Samuel Jakob Müller, magyarosan: Müller Sámuel Jakab (Nagyszeben, 1788. július 23. – Veresmart, 1838. augusztus 29.) evangélikus lelkész, Jakob Aurelius Müller szuperintendens unokaöccse.
Élete
1810-től a göttingeni egyetemen tanult; miután mint gimnáziumi tanárt alkalmazták szülővárosában, az evangélikus főkonzisztórium 1813-ban az erdélyi szászok szabad vadászzászlóaljába tábori lelkésznek küldte ki. A francia háború bevégeztével visszatért tanári állásába; később a nagyszebeni városi evangélikus templom lelkésze volt; 1829. február 28-án Veresmart lelkésznek választották.
Munkája De fatis factisve Venatorum Transylvano-Saxonum in bellis proxime finitis Gallicis dissertatio. Cibinii, 1816.
Források
Deutsche Biographie
Kategória:Erdélyi szász evangélikus lelkészek Kategória:Nagyszebeniek Kategória:1788-ban született személyek Kategória:1838-ban elhunyt személyek