A Lughnasad vagy Lammas kelta ünnep, az év utolsó negyedének kezdetét jelzi. A három aratóünnep közül az első. A most kezdődő ciklus vége az, amikor behajtják a nyájat a mezőkről. A kelták lakta vidékeken ilyenkor érett be a termés, ekkor kezdték el a gabonát learatni, a termést betakarítani.
Az ünnep a nyári napforduló utáni 40. napra esik, hagyományosan augusztus 1.-re (illetve a kelta szokásoknak megfelelően július 31-e napnyugtával kezdődik az ünnep). A nap legfőbb istensége Lugh.
A hagyomány úgy tartja, e nap Lugh halálának ünnepe (a kelta világkép szerint a halál egyben újjászületés is, tehát a temetési szertartás gyász- és örömünnep is egyben). Valójában azonban nevelőanyja, Taillte halálának megemlékezésére rendelte el a napisten. Itt találkozókat tartottak, sokan összegyűltek, cserekereskedelmet folytattak, lóversenyeket, atlétikai versenyeket, különböző játékokat, mesterségbeli versenyeket, szertartásokat rendeztek és nagy lakomát tartottak a nyári aratás első terméseiből. Az ünnep eredetileg tizenöt napon át tartott. Az utolsót 1169. augusztus elsején tartották, az utolsó Nagy Király, Ruaidrí Ua Conchobair uralkodása idején.
Kapcsolódó szócikkek Kelta vallás Kelta mitológia
Kategória:Újpogányság Kategória:A természettel kapcsolatos ünnepek és emléknapok