thumb|right|220px|Kormos csáté (Schoenus nigricans)
A csátés láprét (Orchio-Schoenetum nigricantis (Allorge 1921) Oberd. 1957), illetve Schoenetum nigricantis az üde mészkedvelő rétlápok (Caricion davallianae) társulástani csoportjának egyik növénytársulása.
Kialakulása, elterjedése
A nedves lápterületek egyik leggyakoribb, viszonylag nagy területet borító társulása, amely jellemzően a vízállásos, elláposodó réteken alakul ki. Európa sík- és dombvidékein gyakori, nálunk főleg a Kis- és Nagyalföld mentett ártéreinek és buckaközi laposainak homokos talaján, valamint a Dunántúl karsztvízfeltöréses medencéiben és völgytalpi rétlápjain fordul elő.: Hanságon, Esztergom közelében a Duna árterén, Mezőföldön a Sárréten, Duna–Tisza közén a Solti-síkságon, Cserhátban, Aszófő közelében, Fonyódi-berekben, Tapolcai-medencében, Bakonyalján, Sopron környékén.
Megjelenése, fajösszetétele
Színe üde zöld. A domináns kormos csáté (Schoenus nigricans) zsombékjai között sok lágyszárú kísérő tűnik fel. A mohák szerepe alárendelt.
A társulás állandó tagjai: nagy szittyó (Juncus subnodulosus), illatos hagyma (Allium suaveolens), barna sás (Carex hostiana), Gyakori kísérő fajok: halványkék ördögharaptafű (Succisa pratensis), alacsony pozdor (Scorzonera humilis), mocsári galaj (Galium palustre), mocsári kosbor (Orchis laxiflora ssp. palustris), hússzínű ujjaskosbor (Dactylorrhiza incarnata), széles levelű ujjaskosbor (Dactylorhiza majalis), mocsári nőszőfű (Epipactis palustris), pókbangó (Ophrys sphegodes), lápi nyúlfarkfű (Sesleria uliginosa). Kiemelkedő értékes fajok: lisztes kankalin (Primula farinosa subsp. alpigena) — ritka, jégkorszaki reliktum faj a Balaton-felvidéken, rovarfogó havasi hízóka (Pinguicula alpina) — kipusztulóban.
Életmódja, termőhelye
Tavasszal tocsogós; a vízfelszín fölé a kormos csáté (Schoenus nigricans) 20–30 cm magas zsombékjai emelkednek. Háromszintű: fejletlen mohaszinttel és két lágyszárú szinttel (20–30 cm, illetve 60 cm). Az egyes élőhelyek annyira kicsik, hogy a műholdas felvételeken nem vehetők ki.
Igen ellenálló, konzervatív társulás, amely még lecsapolás után is sokáig megőrzi szerkezetét. A láprét kiszáradásának, a tőzeg bomlásának jele a kékperje uralkodóvá válása a felső gyepszintben — ez a Molinietosum szubasszociáció a törzsváltozatnál sokkal fajszegényebb; benne a lápréti fajokat mocsárréti elemek váltják fel.
Jegyzetek
Források
Borhidi, 2003: Borhidi Attila, 2003: Magyarország növénytársulásai TERRA Alapítvány: Láprétek TERRA Alapítvány: Csátés láprét Bölöni János, Kun András és Molnár Zsolt: ÉLŐHELYISMERETI ÚTMUTATÓ 2.0 — D1 – Láprétek (Caricion davallianae)
Kategória:Magyarország növénytársulásai