thumb|150px|Félgömbfejű szegecs thumb|150px|Szegecselt acélszerkezet thumb|150px|Szegecselt kazán thumb|150px|Szegecselt hajótest thumb|150px|Szegecselt páncél A szegecs főleg a gépgyártásban és acélszerkezetekben használt kötőelem. A szegecskötést két egymásra lapolt lemez vagy lemezszerű alkatrész között létesített, roncsolás nélkül nem oldható kötés. A klasszikus szegecs hengeres szárból és különböző alakú fejből álló legtöbbször acél alkatrész. A szegecs egyik oldalán előre elkészítik a fejet, ezt gyámfejnek hívják. A szegecsekhez az összekötendő lemezeket (lehetőleg együtt) kifúrták, kisebb átmérőknél alárendeltebb esetben kilyukasztották, befűzték a szegecset és a méretektől és az anyagminőségtől függően hidegen vagy melegen összekovácsolták. A 19. században a lemezek összeerősítésére gyakorlatilag a csavarkötésen kívül csak a szegecskötés volt alkalmas. Az izzó állapotban behelyezett majd lekovácsolt szegecs lehűléskor gátolt hőtágulást szenved: a közrefogott elemek nem engedik meg a hosszirányú zsugorodását, így feszültség alakul ki benne, és a közrefogott elemeket nagy erővel összeszorítja. Sugárirányban a szár zsugorodását semmi sem gátolja, így a furat és a szegecsszár között hézag keletkezik. A szegecs tengelyére merőleges erőt az ilyen kötés csak súrlódással tudja átvinni.
A szegecskötéseket már a bronzkorban használtak, vasból készült szerkezetekben a szegecskötéseket rendszerint kovácsok készítették. Az ipari forradalom óta a hegesztés széles körű alkalmazásáig a nyomástartó edények, kazánok és acélszerkezetek (hidak, emelőgépek, épületek vázai, hajók), szegecseléssel készültek.
Acélszegecsek A hagyományos acélszegecseket kovácstűzön vörös izzásig felhevítették, majd a szegecset betolták az előkészített furatba, egyik oldalról ellentartották a szegecs fejét, a másik oldalról homorú félgömb alakú szerszámmal lekovácsolták a szegecs kiálló hengeres végét. Kisebb kötéseket kézzel szegecselték, a nagyobb szegecsekhez préslég kalapácsot használtak. Léteznek hidraulikus vagy mechanikus célszerszámok is, melyekkel egyetlen kezelő is végrehajthatja a műveletet. Ezek U alakú készülékek, melyekkel közrefoghatók a lemezek és a szegecs. Hátrányuk, hogy csak jól hozzáférhető helyeken használhatók.
A szegecselt szerkezetű hidak, acélszerkezeteket előre szerelt nagyobb tartókból állítják össze. Így a helyszínen csak néhány kötés elkészítésére van szükség. A szerelési hely közelében felállítanak egy kis kovácstűzhelyet, melyet faszénnel hevítenek a falusi kovácsok évszázados módszerével. A szerelendő szegecseket a parázs közé helyezik. A szerelési helyen, ami akár néhány méterrel is távolabb lehet, előkészítik a furatot. A tűzhelynél álló kovács kérésre fogóval kiemel egy izzó szegecset a tűzből és a szegecselő munkásnak dobja, aki egy bádogból készült elkapó tölcsérrel fogja el, beilleszti a furatba és megfelelő szerszámmal ellentart a gyámfejen, majd a légkalapáccsal kialakítja a zárófejet.
A szabványos acélszegecsek felhasználásuktól függően többféle fejjel készültek: center|700px félgömbfejű szegecs - acélszerkezetekhez kazánszegecs peremes szegecs - a gyámfej átmérője nagyobb tartályszegecs süllyesztett fejű szegecs lencsefejű szegecs - hajókhoz trapézfejű szegecs - hajókhoz lemezszegecs - vékony lemezekhez
Különleges szegecsek Csőszegecs vékony cső, melynek egyik végét előre, másik oldalon szerelés közben peremezik ki. Csak kisebb igénybevételre használható, gyakori bőráruknál (szíjak, cipők) és ruháknál (farmer). POP szegecs szintén egy fajta csőszegecs, melybe egyik végén a csőfuratnál nagyobb átmérőjű fejjel gyártott szeg illeszkedik, másik oldala gyámfejnek van kiképezve. Szereléskor a szegecset fejjel előre behelyezik a furatba, majd egy különleges fogóval kihúzzák a szeget, miközben a szerszám másik fele ellentart a szegecsnek. Ekkor a fej deformálja a szegecs másik oldalát és így rögzíti. A POP szegecs előnye a könnyű és gyors szerelés és az, hogy ehhez a szegecshez csak az egyik oldalról kell hozzáférni. Hajtóláncok láncszemeinek összekapcsolásához olyan megmunkált szegecseket használnak, melyek középső hengeres része nagyobb átmérőjű a szegecsek száránál, ez tartja a távolságot a két oldali láncszemek között. Ezeknek a szegecseknek nincs előre elkészített gyámfejük, mindkét oldal fejét szereléskor sajtolják. Repülőgépek lemezborítását, mely héjszerkezetek esetén nem egyszerűen csak borítás, hanem teherhordó elem is, különleges szegecsekkel szerelik, melyek belesimulnak a külső felületbe a légellenállás csökkentése érdekében.
Források Dr. Szabó Bertalan: Vasúti hidak BME jegyzet
Dr. Németh György: Acélszerkezetek szerelése
Jegyzetek Irodalom Pattantyús: Gépész- és villamosmérnökök kézikönyve 3. kötet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1961. pp 411–417 Herczeg István: Szerkesztési atlasz Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1976. pp 80–86
Kategória:Gépelemek