bélyegkép|270px|A "Yellow flag" egyszínű sárga zászló sokáig a karantén alatt levő hajók jelölésére szolgált, amely a sárgaláz járvány öröksége volt, de a modern használatban épp az ellenkezőjét jelzi: egy betegségtől mentes hajó kikötőbe engedését kéri („Q”, Quebec kódzászló) bélyegkép|270px|„L”, Lima kódzászló: Karanténnal lezárt hajót jelöl a kikötőben. (A hajók mai nemzetközi tengeri kódlobogó készletét 1738-ban a francia Mahé de la Bourdonnais alkotta meg.) A karantén, vesztegzár vagy járványügyi elkülönítő vagy elszigetelés általában azt jelenti, hogy elkülönítenek egy olyan személyt vagy személyeket, akik feltételezhetően fertőző betegek azoktól, akik még nem mutatnak tüneteket, amelynek alapvető járványügyi célja a betegség terjedésének megakadályozása. A karanténban a tünetek monitorozása betegségtől függően, annak lappangási idejétől függően történik.
Eredeti jelentésében a karantén egy olyan hely volt, ahol egy jól körülhatárolt, őrzött helyen, a fertőzött személyeket, állatokat és árukat egészségi állapotuktól függetlenülQuarantine and Isolation Centers for Disease Control and Prevention, Quarantine and Isolation, accessed 5 February 2020 mozgásuk/hozzáférésük korlátozása céljából a helyi hatóságok elkülönítik, azért hogy a fertőző betegségek vagy kártevők továbbterjedését megakadályozzák."quarantine" noun Merriam Webster definition www.merriam-webster.com, accessed 27 January 2020 A karanténon belül található vírusok, baktériumok és egyéb megbetegedéseket okozó kórokozók így nem juthatnak ki és nem terjedhetnek tovább, valamint az egészségeseknek sem szabad érintkezni az elkülönítettekkel. A karantén egy járványügyi védekezést segítő eszköz, a történelem során a járványok miatt több ember halt meg, mint az összes véres háborúban együttvéve.
A fertőző betegségektől eredő megbetegedés és halálozás ősi veszélye miatt az emberi társadalmak évezredek óta reagálnak elszigetelő intézkedések bevezetésével. A karanténban levőket megfigyelik, ha szükségessé válik, akkor orvosi kezelésben részesítik a gyógyulásukig vagy a tünetmentességükig. A hivatalos eljárásrend szerint az elkülönítetteknek a lappangási idő leteltéig, kötelezően a zárt karanténban kell maradniuk. Előfordul, hogy a karantén egy adott földrajzi területre terjed ki, például településekre vagy akár egy országra (egészségügyi határzár).Rothstein, Mark A. "From SARS to Ebola: legal and ethical considerations for modern quarantine." Ind. Health L. Rev. 12 (2015): 227.
A növény- és állategészségügyi karantén esetén, a fertőzés és járványhelyzet elhárítása során felmerülhet a fertőzött növények, beteg állatok megsemmisítése. Külön figyelmet kell fordítani arra, hogy a természetesen elkülönült természeti környezetbe, ne jussanak be messzi tájakról ún. „karantén károsítók”, amik nincsenek jelen az adott térségben, nincs ellenük felkészülve az élővilág ezért ezeknél a megsemmisítés az alapvető intézkedés
Manapság egy-egy járványveszély kialakulásakor a társadalmi távolodás, közösségi távolságtartás (social distancing) célja a fertőző betegség terjedésének megakadályozása vagy lelassítása. Az államok stratégiája az új járványok kitörésekor a társadalmi kapcsolatok csökkentése a fertőzést hordozó személyek és a nem fertőzött személyek közötti kapcsolat valószínűségének minimalizálása érdekében. Ennek egyik eszköze a karantén, ami lehet önkéntes elkülönülés, de lehet hagyományos, hatósági kényszerrel és szabályzókkal történő kényszerintézkedések sorozata is."Information about Social Distancing" , Santa Clara Public Health Department. Etimológia A karantén szó eredetileg a 14. századi Quaranta giorni olasz kifejezésből ered, ami negyven napot jelent, a hajók és a hajózó személyzet 40 napos elszigeteltségét jelentette, mielőtt beléptek volna a velencei kikötőbe, ugyanis ennyi idő alatt kiderült, van-e ragályos beteg a hajón. A járványok elterjedésének megakadályozására irányuló intézkedés során Velencében már 1374-ben elrendelték a 30 napos („Trentana”), később 40 napra (Quaranta) meghosszabbított zárlatot és a betegeket a Lazzaretto Vecchio nevű szigetre száműzték. 1403-ban a velencei lagúna kis szigetén megalapították az első „Lazarett” nevű, leprások (bélpoklosok) házát, vagyis egy járványkórházat. A lazarett fogalma 1485-ben jött létre, amikor pusztító pestis kitörés sújtotta a velenceieket, amely még Giovanni Mocenigo dózsét is megölte.
Mint minden járvány esetében, a 20. századi spanyolnátha idején is a karantén, a hatósági elkülönítés, a nyilvános helyek látogatásának tilalma és mindenféle csoportosulás betiltása volt célravezető.
Karantén a múltban bélyegkép|275px| Velence kikötője 1565 körül Az ókori Indiában a Bhodhayna és a Gauthama szútrák karantént ajánlottak szülés és halál után. A szülés utáni karantén az anyára és a babára vonatkozott, tíz napra. A halál utáni a gyászoló családra és még néhány más rokonra, és szintén tíz napig tartott. Ezeket a szabályokat már az i. e. 8. században alkalmazták, és egyes közösségekben még ma is él. Ezért ott a névadás ceremóniáját is csak tíz nap után tartják meg.
A Bibliában Mózes törvénye alapján a bélpoklosoknak el kellett különülniük az egészséges társadalomtól. A diagnózis felállításához a törvény kétszer hét nap elkülönítést írt elő. A leprások elkülönítése máig folytatódik, külön telepeken helyezik el őket. I. al-Valíd omajjád kalifa 706 és 707 között kórházat építtetett Damaszkuszban, ahol a leprásokat elkülönítették a többi betegtől. A törökök 1431-ben megépítették az első önálló leprakórházat Edirneben. Az iszlám világban többször is írtak önkéntes karanténokról; olyanokról is, amikor egy-egy település zárkózott el. Nem önkéntes karanténokról nem tudunk egészen 1838-ig, amikor a törökök karanténreformot vezettek be.Quarantine Oxford Islamic Studies Online
A középkori Európában többször alkalmaztak karantént ideiglenes izolálásra, bizonyos járványok, pl. a Yersinia pestis nevű baktérium által okozott fertőző betegség, a félelmetes pestis, vagy a Vibrio cholerae baktérium által okozott kolera járványok idején. Először fejlettebb városokban alkalmazták, ez abból állt, hogy lezártak bizonyos városrészeket, illetve a fertőzöttek otthonait, így nem tudták megközelíteni a fertőzötteket, illetve a ragályos betegek nem tudtak másokat megfertőzni.
A karantén bevezetéséről és annak körülményeiről szóló legkorábbi írásbeli forrás a dubrovniki nagytanács 1377. július 27-i határozata, amelyben a Raguzai Köztársaság Nagytanácsa (Consilium Maius) hozott elkülönítésre határozatot. Sok távoli ország kereskedelmi útvonala futott össze Dubrovnikban, ezért annak érdekében, hogy megvédjék a lakosokat a fertőző betegségektől, kiadták a Nagytanács rendeletét, amely szerint a kereskedőket, utazókat és tengerészeket, akik gyaníthatóan megfertőződtek és betegségeket hurcoltak volna be, nem engedték be a város kikötőjébe és a környékére anélkül, hogy 30 napig tartó karantén táborokban kellett tartózkodniuk, a külvilágtól elszigetelten az áruikkal együtt. 1448-ban a velencei szenátus meghosszabbította az időtartamot 40 napra.The Journal of Sociologic Medicine- Volume 17 Ez a negyven napig tartó elkülönítési intézkedés a Földközi-tenger összes kikötőjében elterjedt gyakorlattá vált, részben a Biblia (Mózes harmadik könyve), részben a híres görög orvos, Hippokratész írásaira alapozva, miszerint egy akut betegség tüneteinek 40 napon belül meg kell jelennie. Modern becslések szerint 37 nap volt az az idő, ami eltelt a pestissel való fertőződéstől a halálig. Emiatt ez az időtartam elegendő volt annak kiderítésére, hogy van-e fertőzött a hajón.Susan Scott and Christopher Duncan, Biology of Plagues: Evidence from Historical Populations, Cambridge, United Kingdom: Cambridge University Press, 2001
A félelmetes „fekete halál”, a fertőző pestis járvány sújtotta országokból érkezett személyeket, akár betegek, akár egészségesek voltak, ingóságaikkal együtt a határnál bizonyos ideig (eredetileg 40 napig) visszatartották, vesztegelni hagyták és csak a kiszabott „veszteglési idő” elteltével bocsátották tovább. Ezt az eljárást nemcsak a pestis, hanem a sárgaláz, a szifilisz és az Európába betört kolera ellen is gyakorolták. A vesztegzár azonban, ahol aránylag szűk helyen sok ember zsúfolódott össze, ahol az egészségesek és betegek ellátásáról nem történt megfelelő gondoskodás, csakhamar járványfészek lett és így nagy veszélyhelyzet okozójává vált. A járványok megfékezésére tett intézkedések során az elkülönítésre alkalmas karantén kialakítása általános, ragályos fertőzéseket fékező, népegészségügyi megoldássá változott. A középkor végére szigorú és kötelező állami intézkedések és törvények határozták meg a karanténszabályokat.
Velencében 1348 után három közegészségügyi tisztviselőt neveztek ki Drews, K., 2013. A Brief History of Quarantine. The Virginia Tech Undergraduate Historical Review, 2. vtuhr.org, accessed 2 February 2020 Reggio/Modenában hasonló intézkedést vezettek be 1374-ben. Velencében az első elkülönítőt 1403-ban alapították egy kis szigeten. 1467-ban Genova követte ezt a példát, és 1476-ban Marseille karanténállomását általános járványkórházzá alakították. Marseille nagy karanténállomását Pomègues-ben rendezték be. 1831-ben az Egyesült Királyság nyugati partján rendeztek be karanténállomásokat, melyeket a járvány után másra használtak. A legkiterjedtebb telepet Bordeaux közelében rendezték be.
Észak-Amerikában többször is kitört a sárgaláz a 18. század végén és a 19. században. A legismertebbek az 1793-as philadelphiai,Powell J. H., Bring Out Your Dead: The Great Plague of Yellow Fever in Philadelphia in 1793, University of Pennsylvania Press, 2014. muse.jhu.edu, accessed 3 February 2020 az 1856-os georgiai és az 1888-as floridai sárgaláz.Arnebeck, Bob. "A Short History of Yellow Fever in the US". January 30, 2008; From Benjamin Rush, Yellow Fever and the Birth of Modern Medicine. bobarnebeck.com, accessed 3 February 2020 De kolera és himlő is okozott járványt a 19. században. A pestis HonolulubanThe Disastrous Cordon Sanitaire Used on Honolulu's Chinatown in 1900 www.slate.com, accessed 3 February 2020 és San Franciscóban 1899-től 1901-ig okozott járványt.Mark Skubik, "Public Health Politics and the San Francisco Plague Epidemic of 1900-1904," Doctoral Thesis, San Jose State University, 2002 www.skubik.com, accessed 5 February 2020 A kormányok földrajzi karantént vezettek be. A spanyolnáthával szemben viszont a még egészséges népesség zárkózott el.Peter Oliver Okin, "The Yellow Flag of Quarantine: An Analysis of the Historical and Prospective Impacts of Socio-Legal Controls Over Contagion," Doctoral dissertation, University of South Florida, January 2012; p. 232, scholarcommons.usf.edu, accessed 5 February 2020 Magyarországon bélyegkép|275px|Trieszt kikötője 1718 körül III. Károly magyar király 1717. június 2-án kiadott rendeletében Triesztet szabadkikötőnek nyilvánította. A járványveszély fokozódása miatt 1725. december 19-én Trieszt és Fiume kikötőiben is „vesztegintézeteket” hozott létre, a tengeri kikötőkben már több évszázada létező vesztegzárak mintájára.
1738-ban az orosz-osztrák-török háború során a belgrádi békét követően, a temesvári téli szállásra rendelt csapatoktól terjedt szét pestis járvány Magyarországon, Ausztriában, Lengyelországban.
1739-ben támadta meg Debrecent, a legnagyobb pestisjárvány.
A járvány után rendelte el Mária Terézia az ún. „kontumácia-stációkat” (vesztegzár-állomásokat) a magyar és erdélyi határokon, az intézkedés hatására a továbbiakban elmaradtak a járványok Magyarországon. 1770-ben jelent meg a Magyar Királyságban a Generale normativum in re sanitatis, a szervezett egészségügy alaprendelete. 1755-ben pedig a tengerészeti karanténtörvény (Seequa-rantene-Gesetz von 1755). Előfordult extrém hosszú (84 napos) vesztegzár is.