Lőrinczy György (Nagykálló, 1860. december 26. – Budapest, 1941. január 28.) író, a Kisfaludy Társaság (1924) és Petőfi Társaság (1908) tagja.
Pályája Középiskolai tanulmányait ügyvéd apja lakóhelyén, Rimaszombatban, továbbá Eperjesen, Sárospatakon, a jogi tanulmányokat pedig a budapesti egyetemen végezte.
1883-tól 1895-ig a rimaszombati takarékpénztárban dolgozott. 1895-ben Kostenszky Géza halála után a Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület titkárává választotta,Pesti Hírlap 17/258, 8 (1895. szeptember 20.) ettől kezdve Nyitrán élt. 1899-ben Komárom vármegye tanfelügyelője lett. Szerkesztette a Gömör-Kishont című hetilapot 1885 első felében és 1891–1893-ban Rimaszombatban, közel ezer cikket írt a lapba. Írói pályáját a Petőfi Társaság 1927-ben Jókai nagydíjjal tüntette ki.
Politikai, társadalmi cikkei, elbeszélései a megyei és a fővárosi lapokban is megjelentek. A Pallas nagy lexikonába mintegy 200 történelmi cikket írt; a Magyarország vármegyéi és városai című sorozat Nyitra vármegye című kötetében (Budapest, 1899) ő írta a vármegye közigazgatásának történetét és a megyei társadalmi mozgalmak ismertetőjét. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is.Gerencsér Tibor: A Magyar Mickiewicz Társaság második évtizede. A Magyar Mickiewicz Társaság tagjainak névsora. In: Acta Papensia XI (2011) 3-4. 195-199. o., library.hungaricana.hu.
Szépíróként a vidék novellistája, a népi gondolkodásmód és érzésvilág ábrázolója. Csöndesen szemlélődő alkat, bár az erkölcsök lazulását szomorúan figyeli és elítéli. Történeteiben a kesernyés humor borongós életérzéssel keveredik: eltűntek az élet régi szépségei, a pénz uralkodik a világon. Az író lehangoló élettapasztalatait is lírával szövi át. Elhunyt kortársairól szóló megemlékezései között több kitűnő jellemkép van. Tájleírásai közül különösen a Bükk-vidék szépségeinek ábrázolása kelt figyelmet. „Hármas jelszavam, mit negyven kötet könyvem megírása közben mindig éreztem, ez volt: Szépség, Magyarság, Emberszeretet. Ezt kerestem, ezt írtam, e szerint igyekeztem élni is. És inkompatibilitást soha sem találtam” - írta visszaemlékezésében munkásságáról Lőrinczy.Lőrinczy György önéletrajz - Száz Magyarok Könyvei- Légrády Kiadása, Budapest, 1915.
Munkái Nefelejts. Erzsike emléke Rimaszombat, 1888. (Versek.) Néhány szó a magyar közművelődési egyesületek ujjászervezéséről Nyitra, 1897 A magam földjén Budapest, 1898 Kis falum Budapest, 1898 (Gyermek olvasókönyv.) A becsület útján Budapest, 1899 (Öt ifjusági elbeszélés.) Igaz történetek Budapest, 1900 Falusi potentátok Budapest, 1900 (15 elbeszélés.). A bujdosók Budapest, 1902 Megtépett fészkek Budapest, 1902 Gereblyém alól Budapest, 1906 A rétek lelke Budapest, 1909 A kavai fűzfák Budapest, 1911 Útitársaim Elbeszélések. Budapest, 1911 Fekete rózsák Budapest, 1912 Dejanira és más novellák Budapest, 1912 Az özvegy falu Budapest, 1916 A kék ember meg egyéb novellák Budapest, 1918 Az öreg pandúr Regény. Budapest, 1921 A Pósa-asztal Emlékek. Budapest, 1922 Az üveglap Budapest, 1922 Az álmodó Bükk Budapest, 1925 A boldogság császárja Regény. Budapest, 1926 Szobrok az éjszakában Emlékek. Budapest, 1928 Ketyegő Mátyás Regény. Budapest, 1929 Tatárok a szárazvölgyben Regény. Budapest, 1930 Május király Novellák. Budapest, 1931 Magyar csodák Emlékezések. Budapest, 1935 Mesél a falu Novellák. Budapest, 1938.
Jegyzetek
Források
Pintér Jenő A magyar irodalom története: tudományos rendszerezés Budapest, 1930–1941; 8. kötet: Regény és színmű / Hagyományőrző elbeszélők c. alfejezet (Arcanum Kiadó)
További információk Lőrinczy György: A boldogság császárja MEK Komáromi Lapok 1941. február 1.
Kategória:Magyar írók Kategória:Komáromiak Kategória:Nagykállóiak Kategória:1860-ban született személyek Kategória:1941-ben elhunyt személyek Kategória:A Fiumei úti sírkertben eltemetett személyek Kategória:A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület tagjai