Az anafilaxia vagy anafilaxiás sokk a szervezetnek allergének által kiváltott súlyos, generalizált, életveszélyes állapothoz vezető, immunológiai túlérzékenységi reakciója. Csak az érzékenyítő allergénnel történő első találkozás utáni allergénhatáskor jelentkezhet. Alapjában az immunrendszer rendellenes működésére vezethető vissza. A hajlamosító tényezők és a kialakulás mechanizmusai még nem kellően ismertek. Azonnali beavatkozást igényel. A legsürgősebb beavatkozást maga a beteg is elvégezheti, ha veszélyeztetettsége ismeretében megfelelő, állandóan magával hordott, önmagának beadható injekciós eszközzel látják el, és annak használatáról megfelelően kioktatják, de ezt követően is orvosi ellenőrző vizsgálatra és utókezelésre van szükség.
Meghatározás, tünetek, és kiváltó okok Az anafilaxia extrém súlyosságú generalizált allergiás reakció, amely hirtelen lép fel és akár halált is okozhat. Mivel életveszélyes állapot, azonnali, akár laikus beavatkozást, és sürgősségi orvosi ellátást igényel. Az anafilaxiának rendszerint számos tünete van, többek között viszkető kiütés, a torok duzzadása és alacsony vérnyomás. Többnyire rovarcsípések, élelmiszerek, és egyes gyógyszerek következtében lép fel.
Patofiziológia, kórkép és kezelés Az anafilaxiát elsősorban a fehérvérsejtek bizonyos típusaiból (hízósejtek, bazofil leukociták) felszabaduló anyag, a hisztamin okozza. (Más bioaktív anyagoknak, egyebek között a citokineknek is van szerepe.) Ez az anyag leggyakrabban fehérjék, esetenként más természetű allergének (például gyógyszerek) hatására szabadul fel, és változó súlyosságú allergiás reakciót indít el. A hisztamin felszabadulása az immunrendszer túlérzékenységi, rendellenes reakciója. Az allergiás szervezet az allergének ellen sajátos ellenanyagot, IgE-t termel a normál immunreakciókban szereplő IgG, IgM és IgA helyett. Az anafilaxia kórképének a megállapítása az egyén tünetein és jelein alapul. Az elsődleges kezelésre használható az epinefrin (adrenalin) injekció és a kortikoszteroid készítmények, antihisztaminok, egyedül, de többnyire kombinációban. Gégeödéma esetén elsősegélyként conicotomia, intézeti ellátásban légcsőmetszés (tracheotomia).
A világ népességének mintegy 0,05–2 százalékánál lép fel anafilaxia életük során. Ez a százalék emelkedni látszik. Az elnevezés a görög ἀνά ana, ellen és φύλαξις phylaxis, védekezés szavakból ered.
Tünetek bélyegkép|jobbra|250px|Az anafilaxia jelei és tünetei bélyegkép|jobbra|250px|A hízósejtek szerepe az allergiás kórképek létrejöttében bélyegkép|jobbra|250px|Hízósejt Az anafilaxia sokszor szinte azonnali, vagy perceken, ritkábban órákon belül jelentkező számos különböző, ijesztő tünetet és életveszélyes állapotot produkál. Az átlag 2 óra akkor, ha az ok az illető által elfogyasztott élelmiszer. A leggyakrabban érintett területek többek között: a bőr (80–90%), a tüdő és a légutak (70%), a gyomor és a belek (30–45%), a szív és a véredények (10–45%), valamint a központi idegrendszer (10–15%). Ezek közül a rendszerek közül többnyire kettő vagy több érintett. Gyakran eszméletvesztéssel is jár.
Bőr bélyegkép|balra|Csalánkiütés és bőrpír anafilaxiás személy hátán A tünetek között rendszerint megtalálható a bőr kiütése (csalánkiütés), a viszketés, a piros arc vagy bőr (bőrpír), és a duzzadt ajak. Azok, akiknél a duzzadás a bőr alatt jelentkezik (angio-ödéma), a viszketés helyett égő érzetet tapasztalhatnak a bőrükön. A nyelv vagy a torok az esetek akár 20%-ában megduzzadhat. Egyéb jellemzői többek között az orrváladékozás, valamint a szem és a szemhéj felszíni nyálkahártyájának (a kötőhártyának) a duzzadása. A bőr el is kékülhet az oxigénhiány miatt (cianózis).
Légzőszervek A légzőszervi tünetek és jelek többek között a fulladás/fulladásérzés, a nehézlégzés, az asztmás és a sípoló légzés. Az asztmás légzést jellemzően az alsó légúti izmok (a hörgőizmok) görcsei okozzák. A sípoló légzés oka a felső légutak nyálkahártyájának duzzadása, ami beszűkíti a légutakat. Ezek közül a legveszélyesebb a hangszalagok nyálkahártyájának vizenyője, ami a hangrés elzárásával fulladást okozhat. Rekedtség, a hangszín megváltozása, fájdalmas nyelés, vagy köhögés ugyancsak előfordulhat.
Keringési rendszer A szív vérerei hirtelen összehúzódhatnak (koszorúérgörcs), ha a szív bizonyos sejtjeiből hisztamin szabadul fel. Ez megszakítja a vér áramlását a szívhez, ami szívsejt-elhalást (miokardiális infarktust) okozhat, vagy a szívverés túlságosan lelassulhat vagy felgyorsulhat (szívritmuszavar), a szívverés akár teljesen leállhat (szívroham). Az anafilaxia kockázata magasabb azoknál, akik már valamilyen szívbetegségben szenvednek. Míg az alacsony vérnyomás miatti gyors szívverés gyakoribb, az anafilaxiában szenvedők 10%-ánál előfordulhat a lassú szívverés (bradycardia) alacsony vérnyomással. (Az alacsony szívritmus és alacsony vérnyomás kombinációját Bezold-Jarish reflexnek nevezik.) Az illető szédelgést észlelhet vagy elveszítheti az eszméletét a hirtelen vérnyomáscsökkenés miatt. Ezt az alacsony vérnyomást a véredények tágulása (a disztributív sokk) vagy a szívkamrák elégtelensége (a kardiogén sokk) okozhatja. Ritka esetben előfordulhat, hogy a nagyon alacsony vérnyomás az anafilaxia egyedüli jele.
Egyéb A gyomor és a belek tünetei között szerepelhet görcsös alhasi fájdalom, hasmenés, és hányás. Zavaros gondolkodás, hólyag feletti kontroll elvesztése és méhgörcshöz hasonló medencetáji fájdalom léphet fel. Az agyban futó vérerek tágulása fejfájást okozhat. Nyugtalanság és a halál előérzete is jelentkezhet.
Kiváltó okok Anafilaxiát idézhet elő a test válaszreakciója szinte bármely idegen anyagra. A gyakori kiváltó okok között szerepel a rovarcsípésből származó méreg, egyes élelmiszerek és gyógyszerek. Az élelmiszer a leggyakoribb kiváltó ok gyermekeknél és fiataloknál. A gyógyszerek és rovarcsípések gyakoribb kiváltó okok idősebb felnőtteknél. Kevésbé gyakori okok többek között a fizikai tényezők, a biológiai ágensek (például ondó), a latexgumi, a hormonális változások, az élelmiszer-adalékanyagok (például nátrium-glutamát és az élelmiszer-színezékek), valamint a bőrön (azaz helyileg) alkalmazott gyógyszerek. A testmozgás, és az alacsony vagy magas hőmérséklet is kiválthat anafilaxiát azáltal, hogy bizonyos szöveti sejtekben (az úgynevezett hízósejtekben) vegyi anyagok felszabadulását idézi elő, amelyek következtében allergiás reakció lép fel. A testmozgás okozta anafilaxia gyakran összefüggésbe hozható bizonyos élelmiszerek fogyasztásával is. Ha altatás közben lép fel az anafilaxia, a leggyakoribb okok a paralízis előidézésére alkalmazott bizonyos (neuromuszkuláris blokkoló) gyógyszerek, antibiotikumok, és latexgumi. Az esetek 32 és 50%-a között az ok nem ismert (idiopathiás anafilaxia).
Élelmiszerek Sok élelmiszer válthat ki anafilaxiát, már az első fogyasztáskor is. A nyugati kultúrákban a leggyakoribb okok között szerepel a földimogyoró, a búza, a diófélék, a mészhéjú tengeri állatok, a halak, a tej és a tojás fogyasztása vagy azokkal való érintkezés. A Közel-Keleten az élelmiszerekben lévő szezámmag a gyakori kiváltó ok. Ázsiában a rizs és a csicseriborsó okoz gyakran anafilaxiát. (Hazánkban ma már mindezek fogyasztása - ha nem is mindegyiké általánosan - de elterjedt, ezért itt is allergizáló tényezők lehetnek.) Megemlíthető ezen kívül a kivi (gyümölcs) és a földieper. A súlyosabb eseteket rendszerint az élelmiszer fogyasztása okozza, de egyeseknél súlyos reakció léphet fel akkor is, ha a kiváltó élelmiszer érintkezésbe kerül a test valamely részével. A gyermek kinőheti az allergiáját. A tejre vagy a tojásra érzékeny (allergiás) gyermekek 80%-a, és a földimogyoróra anafilaxiával egy alkalommal reagált gyermekek 20%-a 16 éves korára már gond nélkül fogyaszthatja ezeket az élelmiszereket.
Gyógyszerek Bármely gyógyszer okozhat anafilaxiát, leggyakrabban a béta-laktám antibiotikumok (például a penicillin), illetve az aszpirin és a nem szteroid gyulladáscsökkentők (az NSAID-ok). Ha valaki a nem szteroid gyulladáscsökkentők egyikére allergiás, többnyire lehet alkalmazni az NSAID másik változatát, anélkül, hogy anafilaxiát váltana ki. Az anafilaxia más gyakori okai többek között: a kemoterápia, az oltások, a (spermában található) protamin, és gyógynövényekből készített egyes gyógyszerek. Bizonyos gyógyszerek – többek között a vancomycin, a morfium, és a röntgenfelvételek javítására használt gyógyszerek (kontrasztjavító szerek) azáltal okoznak anafilaxiát, hogy bizonyos sejteket károsítanak a szövetekben, amelyekből emiatt hisztamin szabadul fel (hízósejt degranulációja).
Gyógyszerre adott reakció gyakorisága részben attól függ, hogy az adott gyógyszert milyen gyakran alkalmazzák, részben pedig attól, hogy a gyógyszer milyen módon hat a szervezetre. A penicillinek vagy a cephalosporinok miatti anafilaxia csak azután jelentkezik, hogy azok a testben lévő fehérjékhez kötődnek, és egyesek az előbbi antibiotikumok közül könnyebben kötődnek a szervezetben lévő proteinekhez, mint mások. Anafilaxiás reakció penicillinre 2000 és 10 000 közötti kezelt egyén közül egynél fordul elő. Haláleset egynél kevesebbszer fordul elő minden 50 000 kezelt egyénnél. Anafilaxia aszpirinre és nem szteroid gyulladáscsökkentőkre 50 000 beteg közül kb. egynél fordul elő. Ha valaki penicillinre reagál, nagyobb a reakció veszélye cephalosporinokra, de még így is alacsonyabb, mint 1000 egyénre számítottan egy eset. A röntgenfelvételek javításánál használt korábbi gyógyszerek (kontrasztjavító szerek) az esetek 1%-ában váltottak ki reakciót. Az újabb, alacsonyabb ozmolaritású kontrasztjavító szerek az esetek 0,04%-ában váltanak ki reakciót.
Rovarmérgek Egyes rovarok – házi méhek és darazsak (hártyásszárnyúak) vagy rablópoloskák (Triatominae) – csípéséből eredő mérgek anafilaxiát okozhatnak. Nagyobb az anafilaxiás reakció kockázata azoknál, akiknél korábban már fellépett reakció valamely méregre, és az több volt, mint csípés környéki helyi reakció. A halálos anafilaxiás esetek felénél azonban nem volt korábban egész testre kiterjedő (szisztémás) reakció.
Kockázati tényezők Atópiás betegségben (például asztmában, ekcémában, vagy szénanáthában) szenvedő egyéneknél az élelmiszer, a latexgumi, és a kontrasztjavító szerek által kiváltott anafilaxia kockázata nagyobb. Ezeknél az egyéneknél nem magasabb a kockázat az injekció formájában beadott gyógyszerek vagy a szúrások miatt. Anafilaxiás gyermekeken végzett vizsgálat megállapította, hogy 60%-uknak volt már korábbi atópiás betegsége (az atópia veleszületett allergiás túlérzékenység),cite=web|url=http://www.macosz.hu/atopia.html|title=Atópia|language=magyar=|publisher=Diabetesnet amely kórosan intenzív immunreakciókra serkenti a szervezetet. Az anafilaxiában meghalt gyermekek több, mint 90%-a szenvedett asztmában. Fokozott kockázatnak vannak kitéve azok, akiknek a szöveteiben túl sok a hízósejt (mastocytosis), illetve akik tehetősebbek. Minél több idő telik el az anafilaxiát okozó szerrel való érintkezés után, annál alacsonyabb az új reakció előfordulásának kockázata.
Lefolyás Az anafilaxia súlyos allergiás reakció, amely hirtelen lép fel és több szervre gyakorol hatást. Okozói a hízósejtek és bazofil leukociták szemcséiből felszabaduló gyulladást közvetítő vegyületek (mediátorok) és citokinek. Kibocsátásuk (degranuláció) oka többnyire immunrendszeri reakció, de okozhatja ezeknek a sejteknek olyan a sérülése is, ami nem függ össze immunreakcióval.
Immunológia