bélyegkép|300x300px|A Fairbairn–Sykes harci kés, egy modern kori tőr A tőr egy nagyon éles hegyű, általában egy vagy kétélű harci kés, amelyet legtöbbször vágó- vagy szúrófegyverként terveznek vagy használnak.State v. Martin, 633 S.W.2d 80 (Mo. 1982):California Penal Code 12020(a)(24): A tőröket az emberiség történelme során mindig használták közelharcokban,Burton, Walter E., Knives For Fighting Men, Popular Science, July 1944, Vol. 145 No. 1, p. 150: és számos kultúrában használtak díszes tőröket szertartási vagy ünnepi célkora. A tőr jellegzetes alakja és történelmi használata ikonikus és szimbolikus jelentőségűvé tette. A modern értelemben a tőr közelharci vagy önvédelmi célokra készült; történelmi fegyvergyűjteményekben való használata miatt gyilkosságokkal és merényletekkel hoznak összefüggésbe. A kétélű kések azonban különböző társadalmi kontextusokban különböző szerepet játszanak.
Számos különböző típusú szúrókés került már tőrként leírásra, beleértve az egyetlen vágóéllel rendelkező késeket, mint például az európai rondel tőr vagy az afgán pesh-kabz, vagy egyes esetekben a vágóéllel egyáltalán nem rendelkező késeket, mint például a reneszánsz stilettó. Az elmúlt száz évben azonban a legtöbb kontextusban a tőrnek meghatározható jellemzői vannak, beleértve a rövid, éles és hegyes pengét, a középső gerincet, és általában két vágóéle van, amely a penge teljes hosszán, vagy annak nagy részén éles.Emerson, Robert L., Legal Medicine and Toxicology, New York: D. Appleton & Co. (1909), p. 80.Cassidy, William L., The Complete Book Of Knife Fighting, , (1997), pp. 9–18, 27–36Draper, Frank W., A Text-book of Legal Medicine, Philadelphia: W.B. Saunders & Co. (1905), pp. 341–343.Gross, Hans, Criminal Investigation: A Practical Textbook for Magistrates, Police Officers and Lawyers, London: Sweet & Maxwell (1949), p. 185.Harding, David, and Cann, Jefferson (eds.), Weapons: An International Encyclopedia from 5000 B.C. to 2000 A.D., The Diagram Visual Group, New York: St. Martin's Press/Macmillan, , (1990), pp. 32–33Goddard, Wayne, The Wonder of Knifemaking, Iola, WI: Krause Publications, , (2011), pp. 50, 131–132 A legtöbb tőr teljes keresztvassal is rendelkezik, hogy megakadályozza, hogy a kéz előrecsúszjon az élesített pengeélekre.The New Werner Twentieth Century edition of the Encyclopædia Britannica, Volume 6, Akron, OH: The Werner Co. (1907), p. 669.dagger law & Legal Definition.
A tőrök elsősorban fegyverek, ezért sok helyen a késre vonatkozó jogszabályok korlátozzák gyártásukat, értékesítésüket, birtoklásukat, szállításukat vagy használatukat.
Története
Antikvitás A legkorábbi tőrök a neolitikumban olyan anyagokból készültek, mint a kovakő, az elefántcsont vagy más állatok csontjai.bélyegkép|210x210px|Egy újkőkorszaki tőr a Toulouse-i Múzeumból|balraA réz tőrök először a bronzkor elején, az i. e. 3. évezredben jelentek meg,Sheridan, Alison, A Beaker Period Copper Dagger Blade from the Silees River near Ross Lough, Co. Fermanagh, Ulster Journal of Archaeology, Vol. 56 (1993), pp. 61–62. a korai minószi III. korszakból (i. e. 2400–2000) származó réz tőröket találtak Knószoszban.C. Michael Hogan: Knossos fieldnotes, Modern Antiquarian (2007).
Az ókori Egyiptomban a tőrök általában rézből vagy bronzból készültek, míg a királyi család arany fegyvereket viselt. Legalább az egyiptomi predinasztikus korszak óta (kb. 3100-ban) a tőröket ünnepi tárgyakként arany markolattal díszítették,Iorwerth Eiddon Stephen Edwards, Cyril John Gadd, Nicholas Geoffrey Lemprière Hammond, 1970. később pedig még díszesebb és változatosabb kivitelben. Egy korai ezüst tőrt találtak, amelynek középső bordája volt. 1924-ben Tutankhamon sírjának megnyitásakor két tőrt találtak, az egyiket arany pengével, a másikat olvasztott vasból. Úgy tartják, hogy a XI. dinasztia múmiáit bronz szablyákkal temették el; és van egy bronz tőr III. Thotmesz-től (XVIII. dinasztia), i. e. 1600 körül, valamint bronz páncél, kardok és tőrök Merenptah sírjából (XIX. dinasztia), i. e. 1300 körül.Burton, Richard F. (1884). The Book of the Sword. Piccadilly: London Chatto & Windus. p. 80.
A vasgyártás csak i. e. 1200-ban kezdődött, és Egyiptomban nem találtak vasércet, ezért a vas tőr ritkaságszámba ment, és a kontextus arra utal, hogy a vas tőr értéke megegyezett az ünnepi arany tőr értékével.Jay Cassell (2007). Peter J. Fiduccia (ed.). Tutankhamun's armies: battle and conquest during ancient Egypt's late eighteenth dynasty. John Wiley and Sons. p. 77. Ezek a tények és a tőr összetétele már régóta meteoritból származó eredetre utaltak,George Anderson: king tutankhamun dagger. azonban az ezt igazoló bizonyítékok csak 2016 júniusában váltak teljesen meggyőzővé, amikor a kutatók röntgenfluoreszcencia-spektrometriával megerősítették, hogy a környéken talált, ősi meteorzápor darabjaiban hasonló arányú fémek (vas, 10% nikkel és 0,6% kobalt) találhatók.Comelli, Daniela; d'Orazio, Massimo; Folco, Luigi; et al. (2016) "The meteoritic origin of Tutankhamun's iron dagger blade". Meteoritics & Planetary Science. 51 (7). Wiley Online: 1301–1309.Ben Panko (2016). "King Tut's dagger made from an ancient meteorite".balra|bélyegkép|Római uralom előtti ibériai vas tőr, amelyet az i. e. 5. század közepe és 3. század között kovácsoltak|542x542pxbélyegkép|250x250px|Egy bronz tőr Loresztánból, Iránból, Kr. e. 2600–2350Az egyik legkorábbi olvasztott vasból készült tárgy egy Kr. e. 2000 előttről származó tőr, amelyet olyan körülmények között találtak, amelyek arra utalnak, hogy nagy értékű dísztárgyként kezelték. A tőrt egy Kr. e. 2500 körülről származó hattita királyi sírban találták, Alaca Höyükben, Észak-Anatóliában. A tőr olvasztott vas pengével és arany markolattal rendelkezik.Robert Raymond (1986) Out of the fiery furnace: the impact of metals on the history of mankind1.
Az iberiai kézművesek és kovácsok, akik a mai Spanyolország déli és Franciaország délnyugati részén éltek, i. e. 5. és 3. század között kiváló minőségű vas tőröket és kardokat gyártottak, amelyek díszítése és mintázata a görög, pun (karthágói) és föníciai kultúra hatását tükrözi.Wise, Terence, Armies of the Carthaginian Wars, 265–146 BC, London: Osprey Publishing Ltd.Simon Keay: Phoenicians, Carthaginians and Romans in Southern Iberia . Az iberiai vas kivételes tisztasága és a kifinomult kovácsolási módszer, amely magában foglalta a hideg kalapálást is, kiváló minőségű kétélű fegyverek előállítását tette lehetővé. Technológiailag fejlett kialakítású tárgyakat, például összecsukható késeket lehet találni a második ibériai vaskorban készült hamvasztott temetkezések leletei között, illetve a Római Birodalom idején Spanyolországban és a Földközi-tenger térségében végzett ásatások során.De Fontcuberta, Eduardo A., Bandolero Blades, Tactical-Life.com, Tactical Knives (September 2010), retrieved 13 August 2011. Az ibériai gyalogosok többféle vas tőrt hordtak maguknál, amelyek többsége kétélű kardok rövidített változatán alapult, de az igazi ibériai tőr háromszög alakú pengével rendelkezett. Hannibál és karthágói seregei később átvették az ibériai tőröket és kardokat. A luzitánok, egy a kelták előtt élt nép, amely az Ibéria nyugati részén (a mai Portugália és Extremadura nagy részén) uralkodott, sok éven át sikeresen tartotta távol a Római Birodalmat különféle innovatív taktikákkal és könnyű fegyverekkel, köztük vas pengéjű rövid lándzsákkal és tőrökkel, amelyek az ibériai mintákat követték. alt=Az óperzsa birodalom testőrsége által használt tőrt (akinaka) ábrázoló relief. Perszepolisz, Irán.|bélyegkép|Az óperzsa birodalom testőrsége által használt tőrt (akinaka) ábrázoló relief. Perszepolisz, Irán.
A Római Birodalom idején a légionáriusok pugio-t (a latin pugnō, vagyis „harc” szóból) kaptak, egy kétélű, 18–30 cm hosszú pengéjű vas tőrt. A pugio kialakítása és gyártása közvetlenül az ibériai tőrök és rövid kardok mintájára történt; a rómaiak még az ibériai háromszögletű pengéjű tőrt is átvették, amelyet parazoniumnak neveztek. A gladiushoz hasonlóan a pugiót is leggyakrabban szúró fegyverként használták. A pugio, mint közelharci fegyver, a római katona utolsó védelmi vonala volt. A harcászati fumkciói mellett mindennapi használatra is alkalmas volt.Sir William Smith (1898). Francis Warre Cornish: A concise dictionary of Greek and Roman antiquities. Page 66.bélyegkép|150x150px|Bronzkori kardok, iráni Kurdisztán, Sanandadzs Múzeum jobbra|bélyegkép|Ibériai háromszög alakú vas tőr, |255x255px alt=Középkori tőrök modern másolatai. Balról jobbra haladva: ballock, gömbölyű tőr, és egy keresztvasas tőr.|bélyegkép|Középkori tőrök modern másolatai. Balról jobbra haladva: ballock, gömbölyű tőr, és egy keresztvasas tőr.|balra
középkor Az angol forrásokban a tőr (dagger) kifejezés csak a késő középkorban jelent meg, ami azt tükrözi, hogy bár a tőr már az ókorban is ismert volt, a kora középkorban eltűnt, és helyét a faragó kés vagy a seax vette át.Underwood, Richard (1999) Anglo-Saxon Weapons and Warfare Stroud, England: Tempus. P 70.David Gale (1989) The Seax in Weapons and Warfare in Anglo-Saxon England Oxford, England: Oxbow.
A tőr a 12. században jelent meg újra „lovagi tőrként”, vagy pontosabban keresztmarkolatú vagy quillon tőrként,Capwell, p. 28 and Thompson, p. 25. és a késő középkorban a polgári életben is elterjedt fegyverré és eszközzé fejlődött.Christopher Gravett (2007). Knight. Penguin. p. 17.
A keresztmarkolatú tőr legkorábbi ismert ábrázolása az úgynevezett „Guido-dombormű” a zürichi Grossmünster templomban (1120 körül).Daniel Gutscher, Das Grossmünster in Zürich (1983), 120–121, 214–215. A teljesen kifejlesztett keresztmarkolatú tőr néhány ábrázolása megtalálható a Morgan-bibliában (kb. 1240). Ezek közül sok tőr miniatűr kardokra hasonlít, markolatuk formája nagyon hasonló a korszak kardjaihoz.See Thompson, p. 10 and Peterson, plate 25, for good examples of this type in the Museum of London. Más darabok azonban nem egyeznek pontosan az ismert kardok kialakításával, például a úgynevezett „burgundi heraldikai tőrök” markolatvédő sapkával, nagy, üreges csillag alakú markolattal vagy antennaszerű keresztmarkolattal rendelkeznek, amelyek a hallstatti korszak tőrjeire emlékeztetnek.See Capwell pp. 28, 122-123, Thompson pp. 24-25, and Peterson plates 26-29. A keresztmarkolatú típus a reneszánsz idején is megmaradt.Peterson plate 46 and Dean p.96, No. 100.
Az ófrancia dague kifejezés a 13. században ezekre a fegyverekre utalt, más kifejezések mellett, mint például a poignal és a basilard. A középangol dagger kifejezést az 1380-as évektől használják.
Ebben az időben a tőrt gyakran használták másodlagos védelmi fegyverként közelharcban. A lovagi tőr a 14. században a nagyobb baselard késsé fejlődött. A 14. században meglehetősen elterjedt volt, hogy a lovagok gyalog harcoltak a gyalogság védelmi vonalának megerősítése érdekében. Ez szükségessé tette a tőrök gyakoribb használatát. Agincourtnál (1415) az íjászok ezeket használták a lóról leszállt lovagok megölésére, keskeny pengéikkel a sisak szellőzőnyílásain és más nyílásokon keresztül átdöfve.Logan Thompson (1999). Daggers and Bayonets. United Kingdom: Spellmount ltd. p. 24. A baselardot a rövid kard és a hosszú tőr közötti közbenső fegyvernek tekintették, és polgári fegyverként is népszerűvé vált. A Sloane MS. 2593 (1400 körül) egy dalt rögzít, amely szatirizálja a túlméretezett baselard kések divatkiegészítőként való használatát.prenegarde prenegarde, thus bere I myn baselard. Az anelace néven ismert, nagy tőr és rövid kard közötti fegyverek a 14. századi Angliában széles körben elterjedtek a civilek felszereléseként, „övétől egy gyűrűvel lógva” viselték őket.George French Russell (1869). A Catalogue of the Antiquities and Works of Art, Volume 1. London: Harrison and sons. p. 184.