Joseph Victor von Scheffel (Karlsruhe, 1826. február 16. – Karlsruhe, 1886. április 9.) német költő.
Pályája Jogi pályára készült, de emellett filológiával és irodalommal is foglalkozott. 1850–51-ben Säckingenben előadó (referendárius), 1852-ben titkár volt a bruchsali udvari bíróságnál. 1852-ben elhagyta a jogi pályát és Itáliába utazott, ahol Trompeter von Säckingen c. művét írta (Stuttgart, 1854). 1858-ban Donaueschingenben mint Egon herceg könyvtárnoka, aztán Karlsruhéban, 1872-től Radolfzell am Bodensee-ben élt. 1865-ben udvari tanácsosi címet, 1872-ben nemességet nyert.
Nevezetesebb művei Gaudemus (58. kiad. Stuttgart 1891) Bergpsalmen (uo. 1869, 5. kiad. 1888) Waldeinsamkeit (5. kiad. uo. 1889)
Hagyatékából megjelent Fünf Dichtungen (uo. 1887) Reisebilder (uo. 1887) Gedichte aus dem Nachlass (4. kiad. uo. 1889) Aus Heimat und Fremde (uo. 1891) Episteln (uo. 1892)
1890-ben Bécsben Scheffel-szövetség (Scheffelbund) alakult, amely ugyanazon évben Scheffel-emlékkönyvet adott ki Scheffel-Gedenkbuch címmel, és 1891-ben közzétette a Nicht rasten und nich rosten almanachot.
Magyarul
A säckingeni trombitás. Dalmű; szöveg Scheffel nyomán Bunge Rudolf, ford. Ábrányi Emil; Schuberth, Lipcse, 1886 A säkkingeni trombitás. Felsőrajnai dalköltemény; ford. Luby Sándor; Apollo, Bp., 1903 Scheffel Viktor Józsefː Ekkehard. Történet a X. századból; ford. Antal Géza; Franklin, Bp., 1914
Források
Kategória:Német költők Kategória:1826-ban született személyek Kategória:1886-ban elhunyt személyek Kategória:Német írók