A Vág (, ) Szlovákia leghosszabb folyója (403 km, teljes egészében Szlovákiában), a Duna bal parti mellékfolyója, Komáromnál torkollik bele. Vízgyűjtő területe közel 20 ezer km², hajózható szakasza mintegy 40 km.
Nevének eredete Neve a régi germán wȃg (hullámzó víz) szóból származik, a magyar nyelvbe szláv közvetítéssel került át.
Tommaso Daineri a pápai legátus titkára szerint (1501) Ptholomeo ha megnevezte e folyót Theracha néven említette, vagy görög forrásban Techara néven, amit a magyarok Vohognak hívnak.1881 Descrizione dell'Ungheria nei secoli XV. et XVI. – Modenai és velenczei követek jelentései Magyarország földrajzi és culturai állapotáról a XV. és XVI. században. Budapest, 11 ,
Leírása A Vág a Duna bal parti mellékfolyója, mely a Fehér-Vág és a Fekete-Vág egyesülésével jön létre Királylehotánál a Liptói-medencében. A Fehér-Vág északon a Csorba-tó alatt, míg a Fekete-Vág délen az Alacsony-Tátrában ered. Fontosabb mellékfolyói a felső szakaszon az Árva, a Turóc és a Kiszuca. Zsolnánál délre fordul, ezután alsó folyása csak patakok vizével gazdagodik. Egykoron Pozsony és Nyitra vármegye határát képezte, de a Vágsellye és Negyed közötti részen fő folyása keletebbre kerülhetett, s ezt követően csak a holtág és a települések határai képezték a vármegyehatárt. Gútánál éri el a Kis-Dunát, ezután a folyó végső szakaszát Vág-Dunának nevezik. Ez a torkolatának közelében befogadja a Nyitrát, majd Észak-Komárom városánál éri el a Duna folyamot, annak 1766-os folyamkilométerénél.
Mellékfolyói Jobb oldali Hibbica Koprova-patak Béla-patak (Belá) Szmercsenka-patak Bonróc-patak Kvacsanka-patak Árva (Orava) Kiszuca (Kysuca) Petronka Styavnik Paprandi Marikovszka Belavoda (Biela voda) Tavarszki Vlára Dretomica Bosác Klanecnika (Klanečnica) Lubina Jablunka Dudvág (Dudváh) Bal oldali Ipoltica Boca (Boca) Styavnica (Štiavnica) Demenova Krizsjanka Lupcsianka (Ľupčianka) Rőce (Revúca) Lubochna (Ľubochnianka) Turóc (Turiec) Rajcsanka (Rajčanka) Bisztro-patak (Bystrý potok) Bellus Teplicska (Teplička) Nyitra (Nitra)
Vág melletti települések A Vág vízgyűjtő területe Liptószentmiklós (Liptovský Mikuláš) Rózsahegy (Ružomberok) Zsolna (Žilina) Nagybiccse (Bytča) Puhó (Púchov) Illava (Ilava) Trencsén (Trenčín) Pöstyén (Piešťany) Galgóc (Hlohovec) Vágkirályfa (Kráľová nad Váhom) Vágsellye (Šaľa) Gúta (Kolárovo) Komárom (Komárno) Vízerőművek A folyón tíznél több vízierőmű létesült, akár falvakat is elárasztó víztározókat (például a Liptovská Mara (Liptói-tenger)) építettek.
Vágköz
Vágközön a Duna és a mai Vág-Duna'' közét értik a Csilizközig. A folyótorkolatnál kialakult elkeskenyedő földnyelv „szigetcsúcsként” ismert.
Jegyzetek
Források Ivan Pastorek: Váh - rieka, ktorá spája. Sprievodca výstavou. Vlastivedné múzeum Hlohovec - Povodie Váhu, Piešťany 10 rokov stavebnej výroby - Vodohospodárske stavby, N. P., Bratislava. Bratislava. Horusitzky Henrik 1903: A nyitramegyei Tornócz és Ürmény környéke. A Magyar Kir. Földtani Intézet évi jelentése 1903-ról. Benyovszky Károly 1932: Das Waagtal, seine Burgen, Schlösser und Sagen; Steiner, Bratislava Molnár Benő 1963-1964: Dereglyézés a Vágón. Néphit. Néprajzi Múzeum - Ethnológiai Adattár 7304. (Fahajózás a Vágon - vágfarkasdi népszokások. Vágfarkasd, 79 p., A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum Néprajzi Adattára ltsz.: 2064-2004. Fénymásolat) Škarba, V. (red.) 1971: 20 rokov vodohospodárskych stavieb Bratislava. Brno. Olasz Géza 1986: Vízerőművek a Vágon. Vasárnapi Új Szó 14/20, 6 (május 16.) Peter Ivanič - Martin Husár 2019: Prechody cez dolný a stredný tok rieky Váh vo vrcholnom a neskorom stredoveku v kontexte písomných a hmotných prameňov. Archaeologia historica 44/2, 1029-1055.
Kategória:Szlovákia folyói Kategória:A Duna mellékfolyói *