A képregény készítése, egy összetett, a legtöbb esetben számos ember összehangolt munkáját igénylő feladat. A nagyobb képregény-kiadóknál egy szerkesztőség foglalkozik a kiadványok elkészítésével, melynek élén egy szerkesztő áll.
Az elkészítés menete
A szerkesztő az, aki „összefogja, irányítja” valamennyi a képregény elkészültéhez szükséges tevékenységet. A szerkesztőnek ellenőriznie kell minden egyes munkafolyamatot, hogy a legtökéletesebb, legjobb minőségű, minden hibát nélkülöző kiadvány készülhessen el az olvasók számára. Munkáját helyettesek illetve asszisztensek segíthetik így még pontosabbá téve a szervezés és ellenőrzés menetét.
A képregények esetében az írók, rajzolók a legtöbb esetben ún. szabadúszók (angol elnevezéssel freelancer). Ez azt jelenti, hogy nem kizárólagos alkalmazottai, munkatársai egy újságnak, lapnak, hanem egyes képregény-kiadóktól időnként megbízást, szerződést kapnak, hogy valamely képregényük számára bizonyos számú oldalt készítsenek el. Miután a szerződésben foglaltak teljesedésbe mentek (elkészült a kért munka vagy lejárt az az időtartam, amire szerződtek a felek, s nem hosszabbítják meg azt) mindkét fél elköszön egymástól rövidebb-hosszabb időre vagy adott esetben örökre. A szerkesztők folyamatosan keresik az utódokat, az új írókat és rajzolókat, akik felválthatják a kiadványuktól távozó alkotókat. A szerkesztőségbe minden héten rajzok, képregények, képregény-forgatókönyvek tömkelege érkezik azok részéről, akik ebben a szakmában képzelik el a jövőjüket. Sajnos azonban nagyon kevés, minden 100 beküldött anyagból csak 1 vagy 2 darab olyan „munka” található, ami felkelti a szerkesztőségben dolgozók figyelmét, s amely rendelkezik a „jónak ítélt” képregény stílusjegyeivel. Ezek a nem megbízásra készített, beküldött képregények kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen e műveken keresztül új tehetségekre figyelhetnek fel a szerkesztőségben tevékenykedők. A „kiválasztottak” lehetnek a jövő nagy művészei, alkotói, s a szerkesztőségben nyilván nem rekedhetnek meg a jelenben, hanem már az elkövetkezendő időre is fel kell készülniük.
A képregény-alkotás első fázisa azzal kezdődik, hogy író kigondolja a történetet. Lehet humoros hangvételű, de akár drámai vagy izgalmas is az általa kiötlött cselekményfolyam. A szereplők viselkedése, jellemformája is fontos adaléka az elmesélt kalandnak. Ha a történettel és a karakterekkel kapcsolatos elképzelések eljutottak egy bizonyos „fokig”, az író papírra veti azokat, s elkészíti a forgatókönyvet. A forgatókönyv pontosan tartalmazza azt, hogy mi történik a képregény minden egyes képkockájában. Minden egyes jelenet szerepel benne, magyarázatokkal egyetemben, melyek tartalmazzák azt, hogy mit mondanak, illetve tesznek/cselekednek a szereplők, valamint azt is, hogy milyen hanghatásokra (Pl.: bimm-bamm-bumm) van éppen szükség az egyes képkockákban. A forgatókönyv ezután a szerkesztőhöz kerül, aki miután elolvasta azt, észrevételeket fűz az irományhoz. Ha, véleménye szerint, változtatás(ok)ra van szükség, egyeztet az íróval, s megbeszélik a „problémás” részeket. Miután minden vita megoldódott, a szerkesztő jóváhagyásával megkezdődhet a rajzok elkészítése. A (nem csökkentett méretű) képregényekben látható képkockák méretéhez képest a rajzoló másfélszer nagyobb képkocka-méretben készíti el rajzait. Erre azért van szükség, mert így sokkal részletesebben el lehet készíteni 1-1 képkockát, valamint a rajz így élesebb és szembeszökőbb lesz.
Mivel korábban kifejezetten csak a gyermekek számítottak a képregények vásárlóközönségének, ezért a képregények rajzait a felnőttebbek nem sokra értékelték. Mára azonban jelentősen megváltozott ez a helyzet, ugyanis nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is a képregények célközönségének számítanak. Science-fiction, szociális, tudományos, politikai témával foglalkozó képregények is megtalálhatóak a képregény-piacon, amelyek kifejezetten az idősebb korosztálynak szólnak. A 90-es évek óta egyre növekvő számban kapható graphic novelek (Rajzolt regény. Olyan önálló történet, mely különálló könyvben jelenik meg. Formátumuk hosszra és méretre eltér a füzetekétől. A legtöbb esetben hagyományos könyvméretűek, hosszuk elérheti a több száz oldalt. Az első Magyarországon kiadott színes Marvel-képregény, A Monolit bosszúja, eredeti változata is ebbe a kategóriába tartozik) elterjedésének lehetünk tanúi, amelyek egy hosszabb, különálló történetet foglalnak magukba. Miután az érdeklődés egyre fokozódott a képregények iránt, így a képregény rajzai is komoly és elismert művészeti formává váltak. Minden évben, világszerte, számos képregényekhez köthető kiállítást, fesztivált, börzét tartanak, amelyekre írókat és rajzolókat is meghívnak, a rendezvények legkiemelkedőbb elemeként.
E képregényes szabadúszó életforma olyan előnnyel is jár, hogy az alkotók könnyen és olcsón elkészíthetik saját kiadványaikat, s ha nyomtatásban nem is, de az internetre manapság feltölthetik munkáikat, ezzel rajongótábort szerezve saját képregényeik számára. Ez mintegy előszobája is lehet a papír alapon levő megjelenésnek, hiszen ha népszerűvé válik az internetes prezentáció, lehet az érdeklődők pénzt sem sajnálnának költeni a nyomtatásban megjelenő példányra. Az internet abban is segítséget nyújthat, hogy a kiadók felfedezzék ezen tehetségesnek ítélt művészeket, s adott esetben publikálják az alkotó munkáit.
Miután a rajz elkészült, s a szerkesztő ellenőrizte azt, a képregény a tusrajzolóhoz/kihúzóhoz kerül (a rajzoló és tusrajzoló sokszor azonos személy). A kihúzó feladata az, hogy az elkészült ceruzarajzot fekete tussal „átrajzolja”, ugyanis a ceruzarajzot nem tudja a nyomda reprodukálni. A kihúzás nagyban hozzájárul a képregény végső kinézetéhez, adott esetben a tusrajzoló kisebb korrekciókat is végrehajthat, amik a rajzot még tökéletesebbé teszik. Nyilván egy rosszul sikerült kihúzás adott esetben a rajzoló és író fáradságos munkáját „tönkreteheti”. Ezt követően a képregény a betűk beírójához, a betűszerkesztőhöz kerül, akinek elsődleges feladata a párbeszédek (szavak) szövegbuborékokba való beillesztése. A különféle feliratok, „aláírások” elhelyezése is előbbi munkatárs teendője, amely a jelenet- illetve cselekmény-változások magyarázatául szolgálnak. A betűbeírás is egy művészeti formának tekinthető, amely különleges szakértelmet igényel, hiszen a szavaknak, dialógusoknak és feliratoknak a megfelelő helyen és méretben kell szerepelniük a megfelelő formában. A betűszerkesztő a műszaki szerkesztővel áll szoros kapcsolatban, ugyanis ez utóbbi felel a lapok külalakjáért. A műszaki szerkesztőnek a betűtípusok, illusztrációk, díszítő elemek terén van döntési jogosultsága. Miután a betűvető is elkészült a munkával, a kész képregény a szerkesztőhöz kerül, aki ellenőrzi, hogy minden tökéletes minőségben készült-e el és nincsenek-e hibák a képújságban. Amennyiben minden megfelelt, a színezőhöz kerül a képregény (ha színes képregényről van szó). Míg korábban ez feladatsor ecsettel és festékkel zajlott, manapság már a számítógépek segítségével színezik a képújságok döntő többségét. Sok esetben a rajzolók az árnyékolás egy részét is a színezőkre hagyják, ugyanis a komputerekkel a legkülönfélébb hatásokat lehet létrehozni.
Ha a szerkesztő mindennel elégedett, a gyártási osztályra kerül a képregény. Régebben, illetve egyes helyeken még biztos manapság is, kézzel készítenek egy lenyomatot, amely segít a nyomdászoknak eligazodni abban, hogy milyen sorrendben kell majd kinyomtatni a képregény oldalait. Az elkészült rajzot tehát egy rácsozott lapra ragasztják képregény-csíkok formájában, amely megmutatja azt, hogy hogyan kell kinézzen majd a képújság nyomtatott formában. Miután elkészültek a lenyomatok, azok a gyártási szerkesztőhöz kerülnek, aki ellenőrzi azokat. A gyártási szerkesztő a szerkesztőség és a nyomda közötti kapcsolattartásért is felelős, továbbá ő felügyeli azt is, hogy minden köztes munkafolyamat a maga pontos idejében végződjön. A lenyomatnak úgy kell kinéznie, mint az eredeti rajznak, nem lehet benne hiba. A szövegnek könnyen olvashatónak kell lennie, a képkockák nem lehetnek maszatosak, homályosak. Miután a lenyomatokat jóváhagyták, azok a nyomdához kerülnek egy másolattal egyetemben, amely a szedést mutatja. E másolat tehát a nyomdászoknak szolgál támpontul, hogy hogyan kell kinéznie a képregénynek. A nyomdászok betördelik a lenyomatokat a gyártási szerkesztő számára, aki ellenőrzi, hogy az oldalak megfelelő sorrendben jelennek-e meg és a kinyomtatott képek megfelelő minőségűek-e. Ha minden ideálisan alakul, a betördelt oldalakat a nyomdászoknak visszaküldik és azok elkezdhetik sokszorosítani az oldalakat, majd azután azok kötésére is sor kerülhet.
Nyilván a digitális forradalom hatására manapság egyes munkafolyamatok már számítógépen is elvégezhetőek, de alapjában véve hasonló lépéseket kell végrehajtani. A fentebb vázolt tevékenységek mellett a különféle titkároknak, munkatársaknak gazdasági és jogi ügyekkel is foglalkozniuk kell. Például szerződések megkötése, előfizetések nyilvántartása, fizetések kiutalása, különböző lapokkal, nyomdákkal való kapcsolattartás, újságok elszállítása a terjesztőkhöz stb. Ezen tevékenységekbe nem kívánunk részletesen betekinteni, helyette a sokkal érdekesebb reklám- és marketing-feladatokra térünk át.
A reklámosztály A sajtótermékek papír alapú előállítása elég költséges folyamat (főleg, ha színes kiadványról van szó). Ezt a ráfordítást részben csökkenteni lehet, ha az újságok kiadói rávesznek egyes vállalkozásokat, üzleteket, kereskedőket arra, hogy hirdessék, reklámozzák termékeiket a kiadványaikban. Nyilván, adott esetben egy reklámok nélküli újság is sikeres lehet, de a promóciók elhelyezésével további bevételekre szert lehet tenni, amelyek tovább racionalizálhatják a kiadói oldalon keletkező költségeket. A hirdetések „megszerzése” a reklámosztály feladata. Először is fontos a célközönség definiálása, ugyanis nem mindegy, hogy női vagy férfi (Superman vs. Supergirl), gyermek vagy tinédzser illetve felnőtt (Donald kacsa vs. horror képregények) újság-vásárlókról van-e szó. A cégek olyan újságokban szeretnek hirdetni, amelyek olvasóiról tudják, hogy az ő termékeik/szolgáltatásaik potenciális vásárlói lehetnek a közeljövőben. A különböző képregények első számaiba a legnehezebb új hirdetőket találni. Először is a reklámosztály átgondolja, hogy az újság potenciális vevői, az a korosztály, amely a legjobban érdeklődik a sajtókiadvány iránt milyen termékeket, milyen szolgáltatásokat vesz igénybe. Itt leggyakrabban ruházati termékekről, élelmiszerekről, szórakoztató elektronikai berendezésekről, szoftverekről, játékokról, dvd-kről, könyvekről, rendezvényekről (pl. koncert), mozifilm-bemutatókról van szó. Nyilván olyan hirdetések is szóba jöhetnek, amelyek nem kifejezetten a képregények vásárlóközönségét veszik célba, de egyfajta jövőbeli szolgáltatást kínálnak már a jelenben. Például egy bankról, egy ingatlan-közvetítő cégről elhelyezett reklám kifizetődő lehet a jövőben. Manapság gyakran láthatunk a zöld, környezetbarát energiával reklámozott autókat, amelyek szintén vonzóak lehetnek. De akár a jövőbeli katonák toborzására is alkalmasak lehetnek a képregények…ki ne szeretne tengerészgyalogos lenni, vagy egy tengeralattjárón szolgálni (legalábbis az Egyesült Államokban ilyen hirdetések is megjelennek)?