263px|bélyegkép|Az egyik leggyakoribb és legjobban bevált növénytársítás példája: a répa megvédi a hagymát a hagymalégytől, a hagyma pedig megvédi a répát a répalégytől A növénytársítás egy növénytermesztési módszer, melynek lényege, hogy a növények úgy kerülnek elültetése, hogy az így kialakított vegyeskultúra a lehető legoptimálisabb legyen a befektetett erőforrások és a terméshozam arányában. A növénytársítás alapja, hogy azok a fajok, amelyek egymás fejlődését valamilyen módon segítik, egymás mellé kerülnek, míg azok, amelyek egymást hátráltatják, minél messzebb legyenek egymástól.
A növénytársítás szűkebb értelemben egy adott időpont állapotát tükrözi, tágabb értelemben pedig hozzá tartozik a vetésforgó és a növényváltás módszere is, amely az adott területen már vagy még meg nem található növények hatásával is számol.
Vetésforgó 263px|bélyegkép|jobb|A vetésforgó egy példája. Az itt látható vetésforgóban négyféle növény található balról jobbra: burgonya, zab, borsó, rozs. A 18. században kialakított klasszikus ún. norfolki vetésforgó elemei: cukorrépa, tavaszi árpa, nitrogénkötő pillangós kultúra (vörös here, lucerna), őszi búza
A vetésforgó tulajdonképpen a talaj termőképességének megőrzésére vagy megújítására kialakított módszer, amely eszközei a különböző növényfajok. A vetésforgóban a fajok úgy követik egymást, hogy a talaj tápanyagértéke visszatöltődjön, és evvel elkerüljük az ún. talajuntságot, vagyis az az állapot, amikor egy vagy több tápanyagcsoport kiveszik a talajból, és ezért az ott lévő növények fejlődése megakad vagy lehetetlenné válik.
A talaj kihasználása alapján a növényeket három csoportba szokás sorolni: talajzsaroló növények: amelyek maximálisan kihasználják a talaj tápanyagkészletét, például a káposztafélék; talajkímélő növények: amelyek fejlődésük mellett jelentős tápanyagmennyiséget visszajuttatnak a talajba, például a salátafélék; talajjavító növények: amelyek több tápanyagot adnak a talajnak, mint amennyit kivesznek, például a hüvelyesek.
A vetésforgóban talajzsaroló növények nem követhetik egymást, feltétlenül szükséges előbb a talaj feljavítása. De a talajkímélő növények között is ügyelni kell arra, hogy ne ugyanahhoz a családhoz tartozó fajok jöjjenek egymás után, mivel ezek ugyanazokat a tápanyagokat veszik fel.
A vetésforgó időtartama háromféle lehet: rövid vetésforgó: 2-4 év után kerülnek vissza a növények a helyükre, ebben az esetben nagyobb az esélye gombás betegségek kialakulására; középhosszú vetésforgó: 5-8 év alatt ér körbe a vetésforgó, általában a zöldséges kertben ez megfelelő; hosszú vetésforgó: a forgási idő 10 év is lehet, ezt a típust inkább a szántóföldeken alkalmazzák, ahol gyakoriak a monokultúrák.
Növényváltás „A növényváltás alatt egy területen az évről-évre kialakított növényi sorrendet értjük.”A növényváltás a szántóföldi zöldségtermesztésben Tehát az egy éven belül egymást követő növények váltakozása a növényváltás, tulajdonképpen az egy éven belül megvalósuló vetésforgó. Legfőbb okai az egyes növények eltérő tenyészideje és az eltérő hőmérsékletigény.
A növények tenyészideje alatt azt az időintervallumot értjük, amely idő szükséges az értékes részek kifejlődéshez vagy megéréséhez. Ez alapján a növényeket négy csoportba oszthatjuk: rövid tenyészidejű növények: elsősorban olyan növények, amelyeknek a levelét szedik: különböző salátafélék és káposztafélék közé tartozó levélzöldségek, néhány hagymafajta, amelyek tenyészideje 5-10 hét; közepes tenyészidejű növények: ezeknek szintén levelét szedjük, de a levelek kifejlődéshez több időre van szükség, ezek főleg nagy- és keménylevelű káposztafélék, ezek tenyészideje 10-15 hét; középhosszú tenyészidejű növények: ide elsősorban gyökérzöldségek (répa, cékla, zeller), gumós növények (burgonya) és néhány hüvelyes tartozik, ezek tenyészideje 15-20 hét; hosszú tenyészidejű növények: olyan növények, amelyek termését fogyasztjuk, úgy is mint tökfélék, ehető termésű burgonyafélék (paradicsom, paprika), gabonanövények és kukorica, valamint különböző hagymafajták, ezek tenyészideje 20 hét fölött van.
Minden növénynek van egy úgynevezett optimális hőmérsékleti igénye, ez a szám azt mondja meg, hogy mi az optimális hőmérséklet a vegetatív és reproduktív fázisban fényszegény időben.Zöldségtermesztők kézikönyve: A hőmérséklet szerepe A növények az optimális hőfoktól legfeljebb ±7 °C eltérést viselnek el károsodás nélkül, ennél nagyobb eltérés már károsodást okoz. Az optimális hőmérséklet alapján a növények öt csoportba sorolhatók: optimuma: 13 °C: káposztafélék, retek, torma; optimuma: 16 °C: sárgarépa, petrezselyem, pasztinák, cikória, borsó, fejes saláta, paraj, rebarbara, sóska, egyes hagymák; optimuma: 19 °C: cékla, vöröshagyma, fokhagyma, zeller, spárga; optimuma: 22 °C: paradicsom, padlizsán, sütőtök, bab, kukorica; optimuma: 25 °C: dinnyefélék, uborka, spárga, tök, paprika.
A tenyészidő és a hőmérsékleti igény miatt a vetésben megkülönböztetünk vetési csoportokat, általában hármat: elővetemény: olyan növények tartoznak ide, amelyek korán vethetők, esetleg még fagytűrők is, tenyészidejük pedig rövid, a talajt pedig nem károsítják, sőt akár még javítják is; elsősorban salátafélék, libatopfélék és bizonyos káposztafélék tartoznak ide; az előveteménynél fontos szempont, hogy betakarítható legyen, mire a fővetemény kikerül; fővetemény: a főveteménybe közepes, középhosszú és hosszú tenyészidejű növények kerülnek, amikor a hőmérséklet már engedi; másodvetemény: a folyamatos betakarítás után szabadon maradt területeket gyakran másodveteménnyel vetik be, a másodveteménybe olyan növények kerülhetnek, amelyek jól bírják az esetleges hőingadozást; késői másodveteménybe gyakran vetnek olyan növényeket is, amelyek feladata csupán a talajtakarás, ezért a növényeket télen hagyják megfagyni, tavasszal pedig bedolgozzák a talajba, evvel javítva a talaj minőségét és állagát.
A növénytársítás, a vetésforgó és a növényváltás közös elvei 1. Ugyanahhoz a családhoz tartozó növényeket ne ültessük egymás mellé vagy egymás után, mivel ezek ugyanazokat a tápanyagokat veszik fel a talajból és ugyanazokra a kártevőkre érzékenyek.
450px|bélyegkép|közép|A leggyakoribb haszonnövények genetikai rokonsága. Két faj minél közelebb van egymáshoz genetikailag, annál kevésbé jó társítások a termesztésben. Az ábra az ún. APG IV-rendszert mutatja, amely a legmodernebb molekuláris alapú fejlődéstörténeti rendszer, az APG-rendszerek 2016-ban megjelent, legújabb változata 300px|bélyegkép|jobb|A diagram a növénycsaládok egy lehetséges sorrendjét/társítását mutatja. Minél közelebb vannak egymáshoz a növénycsaládok, annál jobban összeillenek. A piros vonal azokat a családokat mutatja, amelyek egymással nem férnek össze 300px|bélyegkép|jobb|A táblázat a (zölddel jelölt) jó és a (pirossal jelölt) rossz társításokat foglalja össze. A fészkesek (ast. = Asteraceae) egymással is jól párosíthatók, a hagymafélék (lil. = Liliaceae) viszont egymást sem szeretik. Az ajakosok (lam. = Lamiaceae) bármilyen más növénnyel társíthatók, mivel illóolajokban gazdagok, ezért sok kártevőt elriasztanak, ugyanakkor jellemzően évelők, ezért állandó helyre ültetve a vetésforgóban nem vesznek részt
Érintett növények Kártevő Elriasztó növények Gyümölcsfák A hangyák kártétele a kertben főleg a levéltetvekkel való társulásukból adódik. A levéltetvek emésztési melléktermékként mézharmatot termelnek, amelyet a hangyák szívesen lenyalogatnak. A hangyák a levéltetveket új helyekre is betelepítik, és megvédik őket a természetes ellenségeiktől, mint például katicabogaraktól és a darazsaktól. A hangyák másik kártétele, ha a friss hajtásokat megeszik, illetve a virágokon lévő megjelenésükkel zavarják a beporzó rovarokat. A hangyáknak ugyanakkor jótékony hatása is van, ugyanis számtalan káros rovart fogyasztanak. CsombormentaFodormentaGilisztaűző varádicsLevendula Madársaláta A levéltetvek (Aphidoidea) „a virágokat, a hajtáscsúcsokat és a friss leveleket támadják meg, majd szívogatják a növényi nedveket, amitől a levelek foltosodni és torzulni kezdenek. A tetvek mézharmatot választanak ki, ami vonzza a hangyákat, és elősegíti a gombabetegség és a korompenész kialakulását, a tetvek pedig veszélyes növényi vírusokat terjesztenek.” Levéltetvek ÁnizsBanánBorsikafűCsalánCsombormentaDohányFodormentaFokhagymaGilisztaűző varádicsGólyaorrKamillaKorianderLevendulaMetélőhagymaPetúniaSarkantyúkaTurbolya Spárga Közönséges spárgabogár (Crioceris asparagi) esetében: „A lárva okozza a legnagyobb gondot, ami az összes zöld részét a spárgának megrágja, ezzel csökkent, vagy teljesen meg is gátolja a növény fotoszintézisét.”Mit tehetünk a közönséges spárgabogár ellen? Paradicsom Káposztafélék (Brassicaceae), több konyhakerti (fejes káposzta, kelkáposzta, karalábé, retek, karfiol, brokkoli, bimbós kel, kínai kel, bordás kel, leves kel), illetve takarmánynövény (takarmánykáposzta, takarmányretek) mellett ebbe a családba tartozik a repce, számos gyógy- és fűszernövény (például a mustár, a torma, a kerti zsázsa) és több ismert gyom is. A gyökerek károsítása révén a tavaszi káposztalégy (Phorbia brassicae) már röviddel a kiültetés után a fiatal növények egy részének pusztulását okozhatja. ... A levélkártevők közül a szikleveles korban megjelenő keresztesvirágúak földibolhái (Phyllotreta spp.) a palántázott és a helyre vetett káposztaféléket egyaránt károsítják. ... A szúró-szívó szájszervű levélkártevők közül a káposzta-levéltetű (Brevicorine brassicae) a legjelentősebb faj. ... A káposztalepke (Pieris brassicae) és a káposzta-bagolylepke (Mamestra brassicae) a leveleket lyuggatja, karéjozza. A káposzta-bagolylepke lárvája a káposztafejet alkotó leveleket átrágva behatol a fej belsejébe is.Növényvédelem: A káposztafélék kártevői BársonyvirágFokhagymaHagymaIllatos macskamentaIzsópKakukkfűKaporKenderKörömvirágMentaMuskátliParadicsomRetekRozmaringSarkantyúkaÜrömZellerZsálya Burgonyafélék (Solanaceae) „A burgonyabogár [(Leptinotarsa decemlineata)] tipikus oligofág [meghatározott növényfajokhoz vagy szűkebb csoporthoz kötött] kártevő: valamennyi tápnövénye a burgonyafélék (Solanaceae) családjába tartozik. A termesztett Solanaceae növények közül a burgonya és a tojásgyümölcs [padlizsán] tekinthető teljes értékű tápnövényének. A paradicsomon főleg a bogarak, paprikán legfeljebb az idősebb lárvák kártételével kell számolni. Mind a lárvák, mind a bogarak károsítanak” Növényvédelem: A burgonya kártevői ÁrvacsalánBabHagymaKaporLenLóhere Bükkfafélék (Fagaceae), Szappanfafélék (Sapindaceae), Fűzfafélék (Salicaceae), Rózsafélék (Rosaceae) Májusi cserebogár (Melolontha melolontha): „az imágók a lombos erdei fák (cser, tölgy, vadgesztenye, nyár), a gyümölcsfák közül főként a csonthéjasok, továbbá a málna és a szőlő leveleit fogyasztják. A lárvák a szabadföldi, a kertészeti, a gyümölcs és az erdészeti növények föld alatti részének rágásával okoznak kárt. Ezek közül is a szamóca és a saláta a kedvenc tápnövényük.”Növényvédelem: A kukorica kártevői FokhagymaGilisztaűző varádicsMuskátliRuta Burgonyafélék (Solanaceae), Tökfélék (Cucurbitaceae) A takácsatka (Tetranychus urticae) a pókszabásúak (Arachnida) közé tartozik, tehát nem rovar. „Ennek a szabad szemmel alig látható kis kártevőnek több száz kultúrnövény és gyom tartozik a gazdanövénykörébe, a zöldségfélék közül mindenekelőtt az uborkát, a cukkinit, a görögdinnyét, a padlizsánt, a paprikát, a zellert, a babot és a paradicsomot károsítja.” Takácsatkák elleni védekezés kertészeti kultúrákban A takácsatka a leveleket és a gumókat károsítja, kiszívja belőlük a tápanyagot, ráadásul a sérüléseknél a növény sok nedvességet veszít, a levelek elsárgulnak, nem képesek a fotoszintetizálásra, a növény visszamarad a fejlődésben. Hagyma Rebarbara
2. Talajzsaroló növényt talajkímélő vagy talajjavító növény kövesse.
3. A gyomosító vagy gyomnevelő növényeket követő szakaszba gyomfojtó vagy gyomirtó fajokat helyezzünk. A gyomhoz való viszony alapján négy csoportot állapíthatunk meg: