A gettysburgi csatát 1863. július 1-je és július 3-a között vívták a pennsylvaniai Gettysburg borough mellett. A csatában George G. Meade vezérőrnagy Potomac Hadserege csapott össze Robert E. Lee tábornagy Észak-Virginiai Hadseregével. A harcban a korábban sorozatos vereségeket szenvedő szövetségi hadsereg sikeresen kitartott az általa elfoglalt magaslatokon és megállította a konföderációs sereg északi előrenyomulását. Ez az ütközet lett az amerikai polgárháború legvéresebb összecsapása, melyet gyakran neveznek a háború fordulópontjának. Eicher a Konföderációt árvízhez hasonlítva, az árhullám tetőzéséről beszél.

A Chancellorsville-i csatában 1863 májusában aratott győzelem után Lee a Shenandoah-völgyön keresztül északra vezette hadseregét. Ezzel kezdetét vette a második északi irányú hadjárata, a Gettysburg hadjárat. Serege lelkesen nyomult előre, és Lee szándéka az volt, hogy északra helyezi át a háború színterét, hogy a sokat szenvedett virginiai vidéket megkímélje a további harcoktól. Ezen kívül remélte, hogy Pennsylvania állam fővárosa, Harrisburg vagy akár Philadelphia elfoglalásával rá tudja kényszeríteni az északi vezetőket a háború feladására. Abraham Lincoln elnök ösztönzésére Joseph Hooker vezérőrnagy Lee után indította a Potomac hadsereget, és közben erősítésként magához akarta csatolni a keleti hadszíntér további egységeit. Mikor ezt Henry W. Halleck vezénylő tábornok Lincoln utasítására megtagadta, Hooker benyújtotta lemondását, melyet a Chancellorsville-i csata óta vele elégedetlen Lincoln gyorsan jóváhagyott. Hooker utódává ekkor nevezték ki George G. Meade vezérőrnagyot, az V. hadtest parancsnokát. Meade utasításai a főváros és Baltimore fedezésére irányultak. Ennek érdekében erőltetett menetben észak felé indította a hadsereget.

A két hadsereg Gettysburg közelében találkozott 1863. július 1-én. Lee sietve összevonta hadtesteit, hogy megsemmisíthesse a szövetségi haderőt. A várostól északnyugatra fekvő alacsony dombokat kezdetben a szövetségi lovassági hadosztály védelmezte John Buford dandártábornok vezetésével, melynek segítségére két hadtestnyi szövetségi gyalogság érkezett. Ezzel azonban két, létszámában jóval nagyobb konföderációs hadtest állt szemben. Nyugatról A. P. Hill harmadik hadteste támadott, míg északról Richard S. Ewell második hadtestének támadása zilálta szét a szövetségiek védelmet. Az I. és XI. szövetségi hadtest megvert elemei Gettyburg utcán keresztül özönlöttek vissza a Cemetery Hill (Temető-domb) magaslata felé, ahol a XI. hadtest egy harcba nem vetett dandárja mellett védvonalba rendeződtek. Az este folyamán egyre több és több szövetségi katona érkezett a dombokra.

A második napon mindkét hadsereg az erőgyűjtésre összpontosított. Az uniós erők létszáma július 2-a délutánjára már hét hadtestre nőtt, noha a nagy méretű VI. hadtest jórészt még felvonulóban volt a csatatérre. A konföderációs erők, a szervezési hiba miatt parancsokat nem kapó Pickett-hadosztály kivételével, mind felsorakoztak. Július 2-án délután négykor hosszas halasztás után megindult James Longstreet altábornagy vezette támadás a Little Round Top nevezetű domb ellen. A lépcsőzetes támadás estére majdnem felmorzsolta az uniós erők balszárnyát, de Richard H. Anderson hadosztályának bal szélén leállt a támogatása. Az Unió csapatai minden, a harcban részt nem vevő hadtesttől erősítést kaptak. Ezeket késő délután bevetették, és a Cemetery Ridge (Temető-gerinc) vonulatán megállították a déliek támadását, majd ellentámadásba lendülve visszaszerezték az elvesztett terület és szinte az összes ágyút. Este hétkor az unió jobbszárnyán látszattámadás vette kezdetét, majd átment teljes támadásba a Culp's Hill (Culp-domb) és a Temető-domb ellen. Az uniós védelem a csatatér teljes szélességében kitartott összességében, de a balszárnyat megsegíteni elvezényelt XII. hadtest helyén a lázadó erők feljutottak a Culp-domb tetejére és megszállták a kiépített állásokat. Lázas éjjeli szervezőmunka vette kezdetét, hogy további erősítéseket küldjenek a helyszínre mindkét oldalon. A második nap végén a konföderációs oldalt erősítette Pickett hadosztályának, illetve Jeb Stuart vezérőrnagy lovasságának megérkezése. A szövetségi oldalon teljes egészében megérkezett az erőltetett menettől kimerült, de nagy méretű VI. hadtest.

A csata harmadik napján a harc kiújult a Culp-domb lankáiért, lovassági ütközet bontakozott ki a Culp-dombtól keletre és délre, de a legdrámaibb az a fős támadás volt, mely az uniós közepet célozta meg a Temető-gerincen. A három hadosztály rohamát Pickett-roham néven ismerjük. A támadást a szövetségi haderő puska- és ágyútüze visszaverte és a Konföderáció sok katonája a csatamezőn maradt. Meade megkísérelt egy általános ellentámadáshoz harcfelderítést indítani, de a kivezényelt VI. hadtest egyszerűen nem mutatott jelentős mértékű hajlandóságot harcolni, így nem volt mit továbbfejleszteni. Mindkét oldal kimerült, Lee visszavonta hadseregét először a McPherson-gerincre, majd július 4-én elindult vissza, Virginiába. és közé tehető a két hadsereg összesített vesztesége, közülük legalább 7800-an meghaltak, így a gettysburgi csatát tekinthetjük az Egyesült Államok földjén valaha vívott legvéresebb ütközetnek. 1863. november 19-én Lincoln elnök a Gettysburgi Nemzeti Temető felszentelésén történelmi beszédet mondott a háború és a hősi holtak áldozatának emléket állítva.

Az ütközet háttere bélyegkép|350px|A Gettysburg hadjárat július 3-ával bezárólag; a szaggatott vonal a lovasság útvonalát jelöli A stratégiai helyzet A Chancellorsville-i csata megnyerése után 1863 májusában Lee megpróbálta áttenni a küzdelem színhelyét a Shenandoah-völgytől északra, megkezdve ezzel második északi hadjáratát. Ezzel keresztülhúzta az uniós terveket a nyárra és reményt látott arra nézve, hogy a Mississippi folyó mentén uniós ostrom alá került Vicksburgön is enyhíti a nyomást. A harc színterének északra helyezésével mindkét oldal katonái beszüntették Virginia gazdag farmvidékének dúlását is. Csapatai lelkesedését kihasználva a háború sújtotta Észak-Virginiát maga mögött hagyta és megpróbálta Harrisburg, Baltimore, vagy akár Philadelphia bevételével az Unió politikusainak háborús elszántságát megingatni. Abraham Lincoln, az Unió elnöke utasítására Joseph Hooker vezérőrnagy üldözőbe vette Lee csapatait, de késlekedése és a chancellorsville-i csatában elkövetett hibák miatt három nappal az ütközet előtt leváltották. A Potomac hadsereg új parancsnoka beosztottja, George G. Meade vezérőrnagy lett.

A két hadsereg manőverezése Június 3-án Lee Észak-virginiai hadserege részletekben távozott Fredericksburg alól. Stonewall Jackson halála után Lee két nagy létszámú hadtestét három kisebbe szervezte át, hogy a mozgékonyságukat növelje. James Longstreet altábornagy maradt az első hadtest parancsnoka, a másodiké Richard S. Ewell altábornagy lett, a harmadiké A. P. Hill altábornagy. Ewell és Hill korábban Jackson hadosztályparancsnokai voltak és a hadtest irányításában még nem szereztek gyakorlatot. Hill a legaktívabb és legteljesítőképesebb hadosztályparancsnok volt, de Longstreettel majdnem egy évre visszamenően rossz viszonyban állt, mióta egy újsághíren úgy összevitatkoztak, hogy az párbajig fajult. Lee közbeavatkozására a párbaj elmaradt és Hill átkerült Jackson hadtestébe. Ewellt Jackson ajánlotta Lee figyelmébe a sebesülése után, a saját maga pótlására. Ewellnek a Második manassasi csatában egy térdsérülés következtében amputálni kellett jobb lábát és ebből felépülve tért vissza az Észak-Virginiai Hadsereg kötelébe. A lovasság továbbra is J.E.B. Stuart vezérőrnagy irányítása alatt maradt. Lee gyalogságának hadtestei egyenként eltűntek a szövetségi felderítés szeme elől Fredricksburgből.

A szövetségi Potomac Hadsereg Joseph Hooker vezérőrnagy irányítása alatt hét gyaloghadtestből, a tüzérségi tartalékból és egy lovassági hadtestből állt. Ennek összlétszáma főre rúgott. Hooker sejtette, hogy Lee portyázási szándékkal vonta a lovasságát Culpeper környékére és utasította lovassága parancsnokát, hogy semmisítse meg az összevont erőket, mielőtt elindulnának és derítse fel Lee gyalogságának tartózkodási helyét. A hadjárat első nagyobb összecsapása június 9-én a Brandy Station-i ütközet volt Culpeper mellett. Az Unió összfegyvernemi portyája meglepte a parádéra felsorakozó 9500 konföderációs huszárt. A 8000 fő szövetségi lovassággal és 3000 fő gyalogsággal támadó Alfred Pleasonton dandártábornok csapatait azonban Stuart rögtönzött ellenállása visszaverte. A taktikai szinten döntést nem hozó, 14 órás, elsősorban lovasság vívta ütközet mindenesetre kiderítette a konföderációs lovasság tartózkodási helyét és a háború folyamán első ízben az uniós lovasság nem alárendelt szerepet játszott vele szemben a csatamezőn.

Lee közvetlenül a Brandy Station-i ütközet után parancsot adott Ewellnek, hogy támadja meg Winchester és Martinsburg helyőrségét. Ewell június 13-án a Második winchesteri ütközetben bekerítette a várost védő VIII. hadtest második hadosztályát és két napi harc után fegyverletételre kényszerítette. Ezzel utat csinált észak felé a Shenandoah-völgyben, majd Lee parancsára június 15-én átkelt a Potomac-folyón Maryland államba. A. P. Hill és Longstreet hadteste június 24-én és 25-én követte, Ewell ekkorra már elfoglalta Chambersburg városát. Hooker hadserege követte a mozgásukat és parancsainak megfelelően Washington fővárosát fedezte a jelenlétével. A szövetségi erők június 25-e és 27-e között keltek át a Potomac-folyón. Északon mindenki csak találgatta, hova indult Lee inváziós ereje. bélyegkép|350px|upright=1.0|A Harper's Weekly illusztrációja a konföderációs erők elfogott négerek délre hajtásáról. Útban Gettysburg felé Lee hadserege kb. 40 fekete civilt rabolt el és vetett rabszolgaságba. Lee szigorú parancsokat adott, hogy elejét vegye a civil lakossággal szembeni atrocitásoknak. Az útközben élelmiszert, lovakat, és más készleteket gyűjtő szállásmesterek általában nem rekviráltak erővel, hanem a kereskedőket és farmereket konföderációs dollárral fizették ki, melynek az USA-ban nem volt értéke. Különböző városok, pl. a pennsylvaniai York kénytelenek voltak megsemmisítés terhe mellett biztonságukat pénzen megváltani, mely helyettesítette a készletek adását. Az invázió során a konföderációsok kb. 1000 északi négert is szolgaságba vetettek, mondván minden északon élő néger szökött rabszolga. Néhányan valóban azok lehettek, de többségük szabad születésű északi volt; ezeket az embereket délre hajtották és rabszolgapiacokon értékesítették.

Június 26-án Jubal A. Early vezérőrnagy hadosztályának elemei néhány órára megszállták Gettysburg városát, miután elüldözték a pennsylvaniai milíciát egy pár kisebb előcsatározás után. Early hadisarcot vetett ki a lakosokra annak ellenében, hogy tartózkodott a készletek gyűjtésétől. A katonák felégettek több vasúti kocsit és hidat, majd a (nem működő) vasúti pálya megrongálása és a távíró drótok elvágása után következő nap York irányában távoztak.