A Kinizsi Pál Tatay Sándor 1955-ben írt ifjúsági regénye. Az író a legjobb alkotásának tartotta a művet. Az első kiadásnál Csohány Kálmán volt az illusztrátor, 2010-ben Rigler György készítette a fedél illusztrációját. A regényt több idegen nyelvre is lefordították. A regény műfaja meseszerű, romantikus ifjúsági regény: egy szegénysorból felemelkedett molnárlegény szerepébe helyezi Kinizsi Pált, nem törekszik történelmi hűségre.

Történet

1. fejezet: Jónás, a nagy medve Kinizsi Pál az apja vízimalmában dolgozott, kevés szabadidejében a közelben lévő erdőben, egy óriási tölgyfa ágai között szeretett pihenni. Itt arról ábrándozott, hogy Mátyás király katonájaként a törökök ellen harcol, megbosszulva édesanyja halálát és húga elrablását. Egyik nap is a tölgy ágai között gondolkodott, amikor őzsírásra riadt fel. Csapdába lépett a kis jószág, és egy medve fente rá a fogát. Kinizsi megbirkózott a fenevaddal, s legyőzte a vérszomjas állatot. Kiszabadította az őzikét, és a vállára vetette a kimúlt kétmázsás mackót. Orsik néne a malomban az álomszuszék Bujkót költögette, amikor Pál beállított a vadállattal. Az otthoniak nem győztek csodálkozni a hatalmas szörnyön, a Felvidékről származó fiú felismerte a medvében Jónást, a pásztorok rémét, s derékaljnak elkérte kisgazdájától a medve bőrét.

Megindult a malomban a munka, a szegények gabonáját őrölték éppen, amikor befutott Titusz vitéz a közeli várból a földesúr szekereivel. A piperkőc katona sértegette az öreg molnárt és a parasztembereket, s türelmetlen dühében korbáccsal ráütött az egyik szegény férfi hátára. Kinizsit nem lehetett visszatartani, így a vár katonáját keményen móresre tanította. Titusz elmenekült, de futtában még megfenyegette őket, hogy úgy járnak, mint nemrég az erdélyi lázadók, karóba húzzák őket az ellenállásért.

2. fejezet: Király és molnárlegény Lovascsapat érkezett a malomhoz, maga Mátyás király és kísérete vadászott itt a közelben. Az öreg Kinizsi talányos köszöntését Jolánka, Magyar Balázs lánya fejtette meg. A kisasszony megszomjazott, egy serlegben vízzel kínálták meg, amit Pál adott át neki egy hatalmas malomkövön. Elámultak ezen a vendégek, Jolánka és Pali nem vették le egymásról a tekintetüket. Holubán, a király egyik zsoldosvezére irigykedve figyelte a jelenetet, ezért egy aranyat dobott Kinizsi elé. Sértésre sértés volt a válasz, de a király közbelépett, hogy ne legyen ebből az összetűzésből komolyabb baj. Megköszönte a vendéglátást, majd közölte Kinizsi Pállal, hogy szívesen látja az udvarában Budán. Az urak a kíséretükkel ellovagoltak, Kinizsi máris indulni akart fel Budára, hogy Mátyás katonája lehessen. Az otthoniak hiába marasztalták, Pál hajthatatlan maradt, így útravalót készítettek a fiú számára. Bujkó is a gazdájával akart tartani, de Kinizsi megkérte a hűséges legényt, hogy maradjon az apja mellett, hiszen a malomban sok a munka, ne maradjon a molnár segítség nélkül.

Mielőtt Pál útra kelt volna, Titusz érkezett a várból egy csapat gyalogos katonával. Felelősségre vonta a legényt. korábbi viselkedéséért, de Kinizsi könnyedén elbánt a nagy hangú fickóval: a hombárba dobta.

3. fejezet: Pásztortűz Sok mindent hallott Kinizsi az Erdély belsejéből Buda felé tartó úton, török dúlásról, urak kegyetlenkedéséről, árvízről, ragályról, de a fekete sereg sikereiről is. Már félúton járt, amikor az egyik este egy erdő szélénél pásztortüzet látott maga előtt. Megpihenni indult oda, de mielőtt odaért, egy történetbe hallgatott bele, mely Mátyás királyról meg a kolozsvári bíróról szólt. A történet végét Pál sem bírta ki hangos nevetés nélkül. A pásztorok fütyköst ragadva rohantak oda az idegenhez, de Kinizsi jó szándéka az arcán látszott, barátságos mosolyát látva a pásztorok feléje nyújtott kézzel fogadták, s hamarosan a tűz mellett együtt sütötte velük a fiú a szalonnáját, és hallgatta a következő mondát a Gömörben történtekről.

4. fejezet: Két fenevad Másnap reggel Pál egy gyönyörű szép várkastély alá érkezett. Miközben megmentette egy sebesült rigó életét, egyre mélyebbre jutott a sűrű erdőbe. Itt jajveszékelésére lett figyelmes, odafutott és látta, hogy két hatalmas véreb támadt egy öregasszonyra. Pál mást nem tehetett, megölte a vadászkutyákat, hiszen a néni és a saját életét védte. Kinizsi megtudta, hogy Magyar Balázs várát látta az imént, s az erdőből kivezető utat is megmutatta neki a hálás anyó. Azt jósolta a fiúnak, hogy az ország legszebb lánya lesz majd a felesége. A néni elsietett a sűrűbe, Pál tovább indult, s hamarosan csengő leányhangokra lett figyelmes. A két kutyát – Nérót és Pilátust – kereste Jolánka, aki egy fehér ló hátán tűnt elő a fák közül. Pál elmesélte, hogy mi történt, a megmentett 101 éves öregasszonyt a lány is ismerte, megbocsátott a molnárlegénynek. Holubán tizenöt szolgájával vágtatott a vár felől, ő durván kérdőre vonta Kinizsit. Pál egy kicsavart sudár fával védekezett, a szolgák szanaszét futottak. Holubán ekkor nyílvesszővel akart végezni a vakmerővel, de Mátyás király lecsapta az íjat, mielőtt a zsoldosvezér használhatta volna. Ezután az uralkodó seregébe fogadta Kinizsi Pált, s Magyar Balázs keze alá adta. Jolánka bekötözte Pál sérüléseit, s elárulta neki, hogy az anyóka korábban neki is jósolt: azt, hogy az országban a legerősebb legényé lesz.

5. fejezet: A király lustája

Bujkó Pál gazdája után indult, egy adószedő kocsi hátuljára kapaszkodott fel, úgy vitette magát. Elfáradt, leugrott a szekér csomagtartójáról, majd lefeküdt pihenni egy keveset. Az eset közelében vadászat folyt, egy tizenkettes agancsú szarvast pont az út mellett ejtett el Mátyás király. Magyar Balázs éppen megdicsérte a királyt a pompás lövésért, amikor mindketten meglátták a földön heverő fickót. Ébresztgették, de a legény csak horkolt, meg sem mozdult, A főúr dühbe gurult ekkora arcátlanság láttán, de a király jót nevetett, s tréfára fogta a dolgot. Bujkó az uralkodó szolgálatába szegődött, ő lett a király lustája.

6. fejezet: Villám Kinizsi egy öreg vitéz segédletével a katonaélettel ismerkedett a várban. Pál új ruhát és egy jókora, rozsdás kardot is kapott. Lószerszámot is választattak vele, amin elcsodálkozott, hogy miért nem a lovat hamarabb. Egy külön polcon lévő vadonatújnak látszó nyerget, fényes zablát, ezüst kengyelt emelt le a polcról. Mindenki mosolygott a fiún, mert egy eddig fékezhetetlen lóval találja így magát szembe. Ezt az állatot évekkel ezelőtt – tizenegy társával együtt – csikó korában küldte ajándékba Ferrante, nápolyi király a mi Mátyásunknak. Azóta a kiscsikó hatalmas táltos paripává vált, és nem tűrt meg senkit a hátán, még a közelébe is csak kevesen merészkedtek. Pál nem ijedt meg a barátságtalan állattól, keményen betörte, és a várba visszalovagló király és kísérete nem győzött csodálkozni a tajtékzó, fáradt, de meghunyászkodott állaton. Mátyás Kinizsinek ajándékozta a lovat, Villámot, ha már egyszer a ló az emberére talált.

Két hír miatt szakadt félbe a vadászat: az ismét garázdálkodó felvidéki urak és a cseh király elleni hadjárat elkerülhetetlensége miatt.

7. fejezet: A zsák és a foltja Holubán feleségül kérte Magyar Balázstól Jolánkát, a főúr a lányára bízta a döntést. A kérő hoppon maradt, rövid búcsú után kíséret nélkül elvágtatott gyors lábú, drága paripáján a várból. Délig dühödten lovagolt, majd lassított, mert meglátott egy másik lovast maga előtt. A kopott ruhájú vitéz elmélyülten tyúkot kopasztott. Titusz volt az, akivel összeismerkedett Holubán, s mivel megtudta tőle, hogy utálja Kinizsit, felfogadta a földönfutót szolgái közé.

8. fejezet: Bujkó és Mujkó A király lustája életét Mujkó, Mátyás udvari bolondja keserítette. Egyszer még Bujkó ötletét is a sajátjaként csillogtatta.

A magyar és a cseh király egy napon találkozott, mindketten vadásztak a kíséretükkel, köszöntötték egymást, és csendes beszélgetésre került a sor. Tárgyalóasztal mellett folytatták a társalgást, hátha el lehetett volna kerülni a háborút. Itt szólt bele a tanácskozásba az udvari bolond, s az urak maguk is elgondolkoztak az ötleten. Végül arra jutottak, hogy ne a két király, hanem a két udvari tréfamester harcoljon meg egymással, s döntsék el ők, melyik ország lesz a győztes. Mujkó ennek már nem örült annyira, de kiállt a markos cseh fickó ellen. Már-már ő lett volna a győztes, amikor az egyik cseh főúr segített Podjebrád bolondjának. Zdenkó, Mátyás alvezére megragadta a cseh vezér dolmányát, erre akkora ribillió tört ki, hogy a békés eszmecsere majdnem vérfürdővé vált. Szerencsére Magyar Balázs, aki késve érkezett a lakomára, meghallotta a fegyvercsörtetést, szól a kíséretében lévő Kinizsi Pálnak, hogy segítsen rendet csinálni. A Herkules kinézetű hatalmas magyar megjelenésére visszahőköltek a küzdő felek. A cseh király bosszúsan távozott a kíséretével, és a háború most már fellángolt teljes hévvel. Egymást követték a csaták – amiben Kinizsi kitüntette magát -, s a magyar sereg Brünn vára alá ért.

9. fejezet: Az őrszem A magyar tábor szélén éjszaka őrségváltás zajlott, Kinizsi az új őrszem. Pál a gondolataiba mélyedt, Jolánkára gondolt, aki elkísérte apját a hadjáratba, a közelben volt a szállása, Spielberg erődjében. Egy köpenyes alak érkezett, a szerelme szökött ki hozzá. Jolánka egy kövekkel kirakott ezüstpatkót adott át a férfinak. Orsik néne küldte, hogy szerencsét hozzon Kinizsinek a csatákban. Bujkón keresztül jutott el a lányhoz, aki kedves szavak kíséretében nyújtotta át Pálnak. A fiatalok tervezgetni kezdték a jövőt, amit közösen képzeltek el. Az őrszemet egy kürtszó figyelmeztette, hogy egy magaslati helyre kell mennie, és lángjeleket kell majd továbbítania. Jolánka is a férfival tartott, a másnapi csatáról is beszélgettek.

10. fejezet: Jolánka elalszik Kinizsi őrhelyét két sötét alak figyelte. Az egyik egy kalapnyi fekete port szórt a tűzbe, majd sietve távozott. A török méreg nem halált okoz, csak elkábítja azt, aki beszívja fehéres, könnyű füstjét. Holubán és Titusz kísérelte meg a merényletet Kinizsi ellen. Jolánka és Pál visszatértek, a lány fázott, ezért megfújta a pislákoló tüzet. Azonnal elálmosodott, s a férfi karjába dőlt. Kinizsi is érezte, hogy valami nincs rendben a tűzzel, egy hatalmas követ hajított rá, hogy eloltsa. Ezután az tettette, mintha ő is aludna, s bevárta a cselszövőket. Holubán és Titusz két oldalról közelítette meg a látszatra alvó őrszemet, aki hirtelen megelevenedett, és a megvívott a két támadóval. Titusszal gyorsan végzett, kettétörte a kardját, Holubán sem bírta sokáig, a fegyverét hátrahagyva menekült el a helyszínről. Jolánka ébredezni kezdett, s visszaindult a szálláshelyére, mert már közeledett a hajnal.

11. fejezet: Ellenség vagy jó barát? Ez az éjszaka még tartott meglepetéseket Pál számára. Egy bugyros-batyus ember tűnt elő a cserjék mögül. A szakállas alak Tódornak nevezte magát, és mindenféle csábító portékákat ajánlott a katonának, sőt Velencébe hívta a férfit, hogy ott jobban megfizetik és megbecsülik a jó kardforgatót, mint Magyarországon. A kalmár még Mátyás király ócsárlásába is belefogott, de Pál ezt már nem tűrte, és kardlappal elpáholta az olaszt. A kereskedő ledobta ócska köpenyét, letépte álszakállát, Hunyadi Mátyás állt az őrszem előtt. Az ellenséget kémlelte ki, s visszafelé tartva – gondolta – próbára teszi Kinizsi hűségét. Ezután az ellenség kedvezőbb hadállásáról beszélgettek, Pál egy ágyútelepre hívta fel a király figyelmét, amely sok bosszúságot okozott a magyaroknak. Az uralkodó megbízta Kinizsit, hogy tíz rác lovassal, hajnalban közelebbről is kémlelje ki az ellenség ágyúállását.

A király távozása után sűrű eső kerekedett, Pál észrevétlenül közelebb kúszott a dombhoz, itt arra lett figyelmes, hogy Podjebrád katonái az ágyúk elvontatását tervezik. Az ellenség tűzmesterét és egy ágyút magával vitt, zűrzavart okozva a csehek között.