jobbra|bélyegkép|265px|Cséplés a középkorban, illusztráció a Tacuinum sanitatis című gyógyászati és orvosbotanikai kézikönyvből, 14. század A cséphadaró vagy csép a cséplőgép elterjedése előtt a cséplés legfőbb eszköze volt. Neve szláv eredetű. Magyar elnevezése, a másfélfa későbbi fejlődés eredménye. Ez utal arra, hogy egy hosszú és egy rövid rudat rögzítettek egymáshoz. Mint oly sok más mezőgazdasági eszközt, a történelem során fegyverként is alkalmazták.
Használata A hosszabbik felét fogva a rövidebb felével ritmikusan ütötték, csépelték a gabonát amíg a szemek kihulltak.
A középkorban a parasztfelkelések idején szegekkel tették félelmetes fegyverré.
A vele végzett jellegzetes mozdulatok miatt alakultak ki az alábbi kifejezések: Hadar: gyorsan beszél. (Jár a nyelve, mint a cséphadaró.) Elcsépelt: már sokszor ismételt dologra mondják. Elcsépel valakit: valakit elver jelentéssel használják.
Ókori egyiptomi jelkép Az ókori Egyiptomban a pásztorbot és a cséphadaró a kettős korona mellett fáraó hatalmi szimbólumai közé tartozott, azt jelképezve, hogya az uralkodó gondoskodik nép jólétéről.
Galéria
Jegyzetek
Források https://web.archive.org/web/20121012175710/https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-1265.html
Kategória:Tárgyak Kategória:Mezőgazdaság