thumb|Dialízisközpont Tajvanon thumb|Intenzív terápiás osztály Németországban thumb|Osztályos részlet egy pszichiátriai klinikai központból thumb|Laparoszkópos hasi sebészeti beavatkozás thumb|A Vancouver General Hospital egyik épülete
A kórház olyan egészségügyi intézmény, amely szervezett keretek között, szakképzett személyzettel, orvosi irányítással és megfelelő tárgyi feltételekkel lát el betegeket vagy sérülteket. Legfontosabb feladata a betegségek felismerése, kezelése, a betegek ápolása, megfigyelése, valamint szükség esetén rehabilitációja. A kórház hagyományosan a fekvőbeteg-szakellátás központi intézménye, de a modern kórházak jelentős része járóbeteg-szakellátást, sürgősségi ellátást, egynapos beavatkozásokat, oktatást és kutatást is végez.
A magyar egészségügyi rendszerben a kórház jellemzően fekvőbeteg-gyógyintézetként működik. Az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről|egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint az általános fekvőbeteg-szakellátás a beteg lakóhelye közelében, fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett ellátás, amelyet a beteg rendszerint beutalás vagy saját jelentkezés alapján vesz igénybe. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő lakossági tájékoztatója szintén a fekvőbeteg-gyógyintézeti keretek között végzett, betegség esetén igénybe vehető ellátásként írja le a kórházi ellátást.
A kórház nem pusztán gyógyító hely, hanem összetett szervezet. Orvosok, ápolók, asszisztensek, gyógyszerészek, gyógytornászok, laboratóriumi, műszaki, adminisztratív és más munkatársak összehangolt munkája szükséges hozzá. Működése a betegellátás mellett érinti az oktatást, a kutatást, a közegészségügyet, a gazdálkodást, a betegjogokat és az egészségpolitikai döntéseket is.
A szó eredete
A kórház összetett magyar szó. Előtagja a kór, amelynek jelentése 'betegség', utótagja a ház. A kór szó szláv eredetű; rokonítható többek között a cseh, szlovák és lengyel chory ('beteg') szóval.
A kórház a nyelvújítás korában megerősödött, német mintára alkotott összetétel. Az Új magyar etimológiai szótár szerint a kór- előtaggal létrejött orvosi összetételek részben német mintát követő tükörfordítások; ilyen párhuzam például a német Krankenhaus.
Története
A kórházak története hosszú időn át nem azonos a mai értelemben vett orvosi ellátás történetével. A korai intézmények sok esetben menedéket, ápolást, élelmet és vallási vagy karitatív gondoskodást adtak a betegeknek, szegényeknek, időseknek, zarándokoknak vagy más rászorulóknak. Az orvosi kezelés csak fokozatosan vált a kórházak meghatározó feladatává.
Az ókori világban léteztek olyan gyógyító, ápoló vagy katonai ellátóhelyek, amelyek bizonyos vonásaikban a későbbi kórházak előzményeinek tekinthetők. Ezek azonban általában nem voltak a mai kórházakhoz hasonló, több szakmát, diagnosztikát, műtétet és folyamatos ápolást egyesítő intézmények.
A középkori Európában a kórházak jelentős része egyházi vagy városi fenntartásban működött. A kolostorok és szerzetesrendek szerepe különösen nagy volt, mert a betegek gondozása a keresztény irgalmasság egyik gyakorlati formájának számított. A középkori kórház ezért sokszor egyszerre volt menedékhely, ápolási hely, szegénygondozó intézmény és vallási közösségi tér.
Az iszlám világban a bímárisztánok a szervezett betegellátás fontos intézményei voltak. Egyes ilyen intézményekben az ápolás és gyógyítás mellett oktatás, gyógyszerkészítés és orvosi megfigyelés is folyt. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a kórház fokozatosan ne csak befogadó, hanem tudományos és szakmai intézménnyé is váljon.
A modern kórház kialakulását a 18–20. század orvosi és technikai fejlődése gyorsította fel. A sebészet, az aneszteziológia, a mikrobiológia, a radiológia, a laboratóriumi diagnosztika, az intenzív terápia és a közegészségügy fejlődése átalakította a kórházak szerepét. A kórház egyre inkább olyan intézménnyé vált, ahol nemcsak ápolták a beteget, hanem vizsgálták, megfigyelték, operálták, gyógyszeresen kezelték és rehabilitálták is.
A 19. században a kórházak fejlődését nemcsak az orvosi tudás bővülése, hanem a higiéniai, ápolási és szervezési reformok is alakították. Florence Nightingale a krími háború tapasztalatai alapján a kórházi higiénia, az ápolásszervezés és az egészségügyi adatok módszeres felhasználásának egyik meghatározó alakjává vált. Munkája hozzájárult ahhoz, hogy az ápolás önálló, képzett szakmai tevékenységként erősödjön meg.
A fertőzések kórházi jelentőségének megértésében Louis Pasteur, Joseph Lister és Robert Koch munkássága hozott fordulatot. A csíraelmélet elfogadása, az antiszeptikus sebészet, a sterilizálás és a fertőzésmegelőzés átalakította a műtéti ellátást és a kórházi gyakorlatot. Lister antiszeptikus eljárásai különösen nagy hatással voltak a sebészet fejlődésére, mert a műtéti sebfertőzések csökkentése nélkül a modern sebészet nem fejlődhetett volna a mai formájára.
A betegbiztonság fejlődésében különösen jelentős Semmelweis Ignác munkássága. A kézfertőtlenítés bevezetésével kimutatta, hogy a kórházi gyakorlat megváltoztatása jelentősen csökkentheti a gyermekágyi láz miatti halálozást. Munkája később az intézményi fertőzésmegelőzés és az ellátásbiztonság egyik alapvető történeti példájává vált.
Magyarországon a kórházak fejlődése szorosan kapcsolódott a városi szegénygondozás, az egyházi és világi betegápolás, majd a 19–20. századi közegészségügyi és orvosképzési reformok történetéhez. A pesti Szent Rókus Kórház a 19. században fontos közkórházi szerepet töltött be; 1857-ben hivatalosan is közkórházzá vált, majd a század második felében bővült és a fertőző betegek elkülönítésében is szerepet kapott. Budapest növekedése és a járványügyi tapasztalatok a 19. század végén új, korszerűbb városi kórházak építését is szükségessé tették.
A modern kórház feladatai
Betegellátás és gyógyítás
A kórház legfontosabb feladata a beteg vagy sérült ember ellátása. Ez magában foglalhatja a vizsgálatot, a diagnózis felállítását, a kezelés megtervezését, a gyógyszeres vagy műtéti beavatkozást, a beteg állapotának megfigyelését, az ápolást és a további gondozás előkészítését.
Kórházi ellátásra különösen akkor van szükség, ha a beteg állapota folyamatos orvosi vagy ápolói felügyeletet, speciális diagnosztikai hátteret, műtétet, intenzív megfigyelést vagy több szakma együttműködését igényli. Ilyen lehet például a súlyos sérülés, az akut belgyógyászati állapot, a szülészeti esemény, a fertőző betegség, a stroke, a szívinfarktus gyanúja, a daganatos betegség kezelése vagy egy nagyobb műtét utáni megfigyelés.
Megelőzés és közegészségügyi szerep
A kórházak nemcsak a már kialakult betegségek kezelésében vesznek részt. Szerepük lehet a betegségek megelőzésében, a szűrésekben, a védőoltási programokban, a járványügyi megfigyelésben, a fertőzések jelentésében és az egészségügyi adatok gyűjtésében is. A kórházi tapasztalatok gyakran visszahatnak a közegészségügyre, mivel jelzik, milyen betegségek, sérülések vagy ellátási problémák jelennek meg nagy számban a lakosság körében.
Ápolás és rehabilitáció
A kórház nem kizárólag orvosi beavatkozások helye. Az ápolás a kórházi ellátás önálló szakmai területe. Az ápolók részt vesznek a beteg megfigyelésében, alapvető szükségleteinek támogatásában, a gyógyszerek beadásában, a beavatkozások előkészítésében, a betegoktatásban és a kórházi biztonság fenntartásában.
A rehabilitáció célja, hogy a beteg a lehető legnagyobb önállóságot és működőképességet nyerje vissza. Ez különösen fontos műtétek, sérülések, stroke, mozgásszervi betegségek, neurológiai állapotok vagy hosszabb kórházi tartózkodás után. A rehabilitációban orvosok, gyógytornászok, ergoterapeuták, ápolók, dietetikusok, pszichológusok és más szakemberek is részt vehetnek.
Oktatás és kutatás
Számos kórház oktatási feladatot is ellát. Az orvosképzés, az ápolóképzés, a gyógyszerészi, gyógytornászi, dietetikusi és más egészségügyi képzések gyakorlati része gyakran kórházi környezetben történik. Az egyetemi klinikák és oktatókórházak emellett kutatási tevékenységet is végezhetnek, és részt vehetnek új diagnosztikai vagy terápiás módszerek vizsgálatában.
A kórházak főbb típusai
A kórházak többféle szempont szerint csoportosíthatók. Különbséget lehet tenni fenntartó, szakmai profil, ellátási szint, méret, oktatási szerep, betegforgalom vagy az ellátás időtartama alapján.
Általános kórház
Az általános kórház több alapszakmában nyújt ellátást. Rendszerint belgyógyászati, sebészeti, szülészeti-nőgyógyászati, gyermekgyógyászati, sürgősségi, diagnosztikai és ápolási kapacitással rendelkezik. Feladata, hogy a lakosság széles körének biztosítson területileg elérhető kórházi ellátást.
Szakkórház
A szakkórház egy-egy betegségcsoportra, szakterületre vagy betegcsoportra szakosodik. Ilyen lehet például a kardiológiai, onkológiai, pszichiátriai, rehabilitációs, gyermekgyógyászati, tüdőgyógyászati vagy infektológiai profilú intézmény. Előnye, hogy koncentrált szakmai tudással, speciális eszközparkkal és nagyobb tapasztalattal rendelkezhet az adott területen.
Egyetemi klinika és oktatókórház
Az egyetemi klinikák és oktatókórházak a betegellátás mellett oktatási és tudományos feladatokat is ellátnak. Ezekben az intézményekben a gyógyítás, a gyakorlati képzés és a kutatás egymáshoz kapcsolódik. Gyakran itt jelennek meg először új eljárások, szakmai protokollok vagy összetett betegellátási formák.
Aktív és krónikus ellátást nyújtó intézmények
Az aktív fekvőbeteg-ellátás általában rövidebb, intenzívebb diagnosztikai vagy terápiás ellátást jelent. Ide tartozhat például a műtét, az akut belgyógyászati kezelés, a sürgősségi ellátás vagy egy gyors állapotromlás kezelése.
A krónikus ellátás hosszabb időtartamú, gyakran tartós ápolási, gondozási vagy rehabilitációs igényhez kapcsolódik. Ilyen ellátásra lehet szükség akkor, ha a beteg állapota már nem igényel akut beavatkozást, de önálló életvitele, gyógyulása vagy gondozása még kórházi jellegű támogatást kíván.
Sürgősségi és traumatológiai ellátóhelyek
A sürgősségi ellátást nyújtó kórházak és traumatológiai központok hirtelen kialakuló, súlyos vagy életveszélyes állapotok fogadására alkalmasak. Ide tartozhatnak a balesetek, mérgezések, súlyos vérzések, égési sérülések, stroke-gyanús állapotok, szívinfarktus-gyanú, légzési elégtelenség vagy más akut betegségek.
Klinikai, kiegészítő és nem klinikai szolgáltatások
A kórház működése több egymásra épülő területből áll. A beteg számára gyakran a klinikai osztályok láthatók leginkább, de a háttérszolgáltatások nélkül a kórházi ellátás nem működne.
Klinikai szolgáltatások
A klinikai szolgáltatások közvetlenül a beteg vizsgálatához, kezeléséhez, műtéti ellátásához, ápolásához vagy rehabilitációjához kapcsolódnak. Ide tartozhatnak például a belgyógyászati, sebészeti, gyermekgyógyászati, szülészeti-nőgyógyászati, kardiológiai, ortopédiai, neurológiai, pszichiátriai, onkológiai, infektológiai és rehabilitációs osztályok.
Klinikai jellegű kiegészítő szolgáltatások
A klinikai jellegű kiegészítő szolgáltatások a diagnózist és a kezelést támogatják. Ide sorolható a laboratórium, a radiológia, a patológia, a mikrobiológia, a kórházi gyógyszertár, a vérdepó, a műtőszolgálat, a sterilizáló, az aneszteziológiai háttér és az intenzív terápiás kapacitás.
Ezek a területek sokszor nem önálló betegosztályként jelennek meg, mégis döntően befolyásolják a kórházi munka minőségét. Egy laboreredmény, képalkotó vizsgálat, szövettani lelet, gyógyszerészeti ellenőrzés vagy altatóorvosi háttér nélkül számos kórházi döntés nem lenne biztonságosan meghozható.
Nem klinikai szolgáltatások
A nem klinikai szolgáltatások a kórházi működés mindennapi feltételeit biztosítják. Ide tartozik az élelmezés, a takarítás, a mosoda, a műszaki üzemeltetés, a betegszállítás, a portaszolgálat, az informatikai háttér, a hulladékkezelés, a biztonsági szolgálat és az épületfenntartás.