és egyúttal a főrendiház elnökévé nevezték ki. A bíróságok újjászervezésében nagy fontosságú feladatok vártak rá. A magyar jog történelmében az 1869-től 1882-ig működött semmítőszék méltán igényelhet magának kiváló helyet, mert az ország ezen legfőbb bírósága volt tulajdonképpen az, mely a magyar jogszolgáltatást az új törvény alapján szervezte. Mint a magyar királyi kúria elnöke egész tevékenységét az igazságszolgáltatás ügyének szentelte. 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja volt és buzgón vett részt tárgyalásain; a nemzeti irodalom iránt tanúsított lelkes érdeklődéséért az Akadémia 1880-ban tiszteleti tagjai sorába választotta.

A művészeteket kedvelte és pártfogolta, a Műcsarnok palotájára több mint 100 000 forintot gyűjtött, Arany János szobrára 400 forintot adományozott. A Szent István Társulat választmányi tagja és egy ideig a prímás elnök mellett alelnök is volt. A Kisfaludy Társaság alapítótagja volt.

Halála 1883. március 29-én éjjel a Budai Várnegyedben lévő lakásán rablógyilkosság áldozata lett. A már másnap elvégzett boncolás megállapította, hogy halálát fulladás okozta. A holttesten 32 külsérelmi nyomot találtak, de komoly belső sebesüléseket is elszenvedett, amiből arra következtettek, hogy erősen védekezett.

A gyilkosságot – mint hamarosan kiderült – egy háromtagú bűnbanda követte el, amely már korábban is részt vett betörésekben. A két értelmi szerző Berecz János, Mailáth inasa és társa, Spanga Pál volt. Berecz tudta, hogy Spanga korábban már kirabolta a dr. Schwartzer-féle tébolydát. Először akkor próbálkoztak az értékek megszerzésével, amikor az országbíró távol volt, de nem sikerült felfeszíteniük a trezort. Ekkor döntöttek úgy, hogy azt a pénzt fogják elvinni, amit Mailáth magánál tart, ekkor vették maguk mellé társul Pitéli (Pitély) Oláh Mihályt (mivel Berecz inkognitóban akart maradni). Március 28-án Berecz becsempészte két társát a palotába, és őket a saját szobájában rejtette el, amelyet csak egy fürdőszoba választott el Mailáth hálószobájától. A gyilkosság estéjén a fürdőszobán át jutottak be Mailáth-hoz. Rövid dulakodás után a földre teperték, törülközőt nyomtak a szájába, kezét és lábait összekötözték, nyakára kötelet tekertek, s erősen meghúzták. A lakásból egy erkélyen leeresztett kötél segítségével távoztak.

350px|bélyegkép|<center>Gyilkosai:Spanga Pál, 30 éves, Ribeken született, nőtlen. Hamar árvaságra jutott, előbb könyvkötőnek tanult, majd matrózinas lett, utána katonának vitték el, ahol lopás miatt volt büntetve. Leszerelése után előbb Sztupa György, majd Hauser gyógyszertárában lett laboráns. 1874-től dolgozott urasági szolgaként Forgách Antalnál, Beniczky Ferencnél, Tolnai Lajosnál, Radvánszky Bélánál, akitől lopás miatt küldték el.Pitéli Oláh Mihály, 27 éves, született Pankotán, nőtlen. Előbb bognárnak tanult, majd katonának állt, a 33. gyalogezrednél.Berecz János, 28 éves, Velegen született, két gyermek apja. Pesten szabónak tanult, de látása megromlása miatt urasági szolga lett. Először Zavaron és Pesten, 1882-től pedig Mailáthnál volt alkalmazásban

Másnap a házi szolga, Berecz jelentette a gyilkosság tényét, de azonnal gyanúba is keveredett, mert két alkalommal két különböző történetet adott elő. Az is feltűnt a rendőröknek, hogy a szoba nem volt feldúlva, ami arra utalt, hogy a tettes tudta, mit, hol kell keresnie, ezért letartóztatták. Ezután a szemben lévő kocsma tulajdonosa vallomásában elmondta, hogy Berecz két másik férfival a kocsmájában italozott néhány héttel a gyilkosság előtt, és gyanúsnak találta őket, mivel amikor az asztalukhoz ment, mindig elhallgattak. A kocsmáros meg is nevezte a két férfit, Spanga és Pitéli személyében. Ezután megindult utánuk a kutatás. Pitélit már 1883. április elsején letartóztatták.

Spangáról április 1-jén fényképet és személyleírást közöltek az újságok. Legutolsó lakhelye Pesten, a Molnár utca 17.-ben volt, ahová 1883. március 9-én költözött be. Szállásadója, László Józsefné azonosította bérlője barátját, Bereczet és a szobájában megtalálták a gyilkosság helyszínén hagyott kesztyű véres párját. További bizonyítékot szolgáltatott ellene cipésze, Berczely, aki elmondta, hogy Spanga törzsvevője volt és a gyilkosság másnapján új cipőt vásárolt tőle magának, a régit pedig nála hagyta. A cipő talplenyomata megegyezett a gyilkosság helyszínén talált, sárban rögzített lenyomattal.Nemere, 1883 - Politikai, társadalmi, szépirodalmi, ismeretterjesztő és közgazdászati lap (13. évfolyam, 1-104. szám, Sepsi-Szentgyörgy), 1883-04-05 / 28. szám Spanga előbb Bécsbe, majd Pozsonyba szökött, mindkét helyen bordélyokban húzta meg magát. Amikor Pozsonyban rátaláltak, megpróbálta meglőni magát, de csak a száját sikerült megsebesítenie, 1883. április 12-én letartóztatták.HU BFL - VII.106 - vizsgálati - 1883 - 481 - Pitéli Mihály fogolytörzskönyve

A három vádlott hosszú ideig nem tett vallomást, míg végre Spanga vallott, őt Pitéli követte, végül hosszú tagadás után Berecz is megtört. A három vádlott felett 1883. október 6-án mondták ki a halálos ítéletet, melyet megfellebbeztek. 1883. november 29-én másodfokon Berecz ítéletét 15 év börtönbüntetésre módosították, bűntársaiét helybenhagyták. Ekkor újra fellebbeztek, de hiába, sőt Berecz másodfokú ítéletét visszavonták, és ismét halálos ítéletet kapott. Mindhármukat 1884. február 23-án reggel hét órakor végezték ki, akasztással.HU BFL - VII.106 - elítélt - 1883 - 829a - Spanga fogolytörzskönyveHU BFL - VII.106 - elítélt - 1883 - 829 - Pitéli Mihály fogolytörzskönyveDobrossy István: Szűcs Sámuel naplói. 2. Kötet: 1865-1889. Miskolc 2003, 195. oldalHU BFL - VII.106 - elítélt - 1883 - 828 - Berecz fogolytörzskönyve

További gyanúsítottak voltak:HU BFL - VII.106 - vizsgálati - 1883 - 559 - 27. rovat, „vádlottnak társai” Kállai József, 42 éves, szolga. Lopás bűntettében bűnösnek találták és két évi fogházra ítélték.HU BFL - VII.106 - elítélt - 1883 - 830 - Kállai József Jávor János, 29 éves, szobatisztító, aki ellen 1883 szeptemberében megszüntették az eljárást.HU BFL - VII.106 - vizsgálati - 1883 - 482 - Jávor János Szautner József, 25 éves, felmentették, szabadlábra helyezték.HU BFL - VII.106 - vizsgálati - 1883 - 623 - Szautner József Szabó Ferenc, 55 éves portás, akiről Mailáth veje, Pallavicini Ede azt állította, nem tudhatta, hogy valaki bement-e vagy sem az épületbe, tekintve, hogy részegen aludt a portásfülkében. Szabadlábra helyezték.HU BFL - VII.106 - vizsgálati - 1883 - 461 - Szabó Ferenc

Az Akadémián 1884. május 26-án Szécsen Antal, a Kisfaludy Társaságban pedig Tóth Lőrinc tartott emlékbeszédet róla.

Családja Felesége, báró Prandau-Hilleprand Stefánia (1832. december 6. – 1914. augusztus 5.) volt, akit 1852. április 15-én vett feleségül, Verőcén.Prandau-Hilleprand Stefánia (PIM) Felesége sokat jótékonykodott, többek között ő alapította 1892-ben a bakócai iskolát.Esztergom és Vidéke, 1892-10-13 / 83.szám Házasságukból a következő gyermekek születtek (fiait 1885-ben grófi rangra emelték):

Etelka (Pécs, 1853. február 2. – Budapest, 1936. június 16.), férje Pallavicini Ede György (Pécs, 1854. december 23. – Zavar, 1924. december 17.) kamarás, a főrendiház tagja, Esztergom vármegye főispánja, felesége Zichy Sarolta Sarolta (Pécs, 1856. október 16. – Budapest, 1928. június 15.), férje Hohenlohe-Waldenburg-Schillingsfürst Clodwig József (Pécs, 1858. április 11. – Ófehértó, 1940. április 2.), szociológus, főispán István (Pécs, 1860. január 13. – Gárdony, 1933. július 26.), felesége Zichy Mária László (Pécs, 1862. február 11. – Mödling, 1934. szeptember 26.) Nagyküküllő vármegye főispánja, neje Hadik Amália Gusztáv (Bakóca, 1864. szeptember 24. – Budapest, 1940. március 18.), nőtlen, római katolikus pap, erdélyi (gyulafehérvári) püspök

Munkája Beszéde Baranya megye főispáni helytartó méltóságába beiktatása alkalmával, 1845. május 21., Pécs (Beszédek…)

Parlamenti beszédei az Országgyűlési Naplóban vannak lejegyezve.

Díjai Aranygyapjas rend lovagja (1860) Szent István-rend nagykeresztje (1860)

Kutatható iratanyaga Királyi biztosi iratai közül (melyek az 1848–1849 közti időkört ölelik fel) 0,07 iratfolyóméternyi (egy fraktúrdoboznyi), maradandó értékűnek minősített iratanyaga került az Országos Levéltár, mai nevén Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őrizetébe, ahol az a D 35 törzsszámon kutatható. Az iratanyag töredékes, legnagyobbrészt csak hozzá intézett beadványok szerepelnek benne, elintézésre való utalások nélkül. Az iratok iktatatlanok, egyesével átnézve kutathatók.Ifj. Mailáth György, Baranya megye királyi biztosa iratainak jegyzéke az MNL OL nyilvántartásában; hozzáférés: 2025. december 7.

Jegyzetek

Források

Szabó Krisztina (2002): A személyzet bosszúja: Mailáth országbíró meggyilkolása , mediakutato.hu Mailáth György életrajza. Pesti Hírlap, 1883. március 30. 11. Mailáth György meggyilkolása. Vasárnapi Ujság, 1883. április 1., 13. szám, 210. oldal Mailáth György nekrológja. Vasárnapi Ujság, 1883. április 8. 14. szám, 217–219. oldal Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 203-207.oldal. Argumentum Kiadó, 2002. Peres Zsuzsanna: Ifj. Mailáth György országbíró életpályája (1818–1883). Bírósági Szemle, 2020. évf. (1.) 1. sz. 47-56. o.

További információ Majláth György. Az ország tükre 1865. 295-296. old.

Kategória:Magyar jogászok Kategória:MTA-tagok Kategória:Pozsonyiak Kategória:1818-ban született személyek Kategória:1883-ban elhunyt személyek Kategória:Baranya vármegye főispánjai Kategória:Meggyilkolt magyar politikusok Kategória:Országbírók